Sorsdöntő kézilabdameccsre ébredünk szerdán!

A tokiói olimpia birkózó csarnokában a pályafutása végéhez közelítő magyar fiú harcolt a döntőben. Nem először volt fináléban ötkarikás játékokon, korábban már szerzett ezüstérmet, de győzni nem tudott. Hiába volt sokszoros világbajnok tudta, ha nem nyer Tokióban nem lesz olyan a pályafutása, mint egy olimpiai arannyal. A nézőtéren ott ült valaki, aki nagyon fontos volt neki, és bármennyire is küzdött az óhajtott aranyért, mégis tisztán hallotta a buzdítását. Ez óriási erőt adott neki, és miután megnyerte az olimpiát, így emlékezett arra a kívülről jött segítségre:

„Ahogy gyűrtük egymást a szovjet versenyzővel a nagy hangzavar közepette meghallottam a hangját. Kinéztem a nézőtérre. Hát ott ült az első sorban és ordítva biztatott. A győzelmem után megkérdeztem tőle: miért nem maradtál az öltözőben? Ő röviden válaszolt: nem tudok barátok és birkózás nélkül élni.”

Ez az eset valóban a tokiói olimpián történt, de nem a mostanin, hanem az 1964-esen. Polyák Imre három olimpiai ezüstérem után végre a karrierje végén bajnok lett. Aki a nézőtérről biztatta az pedig versenyzőtársa és legjobb barátja, Kozma István volt. Aki Polyák sikere után nem sokkal egy másik szovjetet legyőzve szintén aranyérmes lett.

Ugyan már éltem amikor ez történt, de nem láthattam a televízióban ezt a jelenetet. Így is déja vu érzésem volt kedden délben, amikor Lőrincz Tamás pályafutása utolsó versenyén az aranyéremért harcolt egy volt szovjettel, és az első sorban ott szurkolt testvére, Viktor. Tamás nyert, és szerdán remélhetően ez a jelenet megismétlődik, amikor Viktor szintén a döntőben birkózik egy volt szovjettel. A szurkolás biztos, és reméljük a győzelem is.

És akkor már nem két, hanem három birkózó olimpiai bajnokunk viselné a Lőrincz nevet. Ugyanis 1936-ban Lőrincz Márton ért a csúcsra Berlinben, és az iránta való tisztelete jeleként nevezte el Tamás a tündéri kisfiát Mártonnak, akit a győzelme után láthattunk a tokiói csarnok tv-készülékén. Viktor szerdán dél után nem sokkal lehet a harmadik Lőrincz nevű birkózó olimpiai bajnokunk.

Vagyis aki látni szeretné az ő döntőjét annak nem kell korán kelnie.

Ugyanis Olasz Anna 10 km-es nyílt vízi úszása nálunk még kedden kezdődik, ha Anna jól teljesít a verseny elején, úgysem megy el senki aludni. Az úszás után viszont csak selejtezőkben, előfutamokban szerepelnek honfitársaink az éjszaka további részében. Vagyis nem szerezhetnek érmet, csak megalapozhatják azt. Ez az atlétáknak nehezebb lesz, a kajak-kenusoknak könnyebb. Utóbbiaknál a 12 szám második harmadának előfutamai lesznek éjszaka, az innen tovább kerülők majd csütörtök hajnalban szállnak vízre érmekért. Ebben a négyszámos etapban van az 500 méteres női kajak egyes, ahol Kozák Danuta és Csipes Tamara is indul. Reméljük majd mindkettőjüket láthatjuk a dobogón, ahogy az 1000 méteres férfi kajak egyes eredményhirdetésénél is két honfitársunk volt érdekelt.

Elek Gábor tanítványai az aranyérem elsőszámú várományosával találkoznak, vagyis kicsi a sanszuk a továbbjutásra. Ám emlékezzünk csak a közeli, és a távoli múltra! Télen gyakorlatilag már elvesztette az esélyét a válogatott a Tokióba való kijutásra. Mégis itt van. Három forduló után nulla ponttal a csoport utolsó helyén állva már csak a csodában bíztunk a negyeddöntős szereplést illetően. Mégis játszhat reggel. Három a magyar igazság, ebből a fantasztikus meséből még legalább egy résznek lennie kell!

A kézimeccsel egyidőben kezdi szereplését a magyar küldöttség legerősebb embere, Nagy Péter, aki mázsás súlyokat fog a feje fölé emelgetni. Reméljük eredményesen, nekünk meg közben mázsás súlyok gördülnek le a szívünkről, ha lányaink legyőzik Norvégiát és bejutnak az elődöntőbe.

Mindenki úgy időzítse az ebédjét, hogy addigra végezzen, mert egy körül úgysem megy le falat egy magyar ember torkán az izgalomtól. Pólósainkkal egyidőben ugyanis Lőrincz Viktor birkózik az aranyért.

Mivel reggeltől nem akármilyen izgalmak várnak ránk, érdemes éjszaka egy picit pihenni, hogy hatkor egy ország sportrajongói egyszerre kiálthassák:

Ébresztő, magyarok!

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor