NB I-es bizonyítvány (I. rész) – meddig tudja szorongatni a Kisvárda a Fradit?

Ferencváros

Hullottak a pontok, mint ősz táján a legyek

Akad olyan klub, amelynél tíz év alatt nem történik annyi esemény, mint idén a magyar futball kirakatcsapatánál, a Fradinál. Szerhij Rebrov nyári, tulajdonképpen máig érthetetlen távozása után (három év alatt három bajnoki cím, valamint az Európa Ligában és a Bajnokok Ligájában is a főtábla jött össze) az osztrák Peter Stöger kezébe került a karmesteri pálca. A korábban – többek között - a Borussia Dortmundot és az 1. FC Kölnt irányító szakember vezérletével a csapat kezdetben a BL-selejtezőket még magabiztosan vette (a koszovói Pristina ellen 3-0 és 3-1, a litván Zalgiris ellen 2-0 és 3-1), de az első bajnokin, a Kisvárda elleni hazai pofon (1-2; ki sejtette ekkor még, hogy a rétközi klub lesz a bajnokság meglepetéscsapata?) már jelezte: ez az ősz korántsem lesz sétagalopp az Üllői úton. A Slavia elleni szép siker után úgy tűnt, feledőben a gondok, ám közben az egyik legeredményesebb támadóval, Franck Bolival csak sikerült összerúgni a port (igaz, az elefántcsontparti engedély nélkül távozott saját esküvőjére, Párizsba), aki csak a Young Boys elleni playoff-mérkőzésre térhetett vissza; a kinti meccsen, dacból vágott is egy duplát, ám a svájciak ellen végül nem jött össze a BL-főtáblára jutás. Maradt a legnehezebb EL-csoport, de közben a bajnokságban is úgy hullottak a pontok, mint az őszi legyek szeptember derekán. Hiszen az akkor éppen halovány Zete is elvitte a három pontot az Üllői útról (2-1), mint ahogy az edzőváltáson áteső MTK sem vereséggel távozott a Groupamából (0-0), s itt azért jegyezzük meg: Szerhij Rebrov három idénye alatt csupán egyetlen hazai vereséget hozott össze a csapat (0-1 a DVTK ellen). Közben az Európa Ligában sem jöttek a pontok, így a bajnokság végére hiába csúszott be egy négyes győzelmi sorozat (kapott gól nélkül), hiába búcsúztak Dibuszék az EL-től a csoportelső Bayer Leverkusen legyőzésével, a Debrecenben elszenvedett vereség után a Fradi vezetői már másnap páros lábbal rúgták ki a bécsi úriembert. 

Mindenesetre az új mesternek, Sztanyiszlav Csercseszovnak lesz elég tennivalója a tavaszi idény során…   

Kisvárda

Altatás után edzőváltás avagy – mit is ér egy helyi gyémánt?

Az őszi események ismeretében ma már nyugodt szívvel állíthatjuk: a klub sportigazgatója, Révész Attila a nyáron szépen elaltatta a közvéleményt! Hiszen a várdai vezető a bajnokság előtt még azt mondta, hiába érte el Supka Attila a Kisvárda történetének legjobb eredményét (5. hely) azért kellett távoznia, mert a jövőben az a cél, hogy minél több saját nevelésű fiatalt építsenek a csapatba – még ha ez az eredményesség rovására is megy. Ehelyett mi történt? Supka helyett a Szegedről eltanácsolt portugál, Joao Janeiro érkezett, és nem csökkent jelentősen a külföldi labdarúgók száma, hiszen a brazil Fernando Viana és Sassá valamint a román Cornel Ene és Mihai Minca távozott, de érkezett az albán Jasir Asani, a bosnyák Jasmin Mesanovic és a román Ionut Andrei Peteleu. A Fradi elleni idegenbeli győzelemre még csak felkapta a fejét a közvélemény, de miután hat forduló alatt egy ötös győzelmi csomaggal indítottak Bumbáék (csupán Székesfehérváron kaptak ki), muszáj volt egyre komolyabban venni őket. A nagy menetelésre határainkon túl is felfigyeltek: éppen a Ferencváros elleni hazai meccs előtt kérte Janeiro a feletteseit, hogy családi okok miatt (a hírek szerint a szakember arra hivatkozott , hogy míg Kisvárdán nincs, Dunaszerdahelyen található portugál nyelvű iskola), engedélyezzék, hogy a szlovákiai DAC-hoz szerződjön.

de lehet, hogy éppen így járt jól a Kisvárda! Hiszen egy helyi gyémántra, a 2014 óta a klub kötelékébe tartozó, négy nyelven folyékonyan beszélő Erős Gáborra bukkantak, aki nem tétovázott: öt meccsen 11 pontot gyűjtött a csapattal. A remek belépő további bizalmat ér: tavasszal is a fiatal szakember irányíthatja majd a Kisvárdát!    

Puskás Akadémia

Minden szép, minden jó – csak a Paks ne volna!

