Szent Iván-éjtől kezdődően egyre rövidülnek a nappalok, mégis a nyár, a ragyogás nagyja még hátravan. Elég magasról a hanyatlás a dicsfény ideje.
Balázs Boldizsár írása a Mandiner hetilapban.
Novak Đokovićnak – noha most is ott ül, ahol ennyi ideig senki, a tenisz tetején – a legjobb évei már elmúltak. Nem lesz már soha az az átüthetetlen spárgázó fal, ami 2011-ben volt, amikor először felült a trónra huszonnégy évesen. Sem az a legyőzhetetlenségét kihívni merőkből a lelket is kifacsaró zsarnok, mint 2015 elejétől másfél éven át, míg el nem érte elsőként, amit rajta kívül ember nem tartott lehetségesnek.
Azóta csak ezek foglalkoztatják. Most, amikor a 2021-es év leghosszabb napja már mögöttünk van, az eddigi fél szezonja tükrében elkerülhetetlennek látszik, hogy néhány éven belül, visszavonulásakor ne Đoković legyen a tenisz valaha volt legnagyobb bajnoka. Egy szerb, aki a belgrádi bombázások szünetében tanult meg játszani. Ám még ennél is több áll küszöbön. Akár az is lehet, hogy mire az őszi nap-éj egyenlőséghez érünk, ő lesz minden idők legnagyobb sportolója. Ehhez három olyan címet kell megnyernie, amelynek ő a legnagyobb esélyese. Az éppen folyó wimbledoni bajnokságon, az olimpián és a nyárutón a US Openen is sokkal inkább győzheti le őt az egyszeri esély és a fokozódó tét együtt, mint pillanatnyilag bárki a háló túloldalán.
Így is indult, csak senkinek nem volt ínyére elhinni
A tenisz fénykora Roger Federer és Rafael Nadal vetélkedésével kezdődött a kétezres évek közepén. Két tökéletesen eltérő játékstílus és személyiség űzte egymást, többnyire a legnagyobb tornák döntőiben, kiélezett meccseken.
Jenson Brooksby amerikai teniszező, a világranglista egykori 33. helyezettje autizmusáról vallott egy interjúban. Mint kiderült, a sport világában nincs egyedül, van, aki például szupererőként tekint az autizmusra.
Simona Halep pályára léphet az ausztrál nyílt teniszbajnokság selejtezőjében.
A világklasszis teniszező nem ilyen bánásmódot érdemelt volna.
Szerdán is rendezett egy kis műsort Rubljov a francia fővárosban.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hogyan szítja egy Orbán Viktor támogatta populista agytröszt a skóciai kultúrharcot? – e címmel jelent meg hosszú elemzés a The Ferret nevű skót hírportálon.
Ennek ellenére szerintem messze nem Fábry Sándor lógna ki leginkább a Kossuth-díjasok közül.
