Elemző: egyetlen óriásplakát is elég lenne, hogy ebbe a mondatba belebukjon a Tisza Párt

Magyar Péteréktől már majdnem minden hétre jut egy olyan kijelentés, ami sokaknál kiveri a biztosítékot.

Egy húsz évet átfogó műholdas elemzés szerint Európa hatalmas területei gyors ütemben száradnak, különösen Dél- és Közép-Európában. A talajvíz apadása már a mezőgazdaságot, a közüzemi vízellátást és az élelmezésbiztonságot is közvetlenül fenyegeti – hazánk sem kivétel.

Európa vízkészleteinek hatalmas hányada több országnyi területen apad – derül ki egy új, bő két évtizednyi műholdas adatokat feldolgozó elemzésből. Az édesvíztárolás Dél- és Közép-Európa-szerte zsugorodik: Spanyolországtól és Olaszországtól Lengyelországig és az Egyesült Királyság egyes részeiig, nem is szólva az Alpokról vagy Ukrajnáról, melyek nagy hazai folyóink vízgyűjtői is egyben – de ne szaladjunk ennyire előre.
A University College London (UCL) tudósai a Watershed Investigations együttműködésével a The Guardian friss anyaga szerint 2002 és 2024 közötti műholdas adatokat elemeztek. A műholdak a Föld gravitációs mezejében bekövetkező változásokat követik nyomon, és mivel a víz nagy tömegű, a talajvíz, folyók, tavak, talajnedvesség és gleccserek változásai is megjelennek így a mérésekben – azaz a műholdak valójában „lemérhetik” a tárolt víz mennyiségét.

Az eredmények markáns egyensúlyhiányt tárnak fel: Európa északi és északnyugati része – különösen Skandinávia, az Egyesült Királyság és Portugália egyes területei – nedvesebbé váltak, miközben a dél és délkelet nagy területei, köztük Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Svájc, Németország, Románia, Ukrajna vagy a magyar Alföld kiszáradnak, amit az alábbi ábra is szemléltet.