Hornyák Zsolt legnagyobb érdeme, hogy évek óta rendkívül stabil együttest alakít ki Felcsúton, ezt jól jelzi, hogy tavalyelőtt harmadik lett a csapattal, az előző bajnokság végén pedig befurakodott az NB I két kirakatcsapata, a bajnok Ferencváros és a harmadik helyezett MOL Fehérvár közé. Az idei bajnokság felénél (a Fradi elleni hazai meccset január végén pótolják) is kedvező pozícióban várhatják a tavaszt Balutáék, amit elsősorban kiemelkedő idegenbeli teljesítményüknek (öt győzelem, három döntetlen, egy vereség) köszönhetnek. Az is vitathatatlan, hogy egyre több magyar fiatal követel magának helyet a kezdőben (Spandler Csaba és Deutsch László után most már Komáromi György is stabil csapattagnak számít), és az is feltűnő, hogy kapusposzton rendre a felszínre hoznak egy nagy tehetséget. (Évekkel ezelőtt Tóth Balázs szorította ki a válogatott kerettag Hegedűs Lajost, és jutott el ő is az A-válogatott kapujáig, majd sérülése után Markek Tamás kapott lehetőséget, aki a szezon egyik legjobb kapusteljesítményét nyújtotta.) Akár minden rózsaszín is lehetne Felcsúton, ha nem szerepelne a riválisok között a Paks. A tolnaiak évek óta a PAFC legnagyobb mumusai, elég, ha csak annyit mondunk: az utolsó öt bajnokiból négyet Bognárék nyertek, a gólkülönbség pedig 22-9 – oda…

MOL Fehérvár

Kár, hogy idegenben is pályára kell lépni

Amikor Szabics Imre április 1-én (a fehérvári vezetők közel sem voltak tréfás kedvükben, amikor a váltás mellett döntöttek, hiszen a Vidi igencsak bukdácsolt Márton Gábor irányításával, de ezt egy az egyben óriási hiba lenne a ma már az MTK-nál dolgozó szakember nyakába varrni) átvette a szakmai munka irányítását (cseppet sem mellékesen: a stábhoz a klub két legendája, Juhász Roland és Torghelle Sándor is csatlakozott), kimondva kimondatlanul az volt a cél, hogy már a jelenlegi idényben nyílt csatát vívjanak a bajnoki címért a Ferencvárossal. Ezek után óriási hidegzuhanyként érte a vezetőket, a szurkolókat, és persze, a játékosokat is, hogy az örmény Ararat Jereván már a Konferencialiga első selejtezőkörében búcsúztatta Negóékat,

E gyászos kezdet után a bajnokság sem teljesen úgy alakult, ahogy Székesfehérváron eltervezték, az első három fordulóban csupán két pontot gyűjtött a csapat, és olyan váratlan kudarcok is „színesítették” az őszt, mint az akkor még sereghajtó Újpest elleni vereség (0-1) vagy éppen az újonc Gyirmót elleni döntetlen (1-1). Amire viszont építkezni lehet, az a hazai szereplés: Kodróék a MOL Aréna Sóstóból egy igazi oroszlánbarlangot varázsoltak: 9 meccsből hetet megnyertek, és csupán a második helyezett „testvércsapat”, a Puskás Akadémia tudott döntetlennel (1-1) távozni. Fehérvári szívfájdalom: az egyetlen hazai vereséget éppen a Ferencváros ellen (0-1) szenvedte el a Vidi…  

Zalaegerszegi TE

Hullámvasúton

A Zete a legjobb példa arra: a 12 csapatos NB I résztvevői (a Ferencváros és a MOL Fehárvár kivételével) egy képzeletbeli hullámvasúton ülnek: elég két, három vereség és egyből a kiesés veszélye fenyegeti őket, ám két, három siker után már akár a dobogóról is lehet álmodozni.Erről nyilván sokat tudna mesélni a ZTE vezetőedzője, Waltner Róbert is, aki tavaly – beugróként – sikeresen tartotta benn a csapatot az élvonalban, ám ez a lélektani előny sem volt elég arra, hogy a tervezettnek megfelelően rajtoljanak. A Fehérvár elleni hazai döntetlen még sikerként aposztrofálható, ám ezután semmi nem akart összejönni, ahogy mondani szokták, a kapufáról a labda rendre kifelé pattant. A mélypont a Paks elleni, hazai 2-5 volt, amely után a szakvezető ultimátumot kapott: ha nem nyer az MTK ellen, röpül! A hírek szerint a vezetők szinte már meg is egyeztek Aczél Zoltánnal, ám a zalai legenda mellett (Waltner játékosként tagja volt a Zete eddigi egyetlen élvonalbeli bajnokságot nyerő együttesének, sőt ZTE-játékosként gólkirályi címet is szerzett) kiálltak a futballisták, s lendületből három meccset nyertek egymásután. S bár ezt követően becsúszott egy 0-8 a Kisvárda és a Fehérvár ellen, az őszi hajrá emlékezetesre sikeredett: öt mérkőzés, 9 pont, veretlenül. Ám éppen az őszi események ismeretében egy percre sem szabad hátradőlni Zalaegerszegen!

Mezőkövesd-Zsóry

Pintér Attila megérezte a vesztét…

Tavaly a biztos kieséstől mentette meg a csapatot Pintér Attila, éppen ezért joggal hihette mindenki Kövesden: a 8. helyről csak előre léphet a csapat. Nos, nem így történt: a korábbi szövetségi kapitány már az MTK elleni vereség után kiakadt néhány játékosára (e meccs szünetében a válogatott Cseri Tamást a tehetséges Farkas Dánielt és Antonio Vutovot cserélte le), majd a mérkőzés végén azt is hozzátette: decemberben vagy azok a játékosok távoznak a klubtól, akik nem hajlandóak mindent megtenni a sikerért – vagy ő. Nos, Pintér már sejthetett valamit, hiszen éppen korábbi csapata, a Puskás Akadémia elleni kudarc után megköszönték a munkáját. Az új szakvezető, Supka Attila szokás szerint a stabilitást hozta el, s bár a szezon utolsó négy bajnokiján becsúszott három vereség, a kilenc meccsen összegyűjtött 14 pontnak köszönhetően csak összejött a hatodik hely….

Nyitókép: a Kisvárda nem hajlandó leszakadni a Ferencvárostól Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt