Csúszik a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?

A curling, amelyet néha megerőszakolt magyarosítással csúszókorongnak is hívnak, már az első téli olimpián, 1924-ben is szerepelt. Csak az ott indulók úgy haltak meg, hogy nem tudták, hogy ők olimpikonok. Igaz, az Alpok legmagasabb részén rendezett eseményről a többi résztvevői is úgy utazott haza, hogy nem tudta, hogy olimpián járt. Ugyanis a 12 napos versenysorozat a „Téli sportok nemzetközi hete” nevet viselte. A NOB egy évvel később hozott határozatot, hogy ezentúl a nyári olimpiák évében téli játékokat is rendez, és utólag a chamonix-i eseménynek az I. téli olimpia nevet adta. Így lettek olimpiai bajnokok az ott diadalmaskodók, ám

Pedig indult rajta három gárda (mondhatni: válogatott!), igaz összesen három mérkőzésre került sor. Ezek közül Nagy-Britannia kettőt nyert, Svédország egyet, míg a házigazda, Franciaország mindkét csatáját elbukta. Nem volt komplikált megállapítani a végső sorrendet, de nem biztos, hogy emiatt bántak az ott sepregetőkkel ilyen mostohán. Egészen 2006-ig kellett várni a rehabilitációjukra, a NOB ekkor emelte olimpiai rangra a vetélkedést.

Így a téli olimpiák alapját jelentő nyolc sportág mellett a +1 lett a curling. Még felfedezés szintjén sem tartott a hódeszka, mint sporteszköz, sőt, még az alpesi sízés is sok-sok évre volt az olimpiai bemutatkozástól, amikor a curling (mint utólag kiderült…) már olimpiai sport volt.

Melyik is ez a sport egyáltalán? Az, amelynél fog valaki egy szépen polírozott, magas fényű, közel 20 kilós követ, és érzéki pillantások közepette szép lassan elcsúsztatja a jégpályán. Majd egy darabig (mert a jég már csak ilyen…) ő is csúszik vele. Aztán szomorú szemmel búcsút mond neki, és igézve nézi, amint az méltóságteljesen távolodik. Ő innen már semmit nem tud tenni a kő mozgásának irányítása érdekében, ám két csapattársa igen! Ők seprűvel a kézben megjelennek a kő előtt, és olyan vadul söprik a jeget, hogy ha ezt a magyar vasútállomásokon tennék ilyen vehemensen, akkor a honi pályaudvarok szebben csillognának, mint a versailles-i kastély Tükörgalériája.

Nem akarnék tippeket adni az egyetemi tanároknak, mert évente több tízezer felvételiző diák küldene engem olyan helyre, ahol megolvad a jég, de szédületesen jó fizikai példákat lehetne gyártani a söprésbe fektetett energia, és a kő mozgásának változásával kapcsolatban.

Kérek minden fizika professzort, hogy felejtse el gyorsan az ötletemet, és én cserében nem részletezem a curling szabályait! Pedig nem komplikált, a két csapat tagjai felváltva csúsztatgatják a köveiket, söprik a jeget, és a cél, hogy a játékrész (amit itt „end”-nek hívnak) végén a csapat köve közelebb legyen a majd’ 50 méterre lévő ház közepéhez, mint a rivális gárdáé. Azért pont jár, sőt, ha a vetélytárs középponthoz legközelebb eső kövénél több saját kő van „beljebb”, akkor több pont. Amikor elkövetkezik az utolsó endnél is a „the end”, akkor összeszámolják a pontokat, és (nem meglepő!) akinek több van, az nyer.

Ez a lényeg, a szabálykönyv többi oldalán leírt dolgok csak finomítanak ezen.

A ’24-es „úttörő” curlingesek legközelebb nyolc évvel később mutathatták meg magukat a téli játékokon. Ám az egy tengerentúli olimpia volt, és az európai curlingesek akkor nem álltak olyan jól anyagilag, hogy elutazzanak Lake Placid-be. Így négy kanadai és négy amerikai állam válogatottja vett részt az olimpián, így nem lehetett sértődés abból, hogy ez csak bemutató tornaként került az évkönyvekbe.

Ezt követően 56 évre eltűnt a sportág az olimpia műsoráról, így nyugodtan mondhatjuk, hogy több curlinges korosztály élte le az életét úgy, hogy nem volt esélye eljutni az ötkarikás játékokra.

Úgyhogy megint nem lehetett sértődés abból, hogy ismét csak bemutató sport státust kapott a sportág 1988-ban, Calgaryban, hisz akár a „bemutatkozó” jelző  is illett volna rá, ennyi távollét után.

Aztán a következő olimpián megint csak bemutató szám volt, 1994-ben pedig az sem!

Majd hosszú hányattatás után végre 1998-ban teljesjogú tagja lett az olimpia programnak!

Azóta nincs téli olimpia curling nélkül!

És alig van curling kanadai arany nélkül!

1998 és 2014 között háromszor nyertek a juharleveles urak, és kétszer a hölgyek. Szocsiban mindkét nem csapatversenyét Kanada nyerte. Legutóbb a férfiaknál amerikai, a nőknél svéd győzelem született. A skandináv lányok-asszonyok már harmadszor diadalmaskodtak, vagyis ebben a szakágban ők a „kanadaiak”. Az utóbbiak szerencséje, hogy 2018-ban már három számban avattak győztest és a vegyes párosok küzdelmét Kanada nyerte.

Idén is három számban vetélkednek a curlingesek. Majdnem szurkolhattunk magyaroknak is, ugyanis Palancsa Dorottya és Kiss Zsolt még kevesebb, mint egy hónappal ezelőtt, december 8-án versenyben volt a szereplés lehetőségéért. A selejtező utolsó fázisában az elődöntőért vívott meccsen kapott ki a kétszeres világbajnok (!) páros. Vagyis két győzelemre volt a céltól.

Velük más lett volna a verseny, de ennek ellenére, ha valaki véletlenül „belefut” a curlingbe az olimpiai közvetítések során, szánjon rá néhány percet az életéből!

A nyitóképen: A japán Fudzsivasza Szacuki (b) a női curling bronzérméért játszott Nagy-Britannia - Japán mérkőzésen, a phjongcshangi téli olimpián, a Kangnung Curlingközpontban 2018. február 24-én.

MTI/EPA/Javier Etxezarreta