Szilágyi Áron az év 7. legnagyszerűbb férfi sportolója – a világon

Abban a világon mindenki egyetért, hogy a nem egy pályán, egy időpontban, egymás ellen elért sporteljesítmények között lehetetlen minden igényt kielégítő rangsort felállítani. Mint az utóbbi hetek legfaramucibb sztorija – vagy épp az év egyik legörökebbje – mutatja, néha még a közvetlen vetélytársak között sem jogos győztest hirdetni.

Mikor tehát a sport körül legyeskedő legkülönfélébb szervezetek az év legjobbját keresik, nem csak egyetlen helyes megoldás kínálja magát. Viszonylag ritka az a blama, amit a France Football égisze alatt folyó Aranylabda-szavazás hozott idén, azaz hogy a sok jó között sikerül egy rosszra jutni.

A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség 144 országot képviselő tagsága ilyen mérvű hibát nem követett el. Kisebbeket? Szükségszerűen.

A tizes listáik:

Hogy miként előzheti meg – az amúgy kétségkívül nagyobb síző – Mikaela Shiffrin azt a 12. Petra Vlhovát, aki a szóban forgó télen megverte őt az összetett Világkupában; vagy hogy miért van a listán a csapatban, negyedmagával olimpiai bajnok tornásznő, Melnyikova, aki egymaga csak bronzig jutott Tokióban: ezeken a furcsaságokon nem is érdemes fennakadni.

Más nem is igen jöhetett szóba, mint a 100 és 200 méteres síkfutást Tokióban megnyerő jamaikai sprinter, Elaine Thompson-Herah, és a semmivel sem könnyebb (sőt-sőőőt) 10.000-5.000 duplát megcsináló, majd 1500-on is érmes Sifan Hassan. Azt, hogy míg a leggyorsabb élő nő nyert, addig a legszívósabb csak 10. lett, nem lehet mással magyarázni, mint hogy Thompson-Herah címet védett mindkét távon, amit Usain Bolton kívül soha senki. De ugye ez nem az év teljesítményéhez tartozik.

Jól jött azonban ez a múltat is méltányoló hajlam a férfiaknál Szilágyi Áronnak.

Szilágyi az olimpiai triplázásával megelőzte például minden idők legnagyobb utcai távfutóját, ezzel a bolygó pillanatnyilag legnépesebben űzött sportogának királyát, a kenyai Eliud Kipchogét, vagy a rúdugrás világcsúcstartó és olimpiai bajnok fenegyerekét, Mondo Duplantist.

Az idei évben minden hasonló listát készítő tömörülés komolyan vehetőségét a Lewandowski-Messi-féle lakmusz-teszt egy tíz évre beárazza. A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség rendben van. Az vitatható, hogy Messi előtt nem végzett más focista, vagy Lewandowski előtt más sportoló, de ezek részletkérdések.

Az F-1 világbajnok mindig az ilyen listák élmezőnyében van, Karsten Warholm minden idők legerősebb futóversenyét nyerte felfoghatatlan világcsúccsal Tokióban, Novak Djokovic egyetlen meccsre volt a tenisz Szent Gráljától, a naptári Grand Slamtől. Egyikük sem hiányozhatott a listáról.

Töprengenivaló azért akad. Hogy ha az outsider Latifi nem töri össze az autóját Abu Dhabiban a F-1-es idényzárón, akkor vajon Hamiltonnál mégiscsak rosszabbul teljesített volna idén Messi, Warholm, Djokovic, Ronaldo, Szilágyi, Duplantis és Kipchoge?

Az ehhez hasonló aggályok miatt tartják úgy sokan, hogy az ilyen listáknak csekély értelmük van.

A sportolók.

Mindenestre örüljünk, hogy egy végtelen tehetségű magyar ember teljesítményére felkapta fejét a világ. Nem csak mi.

Nyitókép: Szilágyi Áron tiszteleg Tokióban. MTI / Illyés Tibor