De a szint is más. „Čilić ellen az első három játék után leültem a szövetségi kapitány mellé a térfélcserénél, és azt mondtam: »Kő (Köves Gábor, a Davis-kupa-csapat korábbi párosjátékosa, az Eurosport szakkomentátora – a szerk.), itt nincs esélyem. Leüt a pályáról!« Azt válaszolta, hozzam csak a szervámat, belejövök. Belejöttem.”
A Davis-kupa ebben különleges. A férfitenisz a világ legmagányosabb sportja. A játékos pőrén, egymaga áll minden kételyével akár öt órán keresztül a fényben. A világ szeme láttára kell a semmilyen más sportra nem jellemző mozdulatokat végrehajtania, és a szédületes tempó ellenére is minden hibát nevetségesnek él meg. Egyedül a Davis-kupában ülhet mellé valaki, hogy tartsa benne a lelket, tanácsot adjon. Ezért tűnhet el egy Davis-kupa-meccs erejéig akár két-háromszáz világranglista-helyezés: mert nem azok döntenek, amik a ranglistás helyekről döntöttek.
Egy Davis-kupa-meccs erejéig akár két-háromszáz világranglista-helyezés is eltűnhet”
Az ausztrál Millman a legdurvább kezű a top 100-ban, Pirosé tán a legfinomabb azon kívül. A meccsükön jól látszott, ha az önbizalom nem tényező, Zsombor bízik a saját erényeiben, nem sietteti a játékot, és kivárja a pillanatát, akkor ki tud jönni, melyikük ügyesebb a labdával. Hasonlóan, ha nem ijed meg a teniszezők között is magasnak számító Čilić termetétől, adogatásaitól, tartja magát az egyetlen esélyéhez, akkor körbecikázva a pályát, mindig jó helyre csípve egy Grand Slam-bajnokot is legyőzhet. Az önazonossághoz önbizalom kell, abból pedig győzelem lesz. Aztán újra önbizalom. Okkal bízhatunk abban, hogy Piros Zsombor most bekerült ebbe a spirálba. Az önértékelés rendben van. „Én sosem leszek izompacsirta. Egy-két kilót még fel szeretnék kapni, főleg lábra, de többet nem is akarok cipelni. Ha ebből kihozom a legtöbbet, az elég.” A mersze úgyszintén. „Hogy mire? Bármire! Csak a közelmúltból: a belga David Goffin (világbajnoki és mesterversenydöntős, világranglista-hetedik – a szerk.) és a francia Gilles Simon is (világbajnoki és mesterverseny-elődöntős, világranglista-hatodik – a szerk.) ugyanilyen alkattal verte Federert, Nadalt és Đokovićot is. Csakhogy én nem szimplán világelsőket akarok verni; én magam akarok az lenni.”