Béke vagy káosz: a Fidesz újra élet-halál kérdéssé teszi a választást

„Magyar Péter időnként úgy viselkedik, mint az a kakas, amelyik megborzolja a tollait, kihúzza magát, hogy minél félelmetesebbnek látszódjon. Frakciónak nevezi az országgyűlési képviselőjelöltjei összejövetelét, holott még be sem jutottak a magyar parlamentbe. Kongresszusnak nevezte a párt nagykanizsai összejövetelét, holott nem voltak ott alapszervezetek által delegált küldöttek. Nem is lehettek, hiszen – ahogy Orbán Viktor az elmúlt napokban kétszer is gúnyolódott ezen – a Tiszának mindössze 26 tagja van. A nagykanizsai rendezvényen csak Magyar Péter és néhány előre kijelölt személy beszélhetett, a közönség soraiban lévők dolga a rendezvény nyilvános részein csak a hallgatás, a tapsolás volt, de nem jelentkezhettek szólásra.

Ezzel szemben a Fidesz szombati kongresszusa formálisan tényleg kongresszusnak tűnt: szavaztak a levezető elnökök személyéről, elfogadták a napirendet, a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. Politikailag azonban a Fidesz kongresszusai immáron vagy két évtizede inkább hasonlítanak látványos politikai show-műsorokra, mint valódi tanácskozásokra. Az igazi kongresszusokon nemcsak az előre kijelölt szónokok kaphatnak szót – ahogy most is történt –, hanem akár egyszerű küldöttek is szót kérhetnek.

A ma fegyelmezett párt képét mutató Fidesz első éveiben (1988–1993) a nyilvánosság előtt zajló kongresszusok kifejezetten élénk vitákat hoztak. Az alapszabály módosítása, illetve Orbán Viktor és Fodor Gábor ellentéte egyre hangsúlyosabban jelent meg a kongresszusi tanácskozásokon. Ez azonban akkoriban nem volt kiugró jelenség, mert Magyarországon az 1990-es évek első felében a pártok kongresszusai nemcsak meghatározták a saját irányvonalukat, hanem azokról időnként éles vitákat folytattak.”

Nyitókép forrása: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos