Hogy mekkora szám egy atlétikai világbajnokság? Túl azon, hogy a modern kori olimpiák programjának, valamint az ókoriak létének alapjáról, azaz a sportnak mint kultúrmozzanatnak az ősanyjáról van szó, álljon itt egy megdöbbentő adat.
A ma hajnalban az Oregon állambeli Eugene-ben, az amerikaiak atlétikai Mekkájában véget érő esemény volt a tizennyolcadik az atlétikai vébék sorában – és az első, amit az USA-ban rendeztek.
Holott az amerikaiak a sportág vitathatatlan uralkodói, és ez alapozza meg mindennél jobban a helyüket a világ sportjának tetején. Náluk értőbb és odaadóbb közönsége nem lehet atlétikai versenynek. A sportdiplomáciájukra sem panaszkodhatnak, és mégis harminc év kellett ahhoz, hogy eljusson hozzájuk a világ harmadik legrangosabb sporteseménye.
Egész egyszerűen ennyi időt kellett várni, hogy minden legendás olimpiai stadion – Helsinki és Róma, Tokió és Athén, Párizs és Berlin, Peking és London – vendégül láthassa az olimpiák kedvenc, általában ragyogóan gyönyörű, néha kicsit gőgös húgát is.
Voltak közben Budapest kaliberű városok, mint Sevilla vagy Ószaka, amelyek mindent bevetettek, hogy beelőzzék az amerikaiakat; majd fel is kerültek a világtérképre. Budapest is hasonlóban reménykedhet jövőre.
Sebastian Coe, kétszeres olimpiai bajnok, a londoni olimpia szervezőbizottságának egykori és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség jelenlegi elnöke arra számít hazánktól, hogy a történelem legjobb világbajnokságát rendezi majd. Ugyanis szerinte az idei oregoni volt az eddigi legsikerültebb, és mindig eggyel jobbat szeretnének nyújtani a világ legelterjedtebb sportjának rajongóinak.
Az amerikaiak legnagyobb sztárja a 400 méter gát világcsúcstartónője, Sydney McLaughlin volt, aki a saját idejét adta át a múltnak egy minden épeszű várakozást felülmúló futással. Érdemes nézni, hogy mennyivel veri meg a történelem második és harmadik leggyorsabb versenyzőjét.
Ennél az eredménynél síkfutásban csak 18 ember tudott gyorsabbat valaha.
A legyőzött, korábbi világcsúcstartó Dalilah Muhammad szerint akár egy 50 másodperc alatti idő is elképzelhető tőle. Talán pont a budapesti világbajnokságon, jövőre.
A mai zárónapon aztán Laughlin egy olyan női 4x400-as váltót hozott be síkon futva, amelyben nem volt egyéni döntős. Ahogy a fenti közvetítésben is elhangzik: emberöltőnként egy ilyen atléta születik.