Lehet szeretni vagy gyűlölni; az ex-világbajnok, ex-kokós szövetségi kapitány volt a legnagyobb arc a vébén. Mindenki róla beszélt: sajtótájékoztatóiból show-műsort csinált, szétoltotta az újságírókat, susinadrágban gyakorolt csapatával a kezdés előtt, a kispadon pedig vadul gesztikulálva pattogott. Magára vonta az összes figyelmet, hogy csapata a játékkal foglalkozhasson. Diego Maradona azonban nem juttatta be fiait a legjobb négy közé: az első komoly rivális ellen minden taktikai hibája kiütközött. „Ez életem legsúlyosabb veresége, véget ért egy álom. Nem voltunk kreatívak a pályán. Nem tudok mit mondani a folytatásról, először egyeztetnem kell a családommal és a játékosokkal. Szeretném, ha ismét felvirágozna az argentin futball.” - summázta a kiesést Maradona. A dél-amerikai foci lelkes rajongójaként az elmúlt gyászos napok után két dologban biztos vagyok: a nagyszerű német válogatott megnyeri a 2010-es világbajnokságot, az isteni Diegóról pedig fogunk még hallani.