Németh Balázs: Egyszer sem bántam meg a hírekhez fűzött kommentárjaimat, de most százezrek helyett milliókhoz szeretnék szólni

Ha azt mondja nekem valaki egy negyedszázada az akkori Tv2 sportszerkesztőségében, ahol te gyakornokoskodtál, majd később évekig együtt dolgoztunk, hogy 25 évvel később az aznapi, balliberális politikusokat ekéző Facebook-bejegyzésed szálazásával kezdünk egy beszélgetést, nos, azt hiszem, a mondat kétharmadát nem is értettük volna. Ma mégis itt vagyunk, hogy „ideológiai röntgengép alá fektessük” Németh Balázst, a beszólogatós, a hírekhez kommentárokat fűző „bemondót”, ahogy több helyen írják rólad. Hogy indult ez az egész?

Két évvel ezelőtt, kis túlzással azt sem tudtam, mi az a Facebook. Nagyjából annyit gondoltam erről, hogy az az ultraliberális oldal játékszere, ahova az emberek kirakják, hogy mit ettek. Hát, ez nem érdekelt. Aztán egy hosszabb szabadságom alatt volt időm körbejárni egy kicsit ezt a témát. Valójában apunak, (Németh Lajos meteorológus – a szerk.) aki akkor hetvenéves lett, csináltuk meg a profilját, mert rágták a fülét ismerősök, hogy legyen már neki. Így 2020 nyarán elindult Németh Lajos meteorológus profilja és láttam azonnal az eléréseket. Nem akartam hinni a szememnek.

Nyilván a televíziós nézettségi adatok világában mozogsz évek óta, ezekhez képest lepett meg, amit tapasztaltál?

Naná! Azt ugyanis rögtön értettem, mennyibe kerül egy televíziós műsort előállítani és hány ember kell hozzá, mi pedig kiálltunk a kertbe egy telefonnal, apu elmondta, hogy holnap sütni fog a nap, aztán a kezdeti öt-tízezres elérések berobbantak, s

Apunál hihetetlenül pörög ma már ez, kilencvenezernél is több követője van. Mindig mondja, hogyha eléri a százezret, nyugdíjba megy. De hát nyugdíjas vagy, apu! – mondom neki. Ezért csináljuk az egészet, mert nyugdíjas vagy és van rá időd. Szóval, látva ezt, nekem is el kellett gondolkodnom, mit jelent elérésben ez a platform és 2020. szeptember 15-én én is elindítottam a Németh Balázs vagyok-ot. Elkezdtem tanulmányozni a dolgot, kiderült, hogy igazán senki nem ért facebookul, mindenki csak kísérletezik és vagy bejön vagy nem. Mi azonban borzasztóan gyorsan értünk el nagy sikereket, és ez arra ösztönzött, hogy csináljuk.

Azzal azért gondolom, tisztában vagy, hogy a közösségi média eléréseket nagyban meglöki, ha valaki a hagyományos televíziózásban jelen van, pláne, ha akkora az országos ismertsége, mint a legnépszerűbb meteorológusnak, édesapádnak, vagy annyit van képernyőt, mint te.

Nekem fontos volt, hogy ezen a felületen ne a „híradós bemondó”, hanem Németh Balázs – szerintem – mint józanul gondolkodó ember nyilvánuljon meg, és mondja el a véleményét, vagy magyarázza meg azt, amit lehet.

De miért érzed ezt éppen te küldetésednek, hogy a híreket fordítsd magyarról-magyarra,  magyarázd, vagy éppen kommentáld? Pláne úgy, hogy a médiatörvény a hírolvasóknak a hírekhez fűzött kommentárját, vagy azok véleményezését kifejezetten tiltja. Volt is ebből gondja az M1 Híradónak a Médiahatóságnál, két ízben is, két olyan kommentárod kapcsán, amely fennakadt a szűrőn.

Na, kezdjük akkor távolabbról! Az elmúlt nyolc évben Magyarországon élő hírműsorban én voltam a legtöbbet képernyőn.

Igen, valóban, volt két ilyen eset, de mind a kettő tervezett volt, s egyébként a szerkesztők is tudtak róla, vagyis nem élő adásban rögtönöztem a szövegeket. Az első 2014 őszén történt, s viccesen azt szoktam mondani, hogy az megelőzte a korát: arra hívtam fel a figyelmet, hogy el akarják titkolni az akkori gazdasági eredményeket a fősodorbeli portálok. Szokatlan lehetett és tényleg felkaphatták rá sokan a fejüket, mert rámutattam, hogy a balliberális süllyesztőben sokszor eltűnnek a valóságnak megfelelő és pozitív tartalmú hírek. Ma már azon sem lepődünk meg, hogy az éppen hivatalban lévő amerikai elnök „féknyúzozza” a túloldalt. Pontosan látjuk, micsoda szakadék van itthon is és szerte a nyugati világban az alapvetően balliberális túlsúlyú média kivetített igazsága és a valóság között.

