Az eltiporhatatlan Japán kiverte a németeket, megverte a spanyolokat, az emberiség csatát vesztett – foci-vb 12. nap

Ez történt a vébé tizenkettedik napján.

Belgium a legnevesebb kieső, de hiányozni aligha fog

A nap korábbi csoportjából három csapat juthatott tovább, az egymással játszó Horvátország és Belgium, valamint Marokkó, akik a már kiesett kanadaiakkal találkoztak. Viszonylag hamar eldőlt, hogy a nullapontos Kanada nem igazán fog bezavarni a továbbjutás kérdésébe, négy perc alatt hátrányba kerültek egy nehezen értelmezhető kapushiba után. Végül azért nem volt teljesen egyértelmű az a meccs sem, a marokkóiak hiába vezettek húsz perc múlva már kettővel, vétettek aztán egy öngólt, és a kanadaiak néhány gólvonal-technológia által megállapított miliméter híján ki is tudtak egyenlíteni. Ezzel együtt is a belgák ellen az első fordulóban lendületes, friss, némileg naiv focival kezdő, aztán a második két meccsen kicsit alábbhagyó kanadaiak három vereséggel búcsúztak a tornától.

Így aztán a Marokkó mellett fennmaradt továbbjutó hely kérdését egymás közt kellett eldöntenie a legutóbbi vébé-dobogó két alsó fokán végző horvátoknak és belgáknak. Az első félidőben mutatott játék képe alapján úgy tűnt,

A tizedik másodpercben Luka Modrić egy – nála szinte hétköznapi – passzt adott külsővel a felezővonaltól a tizenhatoshoz Perišićnek, aki majdhogynem kilőtte a hosszút. Más azonban a fennmaradó negyvennégy perc, ötven másodpercben, se a hosszabbításában nem történt.

Mármint foci terén – mert a félidő vége felé az emberiség újabb kis lépést tett, hogy önbecsülését vesztve végleg behódoljon a technológiának. Egy röviden kifejelt horvát beívelés utáni keveredésben a belgák óvatlan faultot követtek el a tizenhatosukon belül, a spori tizenegyest ítélt. Majd kihívták a VAR-hoz és az alábbi les miatt vonta vissza az ítéletét:

A szabály úgy szól, hogy lesnek az a helyzet minősül, amikor a támadó eldönthetően közelebb van az alapvonalhoz, mint a védő. (A karok nem számítanak.) Az eldönthetetlen leskörüli testhelyzet tehát nem les – nagyon enyhe, de indokolt kedvezés ez a támadószellemű csapat felé.

A fenti képet látva emberi döntnök egyszerűen nem lehet, hogy azt mondja, ez az eldönthetetlenség szürke zónáján kívül esik. Ilyenre csak az élet és a foci színes képét fekete-fehérré rontó digitális entitás mondhatja: ez biztosan les. És az, hogy végül a tizenegyest visszavonták, azt jelenti,

Az emberiség kedvenc játékában sem, amely az életet hivatott utánozni a maga kesze-kusza rendjével.

A második félidőre a belgák becserélték Lukakut, akire a rúgjuk-fel-rá-majd-lekészíti támadójátékuk épülne, ha nem sérülésből térne éppen vissza a center. Lukaku a második félidőben öt helyzetet hagyott ki. Nagyot is, kicsit is. Balszerencsével, vagy csak erőtlenül, határozatlanul.

A belgák legfeljebb az utolsó húsz percükben játszottak úgy, hogy felmerüljön, a 0-0 és a kiesés után hiányoznak majd a folytatásból, világranglista-másodikként. Történetük legjobb garnitúráját kissé korán kiálították ki aranygenerációnak; sok pofára esős világverseny után a 2016-os EB-n az játszották le az első igazán jó és értékes meccsüket, éppen ellenünk, amikor négy-nullára verték Magyarországot. A 2018-as vébén egy brazilverés és a tavalyi EB legjobb meccsén egy vereség Olaszországtól – a Hazard-féle generáció ennyivel járult hozzá a világfocihoz. Nem kevés, de nem is arany.

A horvátok a Kanada elleni dühös négy góllal mondhatók csak jogos nyolcaddöntősnek. A csoportelső Marokkó a legbátrabb csapat is volt a négyesben.

Szenzáció: Japán kiejtette Németországot; Costa Rica is kis híján a spanyolokat

A játéknap másik csoportjában bárki továbbjuthatott. Őrült meglepetésre ez végül Japánnak csoportelsőként sikerült, miután cseréikkel két perc alatt Spanyolország ellen is megfordították a meccset a második félidőben. Épp mint a németek ellen az első meccsükön.

Volt pillanat, hogy

A becserelése után Havertz húsz perc alatt megrúgott duplájával a színesen játszó németek azért megfordították a meccset, amivel megteremtették az esélyt a saját továbbjutásukra, és továbbjuttatták Spanyolországot.

A németek kiesése apróságokon múlt:

• Az első meccsükön egy félidőn át lefocizták a japánokat, de fölé rúgtak minden helyzetet egy tizenegyest leszámítva. Ha ott egyszer beéri valaki a közepesen nagy góllal, nem lett volna bajuk a csoportkörben.
• A második meccsen jó esélyük volt megverni a spanyolokat (összhangban azzal, hogy a válogatottak stílusát megadó kluboknál a Bayern München is folyamatosan csúnyán elveri a Barcelonát), de Leroy Sané el sem lőtte a ziccerét egy-az-egy ellen a kapussal a meccs legvégén.
• Aztán a német focit alapul tekintő japánok is megmutatták, hogy a nagyon agresszív, kapusig magas letámadás zavarba tudja hozni a spanyolok gurigázását – főleg az első gólukkal. De ha nincs bent egy miliméterrel a második japán gól előtti visszapassz, Németország jut tovább.

A világbajnokság elveszített egy komoly, érdekes focit játszó, ám nem elég gyilkos német csapatot, de nyert egy cseréivel csodákra képes, elnyűhetetlen, könnyes szemmel himnuszt hallgató japánt. 

Nyitókép: Doan Ricu és a japán pad ünnepel. Fotó: Neil Hall / MTI / EPA