A szemünk előtt kibontakozó blokkosodást nem rendszertani szükségszerűségnek, hanem tudatosan képviselt és erősített nyugati stratégiának látja, holott – bármilyen meglepően hangzik is – Amerikának, Európának és Magyarországnak e területen pontosan ugyanaz az érdeke. Az, hogy ne következzen be. Ha csak a számokat nézzük, nem nehéz belátni a szerző igazságát: egy blokkosodó, azaz magába zárkózó Nyugat nyolcadakkora piacot jelent, mint a feltörekvő országok világrészei. Képes lehet-e egy tízmilliós közép-európai ország arra, hogy – a könyv fordulatával élve – „megfordítsa a dolgok logikáját”?
A kötetben bemutatott koncepció legérdekesebb vetülete a keystone state (kulcsország) fogalmának bevezetése a magyar stratégiai gondolkodásba. Ez a titokzatosan hangzó, csábító országkategória – az ilyen esetekben megszokottól eltérően – nem valamely divatos nyugati elemző kétes életidejű próbálkozása valami eredetire, hanem egy Kínától az Egyesült Államokig a glóbusz minden pontján egyre gyakrabban leírt új megfigyelés egyik elnevezése.