"Még, még, még, még, még, ennyi nem elég"
-- énekelték a szurkolók az ilyenkor megszokott nótát, és még épp'hogy befejezték, és Terbócs már saját második, csapata harmadik gólját is bevágta. Ezúttal távolabbról célzott, többen végeztek zavarórepülést, és elsőre úgy tűnt, hogy talán Sarauer ért utoljára a koronghoz, de utóbbi elárulta társának, hogy nem. Egészen pontosan
1 perc és 42 másodperc telt el a két Terbócs-gól között
, és ekkor az optimisták már újabb kiütésről álmodoztak. Mert ne feledjük: két napja nagy győzelmet aratott a gárda idegenben. Sajnos mielőtt ez megvalósult volna a villachiak szépítettek, így az első szünetben csak két gól volt a két csapat között. És tudjuk: ez hokiban semmi.
Főleg úgy nem, hogy a vendégek nagyon vehemensen jöttek ki az öltözőből, és a meccs ott folytatódott, ahol az első játékrészben zajlott. Mármint "helyileg", ugyanis ismét a főbejárattól balra eső kapunál zajlott a játék, apró szépséghiba, hogy közben térfelet cseréltek a csapatok. A másik szépséghiba meg az, hogy