Tulajdonképpen a mindennapokat, hiszen a lehető legtöbbször biciklivel közlekedem. Kerületi lakosként, kerültben dolgozóként persze egyszerű dolgom van, ráadásul még a Fővárosi Közgyűlés ülése is a kerületben van.
Az interjúra is kerékpárral érkezett, ami ránézésre nem tűnik mai csirkének. Régóta megvan?
Valóban nem mai csirke, bár én drótszamárnak hívom. 13 éves koromban kaptam szüleimtől születésnapomra. Eredendően egy Csepel Marathon kerékpár volt, amelynek rögtön lecseréltem a kormányát és az ülését. Mára a bicikliből nem sok minden őrzi az eredeti „marathonságát”, csak a váltó. Szépen lassan elkoptak az alkatrészek, ezeket időről időre le kellett cserélni.
Többször említette, mennyire hasznosnak tartja a kerékpáros felvonulásokat. Ön is vett már részt rajtuk?
Igen. A kisfiam nagyon élvezi a végén a biciklifelemelést. Én kevésbé, mivel ő nem tudja még felemelni, ezért ilyenkor elvileg nekem kell kettőt. Idén sajnos nem tudunk menni egyéb elfoglaltság miatt.
Régóta közlekedik kerékpárral. A saját bőrén is megtapasztalta azt a változást, ami a budapesti kerékpáros közlekedésben lezajlott az elmúlt években?
Tizenöt évvel ezelőtt lényegesen kevesebben jártak kerékpárral, mint napjainkban. Nagyon szépen, dinamikusan fejlődik a biciklizés, és teljesen természetes, hogy ehhez igazodnak a fejlesztések is. Az igényekhez meg kell teremteni a feltételeket is.
*
Fotók: Szentgyörgyvölgyi Péter Facebook-oldala