A dicsőséges tavaszi hadjárat folytatódott az osztrákok ellen

Annak ellenére volt nagyon izgalmas a negyedik mérkőzés, hogy az osztrák Villach egy pillanatig sem vezetett.

Annak ellenére tördeltük a kezünket a második harmad közepén, hogy már 3-0-ra is vezetett a magyar csapat.

És annak ellenére is idegesen kellett várnunk a hosszabbítást, hogy két perccel a vége előtt is gólelőnyben volt a Volán.

És olyan, ha a rájátszásban 60 perc után döntetlen az állás, akkor egyetlen gól dönt.

Így volt ez az első mérkőzésen, és így alakult ez a negyediken is. Az elsőn a tengerentúlról átvett kifejezés szerint "hirtelen halálnak" nevezett ráadásban az osztrákok örültek, most meg...

De, ne szaladjunk ennyire előre!

Kezdjük ott, hogy szenzációsan kezdett a Volán! Akárcsak szombaton, a második meccsen, de akkor mégis ő kapta a találkozó első gólját, most meg ő lőtte.

A 3. perc elején a kapitány, Hári János lopta-lopta a távolságot, majd szemből behúzta a korongot a vendégkapus mammutja mellé. Oda sem kézzel, sem lábbal nem lehet elérni. Gyönyörű volt! Aztán a 14-ben egy emberelőny klasszikus kijátszásának végén a kapusról kijövő korongot Terbócs vágta a kapuba. 2-0.

-- énekelték a szurkolók az ilyenkor megszokott nótát, és még épp'hogy befejezték, és Terbócs már saját második, csapata harmadik gólját is bevágta. Ezúttal távolabbról célzott, többen végeztek zavarórepülést, és elsőre úgy tűnt, hogy talán Sarauer ért utoljára a koronghoz, de utóbbi elárulta társának, hogy nem. Egészen pontosan

, és ekkor az optimisták már újabb kiütésről álmodoztak. Mert ne feledjük: két napja nagy győzelmet aratott a gárda idegenben. Sajnos mielőtt ez megvalósult volna a villachiak szépítettek, így az első szünetben csak két gól volt a két csapat között. És tudjuk: ez hokiban semmi.

Főleg úgy nem, hogy a vendégek nagyon vehemensen jöttek ki az öltözőből, és a meccs ott folytatódott, ahol az első játékrészben zajlott. Mármint "helyileg", ugyanis ismét a főbejárattól balra eső kapunál zajlott a játék, apró szépséghiba, hogy közben térfelet cseréltek a csapatok. A másik szépséghiba meg az, hogy

Előbb balról, távolról egy húzott lövéssel, majd jobbról, a kör távolabbi részéről. 3-3.

Így a meccs rendes játékidejének felénél új meccs kezdődött. 

És végre a Volán ebben a harmadban is átment a túlsó térfélre, mert már félő volt, hogy a találkozó első 30 percének tapasztalata alapján egy élelmes vállalkozó kiadja közönségkorcsolyázásra a jobboldali térfelet. Jó, hogy nem tette! Ugyanis

Petan nehezen szedte össze a pakkot, de végül valahogy bevitte a harmadba. Erdély lendületből jött és kegyetlen lövéssel vette vissza az előnyt. Majd a második szünetben elégedetlenül ezt mondta a közvetítő televízió riporterének:

"Nem tetszett ez a harmad, kényelmesek voltunk, akárcsak az első meccsen. Vigyáznunk kell, hogy ne kapjunk kiállítást, és vigyázni kell a buliknál is, hisz' pont így kapott a mi sorunk egy gólt"

Ezzel ért véget a 60 perc,

Amely csak 2 perc 14 másodpercig tartott, és olyan szép keretes szerkezetűvé vált tőle a meccs, mint a legszebb verseink az osztrákok elleni szabadságharcunk idejéről. Ugyanis a találkozó elején Hári János 2.12-nél kezdte meg a gólgyártást, most meg

Shaw vitte be a korongot a kapu mögé, visszatette a balról érkező Fournier-nek, aki átadta a jobboldali vasnál lévő Hárinak. A nap hőse közelről nem találta el jól, de belepiszkált másodjára, és az átment a gólvonalon. 

Hári első gólja gyönyőrű volt, a meccset lezáró pedig nagyon-nagyon fontos. Még nem tartunk ott, hogy minden idők legfontosabb Volán-gólja, de utólag lehet, hogy azok közé kell majd sorolnunk.

Hári néhány perccel korábban, a harmadik harmad lefújása után szűkszavúan csak ennyit mondott a tv-nézőknek a folytatásról:

"Egészen egyszerű a helyzet, ütni kell egy gólt!"

Ez a Hári János nem beszél a levegőbe, nem mond nagyokat, hanem cselekszik, és gólt üt. Amikor nagyon kell.

A Hydro Fehérvár AV19 3-1-re vezet az ICEHL elődöntőjének négy győzelemig tartó párharcban. Még egy diadal, és jöhet a Salzburg elleni finálé!

Az osztrákok elleni dicsőséges tavaszi hadjáratnak folytatódnia kell!

A nyitóképen: a fehérvári hokisok öt nap alatt már harmadszor jöttek le boldogan a jégről a Villach ellen.

MTI/Vasvári Tamás