Nekem a Nagy Ádám az első, aki el tudta hitetni, hogy lesznek még jó magyar focisták. Persze, a Dzsudzsák meg a Gera, de ők az én szememben nem lettek, mindig is voltak. Pontosabban: amikor lettek, én még el sem tudtam képzelni, hogy azok, akiket a TV-ben látni, valamikor csak srácok voltak, mint én – noha azt élénken, gyakran el tudtam képzelni, hogy magamfajta srácokból olyanok lesznek, akik a TV-ben fociznak.
Azt viszont már bőven értettem, amikor Nagy Ádám felbukkant. Ahogyan felbukkanni illik: a "semmiből", "korát meghazudtoló érettséggel". (Hogy, mint pár éve kiderült, ugyanannál a klubnál kezdtünk, mellékszál. Voltunk akkoriban ott pár százan. És a "kezdtünk" félrevezető, mintha bármi köze lenne a focizásnak a labdarúgóvá váláshoz.)