Érdekes ugyanakkor megfigyelni, hogy miközben az amerikai cégek tényleges szállításai alacsonyak, a piaci értékük nem ezt tükrözi. A Figure AI-é például 2,6 milliárd dollárról 39 milliárdra ugrott egyetlen év alatt. Ez klasszikus jele egy olyan piacnak, ahol a jövőbeli dominanciát árazzák, nem pedig a jelenlegi teljesítményt. E szempontból a tendencia pontosan megegyezik a kizárólag MI-vel foglalkozó vállalatok esetén tapasztalhatóval. Ezzel szemben Kína a jelenben működik: tavaly 21 új humanoidrobot-modellt mutattak be, szemben a 2022-es hárommal. Ez a növekedési ütem azt jelzi, hogy az innováció és a gyártás nem egymást követi, hanem párhuzamosan fut. És persze ott van az árverseny, amelyben Kínát nem lehet felülmúlni: a Unitree Robotics egyik modellje, az R1 például 5900 dollárba kerül, ami óriási különbség a nyugati fejlesztések költségeihez képest.
A hosszabb távú kilátások még inkább felerősítik a feszültséget, mivel az előrejelzések szerint a humanoidok 2030-ra kezdenek tömegesen elterjedni. Elon Musk máris arról beszél, hogy 2040-re több ilyen robot lehet a világon, mint ember. Ez ugyan egyike a szokásos túlzásainak, de a trendek iránya valóban a robbanásszerű elterjedés felé mutat. Az Egyesült Államok pánikja tehát érthető: Kína máris tízezres nagyságrendben szállít, integrált ellátási láncokra támaszkodik és egyre olcsóbb modellekkel készül a tömeges piacra. A verseny valójában itt sem a technológia minőségbeli különbségeiről szól, hanem az időről. Míg Washingtonban a jövőre készülnek, Kína a jelenben termel. Ez az, amivel máris nyert.
***