És a másik eset?

Erre kifejezetten büszke vagyok. 2019 októberében történt és a Hadházy Ákos-féle parlamenti akcióval volt kapcsolatos. Ott némileg félreértelmezték a mondandómat, mert

Ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy ha megbüntetne újra a Médiatanács, akkor is ragaszkodom ahhoz, hogy nem akarok egy olyan országban élni, ahol bemegy egy fickó az országgyűlés épületébe és olyat mutogat egy táblán, hogy a „lónak a ...”  bárkinek, lettlégyen az éppen akár a miniszterelnök. Néhány nappal később ugyanakkor mindenki látta, hogy szigorítani kell a házszabályt, és meg is tették, mert ez tényleg sokaknál kiverte a biztosítékot.

De ha már van két éve saját Facebook profilod, nem érezted úgy, hogy a kommentálós Németh Balázst átköltöztethetnéd oda, és a híradóban marad egy úgymond szeriőzebb verziód?

A főszabály: a híradóban híreket mondtam, szabadidőmben a blogomon a véleményemet írtam le. Az igaz, hogy a híradóban is úgy fogalmaztam, hogy a fősodratú nyugati sajtóorgánumok által szajkózott hírek mögötti valóságot azok az emberek is értsék, akiknek nem az a munkájuk, hogy reggeltől kezdve átnézzék, végigolvassák a legfőbb nyugati portálokat, vagy tanulmányozzák a történések, döntések hátterét.

És miért érzed úgy, hogy ez a te missziód kell hogy legyen?

Szerettem volna a robotszerű hírolvasást emberivé és érthetővé tenni és ennek a része a Facebook is, ahol pusztán az a célom, hogy amit leírok, azt a diplomás és a híreket átlagfogyasztóként olvasó anyukám is megértse. Nekem ő a mérce, na, meg az a sok-sok ember, aki visszajelez, hogy köszöni, most, hogy olvasott nálam valamit, kitisztult a kép.

Honnan jött ez az út egyáltalán az egykori Tv2 sportszerkesztőségéből indulva?

Azok a mostani döntésemet is megtámogató, erős sportújságírói alapot nyújtó izgalmas idők voltak. Sokat tanultunk a Tények sporthíreinek szerkesztése közben, az élő foci vagy vízilabda és bokszműsorok alatt. Tizenkilenc éves voltam, amikor odakerültem, de már évekkel korábban mindennap elolvastam a Nemzeti Sportot. Aztán egy idő után a sportújság mellett minden alkalommal megvettem a Magyar Nemzetet is. A 2000-es évek legelején, főként a 2002-es választási kampány idején értettem meg, hogy

Ott értettem meg, hogy ez kultúrharc, s használtam is ezt a kifejezést onnantól mindig. A 2002-es választások után hívtak, hogy kezdjek el a Tényekbe is forgatni. Elég gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy nem úgy gondolkodtam, ahogy a kormánypropaganda megkívánta. A reggeli értekezleteken jól szórakoztam, mert minden nap olyan témát ajánlottam, ami az akkori irányvonallal szembe ment. 2008-ban például a vizitdíjról nap mint nap valamelyik riporternek meg kellett szólaltatni egy háziorvost - aki ma egyébként DK-s politikus -, hogy az mennyire jó ötlet. Akkor is rendszeresen felvetettem, hogy készítsünk interjút arról, hogy a vizitdíj káros. Jót nevettek, nevettünk már az ötleten is.

És szerinted azért nem küldtek el, mert édesapád esetleg egy védőernyőt jelentett számodra?

Nem gondolom, hogy így lett volna, és amúgy minden forgatásomon arra törekedtem, hogy valóban megszólaltassam mindkét oldalt. A megvágott anyagimba nem lehetett szakmailag belekötni, de nem passzolt valóban az akkori írányvonalhoz.

Az értékrend, a látásmód honnan jött az újságolvasáson kívül?

Egyértelműen otthonról, a családból hozom: aput nem kell bemutatni, anyukám pedig, aki ma már boldog nagymama, matematika-fizika szakos tanárként dolgozott. A nagyszüleim, és a feleségem nagyszülei ’56-os forradalmi résztvevők voltak ennek az összes negatív következményével együtt a rendszerváltás előtt. Például megtörtént az, hogy 1990-ben, az első szabad választások idején volt egy futóverseny a Margit-szigeti atlétikai stadionban, amin én akkor 12 évesen részt vettem, mint futóatléta, és a verseny végén kaptunk egy pólót rajta egy piros szegfűvel. Utána Fehérvárra indultunk a nagyszüleimhez ebédelni, gondoltam felveszem a szép új szegfűs pólómat, amikor

Így indultak el a családi beszélgetések, kérdezősködések, amiből én építeni kezdtem látásmódot, értékrendet, ami akkor sem változik, ha a jövőben nem a Híradóban köszöntöm a nézőket.

