A múlt hónapban a Pénzügyi Akciócsoport (FATF) – amely a pénzmosás-, terrorfinanszírozás- és proliferációellenes finanszírozási szabványok globális megalkotója – kiadott egy jelentést, amely fontos frissítéseket nyújt a WMD-proliferáció (tömegpusztító fegyverek átadása) hálózatai által használt módszerekről. Bár a jelentés elismeri az MI-alapú szankciómegkerülés veszélyét, megjegyzi, hogy ez a téma „túlságosan kezdeti stádiumban van ahhoz, hogy következtetéseket tudjunk levonni”.
A kormányok, a nemzetközi szervezetek és a magánszektor szereplői MI-alapú megoldásokat építenek és telepítenek a szankciómegkerülés jelenlegi formájának keresésére, csakhogy így nem a jövő problémáit tartják szem előtt.
Egyelőre több jelentős akadály áll az MI-alapú szankciómegkerülés megelőzésének útjában. Az egyik az elavult megfelelőségi és monitoring-infrastruktúra a különböző szektorokban. Egyes joghatóságok például még mindig papíralapú vámfelügyeleti rendszereket működtetnek.
Szabályozási dilemmák és adatvédelem
A másik kihívás az egyensúly megtalálása az adat- és fogyasztóvédelem, valamint az MI-eszközök gyors elfogadását gátló szabályozások között. A FATF például megállapította, hogy bár az MI használata segíthet a „közszférának és magánszektornak javítani a FATF-szabványok kockázatalapú megvalósításának hatékonyságát”, ezeknek az eszközöknek „kompatibilisnek kell lenniük az adatvédelemre, a magánéletre és a kiberbiztonságra vonatkozó nemzetközi szabványokkal”.