A curling, amelyet néha megerőszakolt magyarosítással csúszókorongnak is hívnak, már az első téli olimpián, 1924-ben is szerepelt. Csak az ott indulók úgy haltak meg, hogy nem tudták, hogy ők olimpikonok. Igaz, az Alpok legmagasabb részén rendezett eseményről a többi résztvevői is úgy utazott haza, hogy nem tudta, hogy olimpián járt. Ugyanis a 12 napos versenysorozat a „Téli sportok nemzetközi hete” nevet viselte. A NOB egy évvel később hozott határozatot, hogy ezentúl a nyári olimpiák évében téli játékokat is rendez, és utólag a chamonix-i eseménynek az I. téli olimpia nevet adta. Így lettek olimpiai bajnokok az ott diadalmaskodók, ám
a curlingesek versenyét valami rejtélyes okból kifolyólag nem tekintették az olimpia részének.
Pedig indult rajta három gárda (mondhatni: válogatott!), igaz összesen három mérkőzésre került sor. Ezek közül Nagy-Britannia kettőt nyert, Svédország egyet, míg a házigazda, Franciaország mindkét csatáját elbukta. Nem volt komplikált megállapítani a végső sorrendet, de nem biztos, hogy emiatt bántak az ott sepregetőkkel ilyen mostohán. Egészen 2006-ig kellett várni a rehabilitációjukra, a NOB ekkor emelte olimpiai rangra a vetélkedést.
Utólag kiosztotta az érmeket. 82 évvel később!
Így a téli olimpiák alapját jelentő nyolc sportág mellett a +1 lett a curling. Még felfedezés szintjén sem tartott a hódeszka, mint sporteszköz, sőt, még az alpesi sízés is sok-sok évre volt az olimpiai bemutatkozástól, amikor a curling (mint utólag kiderült…) már olimpiai sport volt.