Vagy éppen Nyilasi Tibor: az Üllői úton a mai napig ikonként tisztelt legenda hiába lett gólkirály, hiába szerzett játékosként, majd szakvezetőként is bajnoki címeket a Fradival, megtapasztalhatta az edzői szakma árnyoldalait is, hiszen őt sem kímélték a drukkerek.
Természetesen Varga Zoltán is külön fejezet, akiért a szurkolótábor (és a játékosok) egy része rajongott, a többiek ki nem állhatták. Sokat mondó, hogy
végül egy „hatpontos” ultimátumot követően úgy bukott meg, hogy a nép nem ellene, hanem mellette tüntetett.
Csank János a Fradinál annak ellenére kihozta a játékosokból a maximumot és bajnoki címet szerzett, hogy négy hónapig (!) nem kaptak a futballisták fizetést (el tudunk ma képzelni ilyen szituációt?...), a külföldi szakvezetők közül pedig Sztanko Poklepovics a kosárlabdaedzéseiről híresült el, Marijan Vlak karakteres munkát végzett, az angolok (Bobby Davison és Craig Short) az NB II-es mélypont idején dolgoztak a klubnál, Ricardo Moniz sokak szimpátiáját kivívta, Thomas Doll csak a hazai bajnokságban tudott eredményes lenni.