Történelmi eredmény a történelmi mérkőzésen.

Szombat, délután négy óra. Már-már nyár elejét idéző meleg Székesfehérváron. Nem kell a pulóver, néhányan már rövid nadrágban sétálgatnak a városban. A csarnok felé vezető út még csendes. Arrafelé sétálva 

, ugyanerről a helyről. Akkor vívta a magyar válogatott modernkori történelmének addigi legfontosabb mérkőzését. Dánia ellen a világelitbe jutás volt a cél. Mindenki feszült várakozással tekintett a találkozó elé, és csak titokban mert reménykedni. Főleg azért, mert a csapat ásza, Ifj. Ocskay Gábor az előző mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett, hordágyon vitték le a pályáról. Mégis játszott, ám a feljutás akkor (még) nem sikerült.

Miközben ezen elmélkedek megérkezem a csarnokhoz, mely a fájdalmasan fiatalon elveszített Gábor nevét viseli, és mely előtt ott áll a szobra is. És azon gondolkozok, hogy

A bejárat előtt a csapat „főnökével”, a most éppen egészen különleges szakállt viselő dr. Szélig Viktorral találkozom, aki szintén játszott azon a 20 évvel ezelőtti találkozón, és akitől megtudom, hogy már péntek délelőtt elfogyott az utolsó ülőhely is. Az állókból is csak alig maradt a meccset megelőző délutánra.

Nem véletlen, ma ismét történelmi meccs lesz! A Volán, bocsánat, nevezzük hivatalosan: Hydro Fehérvár AV19, története során először játszik hazai pályán elődöntőt abban a nemzetközi bajnokságban, melyet ma ICEHL-nek hívnak, de a többség a régi nevén EBEL-nek ismer.

A fél hatos kezdés előtt egy órával az állóhelyek már tele, a hangulat egyre fokozódik. Majd robban a csarnok, amikor melegíteni jönnek a fehérváriak. Majd mindenki megdöbben: a vendégcsapat ugyanolyan kék mezben és nadrágban érkezik, mint a hazai.

A melegítés alatt üvölt a Tankcsapda, az „ACvillámDC”, meg a Scorpions, ahogy az ilyenkor kell. A bemutatás alatt már pokoli a hangulat. Ez persze 15 éve mindig így van, de ez a nap, és ez a meccs most mégis kicsit más.

Sőt, talán nem is kicsit!

Ám amikor kijön, vezetést szerez. Ünnepel a végig nagyon hangos 20 osztrák szurkoló. De a hazai tábor tudja, most kell igazán segíteni a kékeknek. Mert ez a mez maradt a Volán játékosain, a melegítés után a Wörthi-tó mellől érkezettek váltottak fehérre.

Gyönyörű kombináció után gyorsan jön is az egyenlítés, Erdély jóvoltából, majd Shaw bombájával már előny itt. A légiós a maroknyi vendégtábor előtt ugrik a palánkra, hadd lássák tökéletesen az örömét! A 2600 tagú fehérvári dalárda pedig már másodszor énekelheti a Republic-klasszikust:

És ez még a folytatásban négyszer is felhangzik!

Ám előtte szomorú dolog: Bartalist leütközik, az ellenfél vállvédője csúnya sérülést okoz az arcán. Erősen vérzik, amikor az öltözőbe kísérik.

Bartalist az első harmadban „megműtik”, a szünet 17 perce alatt megtörténik a rehabilitációja, a második harmadra (ráccsal a fejvédője előtt) visszatér a jégre. Ilyen játékosokból áll ez a csapat. Méltóak a srácok a „főnökhöz”, Szélighez, aki szintén soha nem csinált nagy ügyet abból, ha "beszippantott egy korongot", vagy szétverték az arcát egy-egy meccsen!

Egyébként gonosz kis csapat ez a Villach, játékosai gyakran alattomosan oda-odaszúrnak a mieinknek. Bacher provokálja Sarauert, aki ezt megunva egyetlen támadás alatt

Úgy kell neki, és ezzel egyetértenek a közönség „németszakos” tagjai is, akik nem a nagy osztrák költőktől idéznek, amikor bekiabálnak egy-egy hosszabb mondatot a vendégjátékosoknak és drukkereknek.

, de ennél bájosabbat ritkán látni hokimeccsen. A kapu mögötti hálóról olyan helyre pattan a korong, ahol nem érik el a nézők, mert két méterrel fölötte kezdődik az első sor. Két apuka is „ledobja” oda a gyerekét, mert egy ilyen ereklyénél nincs értékesebb. Egy csöppnyi kislány és egy szintén aprócska fiú startol érte. Egyszerre érik el, és a lovagias fiatalúr gálánsan a kishölgynek ajándékozza. Majd mindkettőt saját szülője visszahúzza a nézőtérre.

Korongból persze „van másik”, és fehérvári gólból is két újabb – 37 másodpercen belül. Mihály és Shaw talál be, nem akármilyen show-t rendez a gárda a második harmad elején. Már az ülőhelyen lévők is állva tombolnak, a Villach pedig kénytelen időt kérni, mielőtt végleg maga alá temetné a fehérvári lavina. Magukhoz térnek a vendégek, de a harmad utolsó másodpercében újabb Volán-gól, az ötödik!

Nagyon jó, hogy jött ez a kései Sarauer-találat, mert a harmadik játékrészben kétszer is eredményes a Villach, 10 perccel a vége előtt már csak kétgólos az előny. Elfáradt a Volán?

Ezt majd a szakmai stáb kielemzi, az biztos, hogy hibák jönnek, és kissé megijed mindenki. Ám nagyobb baj nincsen, ha nem is repül, de telik az idő, és már arra leszünk figyelmesek, hogy a vendégek kapuja üres, a háló őre helyett is csatár játszik a „sógoroknál”. Ám ezen a döntésen rajtavesztenek, jön a meccs slusszpoénja: az első játékrészben 

, itt a vége: 6-3, ide!

Tombol a szombat esti láz!

A történelmi meccsen a magyar sportban történelmi eredmény születik, repülnek a csokik, a tiszteletkör közben néhány játékos el is kap egyet-egyet. Gyönyörű győzelem, a dicsőséges tavaszi hadjárat az osztrák bázisú bajnokságban folytatódik.

A csarnokon kívül már régen sötét van, de a kilátások fényesek.

, aztán szerdán ismét Fehérváron. Még három meccset kell nyernie a Volánnak, elnézve ezt a B. Shaw irányította szombati show-t  nem lehetetlen.

A nyitóképen: a 6-3-as győzelem után mindenki boldog a csarnokban!

A szerző felvétele