A tüzes trón – Fradi-edzők mennybemenetele és pokoljárása

A könyv számos különlegessége közül az egyik, hogy a két neves sportújságíró sok esetben testközelből láthatta és élhette át a zöld-fehér egyesület szakvezetőinek mindennapjait, ezért a kiadványban a főszereplők történetének bemutatásánál nagy hangsúlyt kapott a hozzájuk fűződő, személyes kapcsolatuk is.

A témaválasztás egyébként is remek, hiszen

Ezt bizonyítja, hogy a profi korszak 1926-os indulása óta eltelt közel egy évszázadban szinte mindig nagytekintélyű, elismert szakemberek dirigáltak az Üllői úton, és bárki is volt a szakvezető, egy dologban biztos lehetett: állandó rivaldafényben élt, ennek megfelelő figyelmet kapott, de az is szembetűnő, hogy erről a kispadról soha nem lehetett „csak úgy” felállni.

Tóth Potya István volt az első „tudományos” magyar tréner, Blum Zoltán és Bródy Sándor a megtestesült fradizmus, Schäffer Alfréd igazi világfiként, világbajnoki ezüstéremmel (!) a zsebében  érkezett a kilencedik kerületbe. Mészáros József és Lakat Károly az aranykorszak legendáit vezette sikerre, Dalnoki Jenő szigorát és mondásait azóta is idézik az Üllői úti stadion környékén, Nyilasi Tibor hosszú évek után kovácsolta össze újra a csapatot, Szerhij Rebrov megnyitotta az Európába vezető utat, az eddigi utolsó „mohikán”, Sztanyiszlav Csercseszov pedig csoportelsőként lépett be rajta.

Az éppen a személyes élmények miatt is lebilincselő, 288 oldalas olvasmány

Hiszen vegyük csak a rendszerváltás óta eltelt időszakot: Novák Dezső történelmet írt azzal, hogy a vezetésével a Fradi lett az első magyar csapat, amely bekerült a Bajnokok Ligája csoportkörébe (ekkor ugye, Európa legjobb 16 csapata közé jutottak a zöld-fehérek; lehet feledni a káprázatos nyitányt, a Grasshoppers zürichi, 3-0-s elnáspángolását, Vincze Ottó dupláját, a 19 éves Lisztes Krisztián történelmi első találatát), ennek ellenére a szurkolók egy kevésbé sikeres időszak végén molinón üzentek és űzték el Novák Dezsőt.

Vagy éppen Nyilasi Tibor: az Üllői úton a mai napig ikonként tisztelt legenda hiába lett gólkirály, hiába szerzett játékosként, majd szakvezetőként is bajnoki címeket a Fradival, megtapasztalhatta az edzői szakma árnyoldalait is, hiszen őt sem kímélték a drukkerek.

Természetesen Varga Zoltán is külön fejezet, akiért a szurkolótábor (és a játékosok) egy része rajongott, a többiek ki nem állhatták. Sokat mondó, hogy

Csank János a Fradinál annak ellenére kihozta a játékosokból a maximumot és bajnoki címet szerzett, hogy négy hónapig (!)  nem kaptak a futballisták fizetést (el tudunk ma képzelni ilyen szituációt?...), a külföldi szakvezetők közül pedig Sztanko Poklepovics a kosárlabdaedzéseiről híresült el, Marijan Vlak karakteres munkát végzett, az angolok (Bobby Davison és Craig Short) az NB II-es mélypont idején dolgoztak a klubnál, Ricardo Moniz sokak szimpátiáját kivívta, Thomas Doll csak a hazai bajnokságban tudott eredményes lenni.

A nagy áttörést az ukrán Szerhij Rebrov hozta meg, aki nem csak a bajnoki címeket szállította, hanem az Európa Liga csoportkörébe is eljuttatta a csapatot. Az osztrák Peter Stöger nem tudta  megszokni a Ferencváros semmi máshoz nem, hasonlítható légkörét, az orosz-oszét Sztanyiszlav Csercseszov pedig azzal írt történelmet, hogy az EL főtábláján csoportgyőzelmet harcolt ki a Ferencvárossal.

És hol van még a vége?

Nyitókép A kép kissé csalóka: Sztanyiszlav Csercseszovnak eddig szinte csak örömre volt oka a Fradi trénereként Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd