A bolgár vízválság figyelmeztetés hazánknak is: az ottani elavult infrastruktúra 61 százalékos vízveszteséget okoz, miközben a 18 milliárd eurós felújítási szükséglethez képest az EU eddig „csak” 2 milliárdot adott. A klímaváltozás miatti aszályok nyaranta félmillió embert sújtanak, felére gyalulva a mezőgazdaságot és növelve az egyenlőtlenségeket.
A bolgár vízválság távolinak tűnik, pedig korántsem lokális probléma, hanem figyelmeztető jel az egész kontinens, benne hazánk számára, miszerint a klímaváltozás és az elavult infrastruktúra egyre nagyobb kihívásokat jelent. A Bloomberg minapi írása szerint Bulgária, az Európai Unió legszegényebb tagállama példa arra, hogy a rosszul kezelt erőforrások és a korrupció miként vezethet egy országos krízishez, amely érinti a lakosságot, a mezőgazdaságot és a gazdaság egészét. Nézzük meg részletesen a válság okait, hatásait és tanulságait.
Bulgáriában a vízhiány már-már a mindennapi élet részévé vált, különösen a nyári hónapokban.
Például Hadzsidimitrovo faluban, ahol mintegy 500-an élnek, a csapok minden másnap kiszáradnak, és a kormány heti egyszeri palackos vízszállítmánya – fejenként 38 liter – alig elegendő az ivásra és a főzésre, főleg a 35 Celsius-fokot rendszeresen meghaladó hőségben.
Ráadásul szinte semennyi nem marad a mosásra-mosogatásra, a fürdésre vagy a konyhakert locsolására. A cikk Georgi Petrovot, egy 40 éves építőipari szakembert idézi, aki hetente ellenőrzi a falu ideiglenes fúrt kútját, amely négy nehéz kővel fedett acéltető alatt rejtőzik, amivel igyekeznek megelőzni a víz szennyeződését. Ez a kút egy 1,1 millió levás (mintegy 223 millió forintos) projekt része,
amelynek keretében tavaly a falu vízvezetékét is kicserélték, ám mivel a felszín alatti víztározók szinte üresek, így hiába az új vezeték, nincs mit szállítson.
Az ábra azt mutatja, hogy Bulgária ivóvizeinek a 61 százaléka nem jut el a csapokig, ami az EU legmagasabb vesztesége. A sárga oszlopok a nem bevételt hozó víz (non-revenue water, NRW) arányát jelzik. Vagyis az ivóvíz egy része a rendszerben elvész, ezért a szolgáltató nem tud érte pénzt kérni. Összehasonlítva Írországgal (54 százaléké), Romániával (42), Olaszországgal (41), Észtországgal (12), Dániával (8), Németországgal (6) és Hollandiával (5), ez az arány drámai. Az ábrában nincs benne és amúgy is nehezen elérhető az adat, de Magyarországon közepes a helyzet, becslések szerint 25 százalék alatti az átlagos NRW-arány.
A válság már országos méreteket ölt: környezetvédelmi szervezetek szerint június és szeptember között akár félmillió ember – a lakosság 8 százaléka – küzd a fürdés, a WC-öblítés és a mosás nehézségeivel az ország egyharmadában. A cikk által is idézett, az alábbi ábrán látható augusztusi adatok alapján több mint 260 ezer embert érintett a vízkorlátozás 283 faluban és több városban.
Az ábra a bolgár nyári vízellátási korlátozásokat mutatja: a piros pontok jelzik a központi vízellátás nélküli településeket, a sárgák a 2024–-2025-ös korlátozásokat, a szürkék pedig az ellátási nehézségek elleni tiltakozások helyszíneit.
A vízválság ráadásul nem csupán humanitárius kérdés, hanem gazdasági teher is, hiszen a vízhiány miatt a napraforgó- és kukoricatermés – illetve az ezen alapuló meghatározó fontosságú exportcikkek mennyisége – évtizedes mélypontra zuhanhat az idei öntözési korlátozások következtében. A gazdák nehezen gondoskodnak az állatállományról is, ami tovább gyengíti a mezőgazdasági szektort, amely Bulgária GDP-jének jelentős részét adja. A 2010-es években e szegmens a GDP 3,2–4,6, sőt még 2021–22-ben is a 3,7–4,3 százalékáért felelt. Ám tavaly és tavalyelőtt már beütött az aszály: a mezőgazdaság mindössze a GDP 2,52, majd 2024-ben csak a 2,07 százalékát adta. Előfordulhat tehát, hogy
idén és a következő években a szektor GDP-arányos hozzájárulása tartósan a korábbi felére vagy az alá csökken.