Sokakat megleptél a döntéseddel, hogy eljössz az M1 Híradójából, s talán azzal még inkább, hogy hol folytatod. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mai hivatalos bejelentése megerősítette az eddigi pletykákat és valóban a jövő évi atlétikai világbajnokságot szervező Budapest 2023 Nonprofit Zrt. vezérigazgatója leszel, ami egyfelöl új kihívásnak tűnik, de egyben visszakanyarodás a sportvilág felé.

Először is, kettő munkahelyem volt eddig. Az első, a Tv2 tizenhárom és fél évig tartott, a második az M1 Híradónál 11 és fél évig. Nem vagyok ugrálós típus, de azért jöttem el mindkét helyről, mert engem az motivál, hogy tanulni és fejlődni szeretnék mindennap és szeretném élvezni azt, amit csinálok. Úgy érzem, hogy ezen az új területen ezek várnak rám. Rendkívül motivált vagyok, nem csak úgy, mint volt korábbi középtávfutó atléta, mint sportmenedzser, vagy korábbi sportújságíró, hanem egy olyan ember, aki a világ egyik legfantasztikusabb sporteseményének megszervezésével megmutathatja ezt a csodálatos országot és annak fővárosát a világnak.

Apropó főváros és atlétikai világbajnokság! Finoman szólva a fővárosi ellenzéki narratívában eddig gyakorta szitokszóként vagy zsarolási elemként tűnt fel ez a rendezvény beleértve a most épülő Nemzeti Atlétikai Stadiont is. Nem tartasz attól, hogy a személyed miatt esetleg újra felszínre jönnek ezek hangok?

Én összességében azt gondolom, hogy Budapesten egy olyan városrész újjáépítéséről beszélünk a készülő Nemzeti Atlétikai Stadion és a köré épülő szabadidős közpark kapcsán, amely korábban egy elhagyatott terület volt. Engem senki sem tud arról meggyőzni, hogy egy sportlétesítményt megépíteni felesleges. Ráadásul egy olyat, amelyet körbevesz egy szabadidős park, s amelynek kapcsolata van a Dunával, ahol zöldfelületek lesznek és ahol minden felfrissülni vágyó civil helyet találhat magának és ahol nem mellesleg a magyar atlétika otthonát is megteremthetjük, amely több évtizedes adósságunk ezzel a sportággal szemben.

Már ma is félmillió futó van hazánkban, ez egy hatalmas közösség és egy ilyen, a civil lakosság számára is csodálatos sportolási és szabadidős lehetőségeket kínáló beruházás – a sokféle sportágat kipróbáló lányaimon látom -, hogy hosszútávú befektetés egy egészségesebben felnövő generáció jövőjébe. Szóval, ha valaki azt állítja, hogy felesleges rá költeni, az nem mond igazat.

Ilyenkor szoktak jönni azok a hangok, hogy mi minden másra lehetne helyette...

Igen, de erre szolgál a politikai felhatalmazás, hogy egy kormány eldönthesse, hogy miképp rangsorol, fontosnak tartja-e, hogy sportolásra, egy egészségesebb életmódra ösztönözze a lakosságot és ehhez ad-e minőségi környezetet vagy sem. Arról nem is beszélve, amit ennek az eseménynek a súlya, komolysága, nézettsége és vendégéjszakái turisztikailag idehozhatnak nekünk. Az atlétikai vébé olyan világvárosokban kapott például eddig helyet, mint London, Párizs, Róma, Tokió, Berlin, Peking, Moszkva, ez egy elit mezőny, ebben lehetőséget kapni a bizonyításra, mi másra is vágyhat az ember. Nem irigylem a kollégáimat, mert én olyan lelkes vagyok, hogy már most 0-24-ben ez a feladat foglalkoztat és ezt a tempót szoktam elvárni a többiektől is.

Ezek szerint a Németh Balázs vagyok felület is elcsendesedik, mert másra koncentrálsz?

Nem szeretném elveszíteni a kapcsolatot azokkal, akik eddig kíváncsiak voltak a véleményemre. Legfeljebb még az eddigieknél is többet írok majd a sportról és különösen az atlétikáról. A személyes blogbejegyzéseimből azért kiolvasható és árulkodó, hogy milyen világot látnék szívesen magam körül. Nem túl bonyolult a dolog, egy olyat, ahol a józan ész több teret kaphat, vagy ha úgy tetszik, a másik oldalról nézve valahogy

Az én személyes céljaim között pedig az első helyen van most, hogy noha eddig talán százezrekhez szólhattam a hírek világában, most százmillióknak szeretném megmutatni az atlétikai világbajnokságon keresztül, hogy Budapest és Magyarország a világ legjobb helye.

Fotók: Mátrai Dávid/Mandiner