Djokovic teljesítette életcélját, csodás tenisz a nőknél – Wimbledon 2021

Összefoglaló.

Női torna

A női torna első hetén egymást érték a jó meccsek, pedig arra is nehéz visszaemlékezni, mikor volt utoljára, hogy akár csak lazán követték volna egymást. A szembeötlő javulás oka az a trend lehet, hogy míg korábban Serena Williams félelmetes ütőereje határozta meg a játékot – a többség vagy ebben megközelíteni, vagy ezt hátulról védekezve kilapátolni akarta –, addig mára a női tenisz legnagyobb bajnokának háttérbe szorulásával egy más táj nyílik; a sakkjátszmás, változatosabb, pálya széltét-hosszát kihasználó játéké.

(Wimbledon, akármennyire is lassítják a pályát, továbbra is gyors helyszín. Aki támad, előnyben van. A hétszeres bajnok Serenának az ütőreje elég lassan kopik ahhoz, hogy itt idén még mindig reális esélye volt a végső győzelemre, ám az első fordulóban vissza kellett lépnie sérülés miatt.)

Hiába a sok nagy meccs, például a gazellaléptű Sloane Stephens és a kétszeres bajnok Petra Kvitova között, az első hétről évek múlva leginkább Emma Raducanu történetére fogunk emlékezni. A román apától és kínai anyától Kanadában született, brit színekben versenyző lányt már 18 évesen közel kész, a fenti trendbe illeszkedően komplett tenisz szolgálja. A hírét régóta rebesgették, de ezzel azért nincs egyedül a nagy tenisznemzetek jókezű tehetségei közt. Az elmúlt két évben a tanulmányaira, az érettségire koncentrált, nem tudott – a korona sem segített – berobbani. 

Idén szabadkártyát kapott volna a selejtezőbe, ám amikor legyőzte Babos Tímeát az egyik felkészülési füvespályás versenyen, ezt főtáblás szabadkártyára módosították. 

Élt vele. Szettet sem veszítve, korábbi Grand Slam-döntőst is verve, sziporkázó tenisszel jutott el rögtön első próbálkozásra a fontos mérföldkőnek számító Grand Slam második hétig. Úgy, hogy végigmosolyogta minden meccsét. 

Ehhez képest szinte megmagyarázhatatlan módon az idegei felmondták a szolgálatot a legjobb tizenhat között. A második szett elejétől sírás-határon játszott, majd a közepén levegőt kapkodva vonult le orvosokkal a pályáról. A meccset fel kellett adnia, kezet fogni sem tudott már kijönni az öltözőből. Másnap, megnyugodva már mosolyogva adott interjúkat. 

A 2019-es, legutóbbi wimbledoni torna tiniszenzációja, Coco Gauff második hétig jutása, két év elteltével már, a legkevésbé sem volt meglepetés – noha másfél évvel fiatalabb Emma Raducanunál. Ez is mutatja, hogy Gauff nem korosztályos tehetség; pillanatnyilag a legenyhébb jelző rá talán a korszakos. A harmadik körben egy csak egyszerűen kiemelkedő korosztályos tehetséget, a nála három és fél évvel idősebb, ifjúsági olimpiai bajnok szlovén Kaja Juvant verte meg. Azon a meccsen, a második szettben nagyon fényesnek látszott a női tenisz jövője. A negyedik fordulóban a korábbi bajnok, idei elődöntős Angelique Kerber állította meg végül Gauffot, ugyancsak ragyogó meccsen.

A legjobb négy közé nem jutók közül nem lehet kihagyni a tunéziai Ons Jabeurt. Wimbledon előtt röviddel füves pályán tornát nyert, és lett ezzel az első arab nő, aki címet szerez a tenisz legmagasabb szintjén. Három Grand Slam-győztest, Venus Williamst, Garbiñe Muguruzát, Iga Świąteket vert meg zsinórban. Ketten korábbi bajnokok Wimbledonban, és a lengyel játéka is kifejezetten jól passzol ide. 

Ezen túl megmutatta azt is, mit jelent egy wimbledoni negyeddöntő. Bár más Grand Slamen járt már a legjobb nyolcban, amikor Wimbledonban került ettől egyetlen labdára, a pálya sarkához sétált, és az idegességtől egy kiadósat hányt. Nem sokkal a királyi páholy alatt. 

A legjobb négybe a felső ágon két Grand Slam-győztes, a világelső Ash Barty és a korábbi világelső Angelique Kerber jutottak be, akiknek a változatos játéka nagyon természetesen illeszkedik a füves pályához, míg az alsó ági elődöntősök, Aryna Sabalenka és Karolina Pliskova főleg a nagy tenyeresükre támaszkodnak, az évközi időben általában nagy sikerrel, de az év négy legnagyobb tornáján rendszerint elmaradva a világranglista-helyezésüktől.

Az ezek alapján fontosabbnak tűnő elődöntőt Barty nyerte, ellenfele Pliskova lett a döntőben. És Pliskova idegei lehetővé is tették, hogy ellenfél legyen: az elvesztett első szett után kétszer jött vissza brék-hátrányból a második játszámban. A második alkalommal Barty már a wimbledoni bajnoki címért szervált, ám Pliskova tiebrékre mentette a szettet, és ki is harcolta a döntő játszmát.

A döntő játszma elején Barty rögtön brékelt, ezt már végig tudta vinni. Bréklabdát csak akkor kellett hárítania, amikor ismét a címért adogatott. Hárította, megfordította a játékot; nagy meccsen érte el a legtöbb teniszező gyerekkori álmát, ami neki hangsúlyosan volt az.

Vélhetőleg nem utoljára lett wimbledoni bajnok. A tenyeresei vita nélkül felsőkategóriások a mezőnyben, de a többi nagy ütővel szinte egyöntetűen ellentétben neki rendelkezésére áll egy jó nyesés is, ami füvön mindig nagy fegyver. Az ő játékintelligenciájával különösen. Főként a több nyelven beszélő nyesett fonákjára lehet meccsterveket építeni, vagy az ellenfelét rombadönteni vele. 

Férfi torna

Novak Djokovic egész pályafutásán átível az „egyedül a világ ellen”-motívum. Az idei wimbledoni tornán ez fordítva is így volt: a főtábla többi 127 játékosának összesen nem volt annyi esélye a végső győzelemre, mint a szerbnek.

Talán csak egy sérülés állíthatta volna meg Djokovicot. A veszélye fokozottan fennállt az idei körülmények között: amíg ki nem taposták a fő mozgási területen, az alapvonal közelében a füvet, a pálya síkosabb volt, mint bármely korábbi évben.

Sokan léptek vissza sérülés miatt (például a Wimbledon kedvéért Ausztráliát a korona óta először elhagyó Kyrgios, aki a torna meccsét játszotta Humbert ellen az első foruldóban – egy döntő szettes, két napra nyúló találkozót), és aki nem, az csak óvatosan mozgott a pályán. Djokovic ellenben pontosan tudja, mikor mennyit kell kitámasztani, kiemelkedő egyensúlyérzéke miatt többet is merhet; és ha még félre is méri a pálya pillanatnyi állapotát, mint Kevin Anderson ellen, ahol az egész meccsen esett-kelt, teste teniszben példátlan ruganyossága miatt sokkal kevésbé bűnhődik sérüléssel. 

Djokovic ellenfele a legjobb nyolc között Fucsovics Marci volt. Marci élete legnagyobb eredményét érte el ebben a két hétben, megverte a szupertehetség Jannik Sinnert, Veselyt, a csodálatos kezű Diego Schwartzmant, és idén hatodik nekifutásra a hatalmas idényt futó ütőgépet, Andrej Rubljovot.

2007 és Szávay Ágnes óta ez volt az első magyar negyeddöntő Grand Slam-tornákon. A férfiak között legutóbb 1981-ben Taróczy Balázs jutott el a legjobb nyolcig. Akárcsak akkor ő Björn Borggal, Fucsovics is a világ legjobbjával, Novak Djokoviccsal vívta élete legrangosabb meccsét. (Gondoljunk csak arra, hogy Ons Jabeur elhányta magát az izgalomtól, hogy a legjobb nyolc közé juthat, pedig nála szó sem volt arról, hogy ott a történelem rövidesen kérdés nélküli legnagyobbjával játszon.)

Marci, bár három szettben kikapott, egyáltalán nem vallott kudarcot. A meccset megilletődötten, 0-5-tel kezdte. A világ legfontosabb tenisz-szentélyében, a világelső ellen: érthető. Ám hirtelen hárított két szettlabdát, és váratlanul már az első játszmát elég szorosra tudta kihozni. Majd mind a másodikban, mind a harmadikban közel maradt Djokovichoz. Végül ez egy szett elcsenéséhez nem volt elég, de élete leggyönyörűbb menetelését méltón zárta Marci. 

A döntőben Novak Djokovic elég hasonlóan kezdett. Berrettinit fel sem engedte a pályára, az első húsz percben úgy tűnt, egy bő óra alatt lezavarhatja a meccset. Ám az olasz szettlabdát hárított adogatóként, és utánaeredt a világelsőnek. Marcival ellentétben, ő utol is érte, sőt, az első játszmát el is hozta tiebrékben. 

Itt mutatkozott meg Djokovic lényege. Elvesztett egy agyonnyert szettet egy veszélyes ellenfél ellen, akinek semmi vesztenivalója nincs, miközben ő az élete céljáért, Federer és Nadal beérésért játszik a Grand Slam győzelmek tekintetében. De Djokovic nemhogy elkezdett pánikolni: innentől elpusztította Berrettinit.

Novak Djokovic győzelmeinek a legfélelmetesebb tulajdonsága, hogy elkerülhetetlennek tűnnek. Előre is, közben is, utólag is.

Így fut neki majd az olimpiának, és szeptember legelején a US Opennek. Annak hogy ő legyen az első férfi, aki az év minden fontos címét, köztük az olimpiai aranyat megnyeri – miközben wimbledoni győzelmével már most minden fontos örökranglista élén áll, és a legnagyobb vetélytársai, Nadal és Federer ellen pozitív a mérlege. Amennyire az ilyen hivatalos lehet, annyira ő minden idők legnagyobb teniszbajnoka.

Borítókép: Glyn Kirk / AFP