Ez pedig még akkor is súlyos kihívás, ha a bolgár GDP amúgy növekvő pályán haladt az elmúlt évtizedben, és az ország korszerűsítése trendszerűen magával hozza a mezőgazdaság relatív súlyának csökkenését.
A vízválság gyökerei a klímaváltozásban és az elavult infrastruktúrában keresendők. A Duna érinti ugyan az országot, de a friss víz nagy része a felszíni és föld alatti forrásokból, valamint több ezer tározóból származik. Ezeket azonban a tartós aszály, a rekordhőség és a magas páratartalom miatt nem tölti fel az eső, miközben a párolgás növekszik. A Környezetvédelmi Minisztérium adatai szerint augusztus közepén a fő tározók átlagosan félig voltak tele, északnyugaton pedig csak 20-25 százalékos töltöttséggel működtek. A vízhiány veszélyét korábban is felismerték, 2018-ban közel 900 gátat jelöltek ki javításra, ennek mintegy fele sürgős volt, ám azóta csupán 130-at hoztak rendbe.
Az infrastruktúra problémái még súlyosabbak: a négy évtizede épült hálózat 61 százalékos veszteséget okoz szivárgás miatt, ami az EU-ban a legmagasabb arány.
Az Európai Nemzeti Vízszolgáltatók Szövetségének 2021-es adatai alapján Bulgária veszíti a legtöbb ivóvizet, ez a veszteség pedig magában foglalhatja a karbantartást, az utcatisztítást és a tűzoltást is.
Ahogy említettük, a lakossági és ipari vízvezetékek többségét legalább 50-60 éve telepítették, ráadásul rossz minőségű acélból és vasból készültek, a korrózióvédelemre használt belső cementkeverékük pedig egészségügyi kockázatot jelent, mert arzénnal szennyezhetik a vizeket, és az átmérőjük sem felel meg a mai igényeknek. Emellett az ország lakóinak egytizede még mindig vízöblítés nélküli WC-t használ, míg egyes területeken, beleértve Szófia részeit, nincs csatornázás vagy szippantás, így a szennyvíz az ülepítő szennyvízaknákból közvetlenül a természetbe ömlik. Ezek a tényezők nem csupán környezeti, hanem gazdasági katasztrófát is előidéznek, hiszen a veszteségek növelik a vezetékes víz árát és csökkentik a hatékonyságot.
A vízválság gazdasági következményei mélyrehatók, különösen itt, az EU legszegényebb tagállamában. Emil Gacsev, a Bolgár Tudományos Akadémia Klíma, Légkör és Vizek Kutatóintézetének vezetője szerint radikális változás nélkül az ország teljes vízrendszere összeomolhat, ami növeli az egyenlőtlenségeket, emeli a víz- és élelmiszerárakat, valamint közegészségügyi kockázatokat hordoz. Ahogy már szó volt róla, a mezőgazdaság szenvedheti el a legtöbbet: a napraforgó- és kukoricaexport visszaesése évtizedes mélypontot érhet el, ami közvetlenül érinti az exportbevételeket és a GDP-t.
Nőnek a területi egyenlőtlenségek is, mert Szófia, amely az ország GDP-jének a 43 százalékát adja, vonzza a munkaképes lakosságot, míg a falvak elnéptelenednek, többek között a vízellátási gondok miatt.
Mindez tovább terheli a szociális rendszert és gyengíti az ország növekedési potenciálját. Társadalmi szinten a válság növeli a községek gondjait, hiszen ahogy említettük, a fiatalok a fővárosba vagy a Fekete-tenger partjára költöznek, vagy külföldre vándorolnak. Hadzsidimitrovo példája jól mutatja a nehézségeket: Marinela Drumeva, 35 éves takarmánybolt-tulajdonos például ebédidőben rohan haza feltölteni a víztartályát, mielőtt a csapok kiszáradnak.
A vízválság minden évben korábban kezdődik és tovább tart, ami növeli a lakosok frusztrációját. Korábban tüntetések is voltak országszerte a vízhiánnyal összefüggésben.