A klímaválság vizekre gyakorolt negatív hatása tehát nyilvánvaló, ám nem csak a térképen, de más, rendszeresen gyűjtött adatokban is – állítják a kutatók. Amikor összevetjük a teljes szárazföldi víztárolási adatokat a klímadatokkal, a trendek nagyjából összhangban vannak – magyarázta Mohammad Shamsudduha, az UCL vízválság- és kockázatcsökkentési professzora.
Az eredményeknek ébresztőt kellene jelenteniük az emissziók csökkentésével szemben még mindig szkeptikus politikusok számára – hangsúlyozta Shamsudduha. Már nem az 1,5 fokos felmelegedés korlátozásáról beszélünk, valószínűleg inkább már a 2 fok felé tartunk az iparosodás előtti szinthez képest, a kutatás eredményeinek birtokában pedig mostanra tanúi lettünk a következményeknek.
A kutatók elkülönítették a talajvíztárolást a teljes szárazföldi vízkészletből, majd megállapították, hogy az ezekben a rugalmasabb víztestekben megfigyelt tendenciák tükrözik az általános képet, megerősítve, hogy
Európa rejtett édesvíztartalékainak nagy része kimerülőben van.
Az Egyesült Királyságban vegyes a kép: összességében a nyugati vidék nedvesebb lesz, míg a keleti szárazabbá válik, amely jelzés egyre intenzívebb – emelte ki a tudós. Bár a teljes csapadékmennyiség stabil vagy akár enyhén növekvő lehet, a mintázat megváltozik: hevesebb záporokat és hosszabb száraz időszakokat látunk, különösen nyáron.
A talajvizet klímaszempontból ellenállóbbnak tekintik, mint a felszíni vizeket, de a heves nyári záporok gyakran azt jelentik, hogy több víz vész el az elfolyás és a villámárvizek révén, miközben a téli talajvíz-feltöltődési időszak rövidülhet
– magyarázta a professzor.
Délkelet-Angliában, ahol a talajvíz a közüzemi víz körülbelül 70 százalékát biztosítja, ezek a változó csapadékminták komoly kihívásokat jelenthetnek.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a fentiekkel párhuzamosan gyűjtött adatai szerint 2000 és 2022 között az EU-ban a felszíni és talajvízből kivett víz teljes mennyisége csökkent ugyan, de a talajvízkivétel 6 százalékkal nőtt, amit a közüzemi vízellátásnak (18 százalék) és a mezőgazdaságnak (17 százalék) tulajdonítanak.
Kritikus erőforrásról van szó:
a tagállamokban a talajvíz 2022-ben a teljes közüzemi vízellátás 62 és a mezőgazdasági vízigény 33 százalékát adta.
Az Európai Bizottság szóvivője szerint a vízbiztonsági stratégia célja, hogy segítse a tagállamokat a vízkészlet-gazdálkodásuk éghajlatváltozáshoz való igazításában és az ember okozta nyomás kezelésében. A stratégia egy „vízgazdálkodás terén intelligens gazdaság” kiépítését célozza. Ez a Bizottság vízhatékonysági ajánlásával párosul, amely legalább 10 százalékos hatékonyságjavítást sürget 2030-ig. Mivel pedig a szivárgási szintek széles sávban szóródnak – 8 és 57 százalék között mozognak Európán belül –, az EB szerint a csőhálózati veszteségek csökkentése és az infrastruktúra modernizálása alapvető fontosságú lesz.
Hannah Cloke, a Readingi Egyetem hidrológiaprofesszora aggodalmát fejezte ki, mint nyilatkozta, elszomorító látni ezt a hosszú távú trendet, mert az utóbbi időben nagyon nagy aszályokat éltünk át, illetve folyamatosan azt halljuk, hogy ezen a télen a szokásosnál kevesebb csapadék várható, miközben idén ősszel, már most novemberben is aszály van. Mint hozzáteszi:
jövő tavasszal és nyáron, ha nem kapjuk meg a szükséges csapadékot, súlyos következményekkel kell szembenéznünk Angliában. Súlyos vízkorlátozások következhetnek, ami mindenki életét nagyon megnehezíti.
A Környezetvédelmi Ügynökség már figyelmeztette Angliát, hogy készüljön fel a 2026-ben újra támadó, tartós aszályra, hacsak nem lesz jelentős eső télen. Emma Hardy vízügyi miniszter is elismerte, hogy növekvő nyomás nehezedik a vízkészletekre, ezért a brit kormány határozott lépéseket tesz, beleértve kilenc új víztározó fejlesztését a hosszú távú vízbiztonság érdekében.
Ám az, hogy nagyon nagy tározókat ígérnek a britek, amelyek néhány évtizedig nem lesznek üzemben, nem oldja meg azonnal a problémát – figyelmeztetett Cloke. A vízvisszaforgatásra kellene összpontosítanunk, víztakarékosságra, az ivóvíz elválasztására azoktól az újrahasznosított vizektől, amelyeket használhatnánk, természetes megoldásokra, illetve arra, ahogyan a fejlesztéseket tervezzük – fejtette ki. Ám ezen intézkedéseket egyszerűen nem tudjuk eléggé gyorsan megvalósítani ahhoz, hogy lépést tartsunk a jelentkező a hosszú távú folyamatokkal.
Európa száradási előrejelzése messzemenő hatásokkal jár, érinti az élelmezésbiztonságot, a mezőgazdaságot és a víztől függő ökoszisztémákat is, különösen a talajvízzel táplált élőhelyeket – jelezte Shamsudduha. Így például Spanyolország zsugorodó tartalékai közvetlenül érinthetik az Egyesült Királyságot, amely nagymértékben támaszkodik Spanyolországra és más európai országokra gyümölcs és zöldség terén. Azaz azok a klímahatások, amelyeket régóta látunk a globális délen, Dél-Ázsiától Afrikán át a Közel-Keletig, most sokkal közelebb húzódtak hozzánk, a klímaváltozás egyértelműen érinti magát Európát is – hiszen az élelmiszerellátás jó része innen érkezik.
El kell fogadnunk, hogy a klímaváltozás valóságos, éppen most, éppen velünk történik és egyre inkább érint minket – hangsúlyozta Shamsudduha, aki szerint jobb vízgazdálkodásra és nyitottságra van szükség, ezenkívül a vízügyi szakmának nyitottnak kell lennie új, akár szokatlan ötletek iránt is, beleértve a széles körű esővízgyűjtést olyan országokban, mint az Egyesült Királyság.
Ráadásul globálisan száraz gócpontok jelennek meg immár a Közel-Keleten, Ázsiában, Dél-Amerikában, az Egyesült Államok nyugati partvidéke mentén és Kanada nagy területein, miközben Grönland, Izland és a Svalbard szigetcsoport is drámai száradási trendeket mutat. Intő jel például az is, hogy Teherán közeledik ahhoz a naphoz, amikor már nem lesz majd csapvíz, ezért vízjegyosztást terveznek. Az ország elnöke, Maszúd Peszeskján november közepén kijelentette: ha a jegyrendszer kudarcot vall, a főváros lakosságának egy részét el kellene költöztetni.
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Nicolas TUCAT / AFP