A riói olimpia negyedik helye után számos meghatározó játékos visszavonult, és elindult egy nagy generációváltás. A 2017-es vb-n a 17. hely jutott a lengyeleknek, ami a legrosszabb vb-helyezésük volt. 2018-ban és 2019-ben ki sem jutottak az aktuális világversenyre, míg a tavalyi Eb-n három vereséggel a 21. pozícióban zártak, ami megint csak a valaha volt legrosszabb Eb-helyezésük. Számukra is élet-halál fontosságú volt a szombati meccs, mivel ha nem nyernek, feladhatják reményeiket a továbbjutással kapcsolatban.
Nem kezdődött jól a mérkőzés számunkra: egy lengyel átlövésgólt követően a Plockban légióskodó – így extramotivált – Szita Zoltán hibázott el egy lövést, majd a horvát bírópáros gyorsan kiosztott egy kiállítást világklasszis beállónknak, Bánhídi Bencének. Egyébként a Gubica-Milosevic páros vezette a németek elleni meccset is, ahol szintén megszórták a magyar válogatottat kétperces kiállításokkal.
A hetest azonban kivédte Mikler, innentől pedig beindult a magyar gépezet. A sok technikai hibával játszó lengyeleket sokszor sikerült lerohanni gyors támadásokkal, így előbb háromgólos (9-6), majd hétgólos előnyt építettünk (15-8).