Vladimir Stojcsev, az 54 éves gazda Moravából szintén aggódik 10 tehene miatt, mivel saját kútja is kiszáradhat. Ezek a Bloomberg cikkében felbukkanó személyes történetek is mutatják, hogyan válik a vízhiány gazdasági migráció hajtóerejévé, tovább mélyítve a regionális egyenlőtlenségeket.
A bolgár vízválság nem csupán természeti, hanem emberi eredetű is, amelyben a korrupció és a bürokrácia kulcsszerepet játszik. A Világbank 2023-as jelentése szerint a szektorban szép számmal előfordulnak „korrupciós beszerzési szerződések”, különösen az egykori állami monopóliumoknál. Az Európai Ügyészségnek tavaly például egy 2,6 millió eurós EU-finanszírozású projekt kapcsán kellett intézkednie, ugyanis tisztviselők és magáncégek összejátszottak az árak felpumpálásával. 2019-ben Neno Dimov környezetvédelmi minisztert vádolták meg az ügy szándékos „félremenedzselésével”, ami Pernik közelében végül téli vízkorlátozáshoz vezetett; Dimov ugyan lemondott, de tagadja a vádakat.
További akadályt jelent, hogy a vízkezelés ügye a helyi önkormányzatok, az állami és önkormányzati cégek, valamint legalább öt minisztérium között oszlik meg, ami akadályozza a beruházásokat.
Az elmúlt öt évben hét választás is volt, ami – a jelenleg kormányzó Polgárok az Európai Fejlődésért párt szerint – hátráltatta a fejlesztéseket. Az EU az ország 2007-es csatlakozása óta mintegy 2 milliárd eurót adott korszerűsítésre, ám a Környezetvédelmi Minisztérium szerint 18 milliárdra lenne szükség. A július végén javasolt Víz- és szennyvíz törvény csupán a Bulgarian Water and Sewage Holding EAD állami céget tartja életben egymilliárd levás (203 milliárd forintos) költségvetéssel, de nem tartalmaz olyan alapvető fontosságú reformokat, mint például egy egységes felügyeleti hatóság létrehozása.
Mi több, a kormányzati reakciók eddig inkább tűzoltó jellegűek voltak. Gencso Gencsev, Hadzsidimitrovo polgármestere milliókat fektetett a vízinfrastruktúrába, ám a kormányt vádolja hanyagsággal. Ezzel szemben Mladen Siskov parlamenti képviselő radikális változást sürget, hangsúlyozva, hogy a polgármesterek túl sokat költenek látványos építkezésekre a vízproblémák megoldása helyett. Azonban a helyi kezdeményezések – mint Georgi Petrovék korábban említett tiltakozása, amely végül útzárak révén vezetett el a fúrt kút megépítéséhez – jól mutatja a lakosság elkeseredettségét.
(Források: A Water Crisis in Bulgaria Is a Warning for Europe; Bulgaria: Distribution of gross domestic product (GDP) across economic sectors from 2014 to 2024)
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Nikolay DOYCHINOV / AFP
A megszorításpárti közgazdász hónapokkal ezelőtt arról beszélt egy tiszás fórumon, hogy Magyar Péternek „nem lesz könnyű: aki áfacsökkentést mond, annak adóemelést is kell mondani”.
A helyzet tehát úgy áll, hogy Európa sajnos sem társadalmi, sem gazdasági, innovációs, vagy energetikai oldalról nem ütőképes.
Egyértelműen megállapítható, hogy Magyarországon aktív, a családok, fiatalok saját tulajdonú lakáshoz jutását elősegítő, célzott programok kizárólag jobboldali, konzervatív kormányok idején voltak.
Az Economist közzétette éves rangsorát a világ leggazdagabb országairól, a lista élén jól ismert nevek szerepelnek.
Sem a Savaria Történelmi Karnevál szervezőit, sem a szombathelyi önkormányzatot nem tájékoztatták arról előzetesen, hogy a hétvégén a városba érkezik a Tisza-vezér.
Fejér vármegyét Bács-Kiskunnak nézte a Tisza politikusa.
Magyar Péter szakértői a családi adókedvezmény szűkítését javasolja és ez nem véletlen.
A lap felhívja az olvasó figyelmét arra, miszerint tartson velem, és küzdjön az 1000 éves Magyarország fennmaradásáért.
