Vám dupla whiskyvel

A 25 százalékos acél- és alumíniumvámok életbelépése után néhány órával az Európai Unió közzétette azt a (bővíthető) listát, amelyen a bosszúvámok amerikai termékei szerepelnek, mintegy 28 milliárd dollár értékben. Brüsszel érzékeny pontján sebezte meg az Egyesült Államokat: a tételek között szerepelnek az amerikai szeszes italok is, elsősorban a whiskey, amelyre szintén 50 százalékos extravámot vetnének ki. Az április 1-jén életbe lépő vámrendelet a szokásosnál is jobban felidegesítette Donald Trumpot, aki a hír hallatán azonnal az európai alkoholkereskedelem kivégzésével kezdett fenyegetőzni. Mint mondta: amennyiben Brüsszel nem törli a listájáról az amerikai italokra vonatkozó vámot, Washington 200 százalékos tarifát fog kiróni minden, az Európai Unióból származó alkoholra, beleértve a kereskedelmi favoritnak számító francia és olasz termékeket is. 

Igyál, ne háborúzz! 

A hivatalos adatok szerint Franciaország az Egyesült Államok legnagyobb alkoholexportőre. Tavaly 2,5 milliárd dollár értékben szállított, őt Olaszország követi 2,3 milliárdos exporttal. Bár a szeszes italokra kiterjedő vámháború pusztító hatással lenne az alkoholiparra, a politikusok egyelőre egymásra vicsorognak a megegyezés lehetősége helyett. Laurent Saint-Martin francia kereskedelmi miniszter kijelentette: országa megvédi iparágát, és vissza fog vágni, amennyiben Trump valóra váltja fenyegetését. Az Európai Bizottság kereskedelmi szóvivője már árnyaltabban fogalmazott: miközben Trump acéltarifáinak haladéktalan visszavonását követelte, a tárgyalásos rendezést szorgalmazta, amely – a vámháborúval ellentétben – mindkét fél számára kielégítő megoldást eredményezhet. Diplomáciai erőfeszítéseibe piszkolt bele a kereskedelmi bizottsági tag Kathleen van Brempt belga képviselő, aki a szokásos európai hübrisszel csak így véleményezte a történteket: „Kedves Trump elnök! Nem kell aggódni. Majd isszuk a saját borunkat.” 

A történet persze nem ennyire egyszerű, az eszkalálódó vámháború veszteségeit még a nagyivó európai nemzetek sem tudják egyszerűen lenyelni. Az alkohol az egyik legfontosabb exportcikk az EU-ból az Egyesült Államokba: csak Franciaország évi 25-30 millió üveg pezsgőt szállít, vagyis az amerikaiak a felső kategóriás italok legnagyobb vásárlói a világon. Ennek tudatában érthető, hogy az európai gyártók a hír hallatán egyáltalán nem osztották a politikusok vámháborús lelkesedését. Előzetes vélemények szerint a francia gyártás olyan súlyos csapást kapna a 200 százalékos vámokkal, amelyek végeredményben az eddig gyümölcsöző importját teljesen megszüntetnék az Egyesült Államokban. A helyzet ugyanis az, hogy az amerikai piac az európai termelők első számú és legnagyobb felvevője, amelynek sem méretben, sem profitban nincsen alternatívája a világon. Nem véletlen, hogy az európai gyártók egységesen az ellenségeskedés azonnali beszüntetésére szólították fel a döntéshozókat, mondván: azzal az ágazattal kezdték el oda-vissza zsarolni egymást, amelynek semmi köze a politikusok közötti konfliktusokhoz, a hetvenes évek óta pedig békésen fejlődött a nulla-nulla százalékos vámkereskedelemmel. 

Ha harc, legyen harc 

Howard Lutnick amerikai kereskedelmi miniszter elfogadhatatlannak nevezte az európai bosszúvámok belengetését, mondván, az eset jól tükrözi, hogy Európa mennyire nem tiszteli az amerikai elnököt és azokat a céljait, amelyeket a nemzetbiztonság szempontjából kiemelt iparágak, például az acél- és alumíniumgyártás fellendítése érdekében tart szem előtt.  

Ami Trumpot illeti, a bosszúvámok hallatán az Európai Uniót a világ legellenszenvesebb vámhatóságának nevezte, amely kizárólag abból a célból jött létre, hogy kihasználja az Egyesült Államokat. A transzatlanti kapcsolatok mélypontra kerülése ugyanakkor egy olyan kereskedelmi háború képét vetíti előre, amelynek során a megtorlásé a főszerep, és minden bosszúvámra egy másik bosszúvám a válasz, eszkalációs spirálba sodorva a konfliktust, hatalmas anyagi kárt okozva minden abban részt vevő országnak. Trump április 2-án fogja bejelenteni az újabb vámokat, amelyek még nagyobb csapást jelentenek majd az európai iparra nézve. Az elnök elsősorban az EU-s autóexportot fogja megtizedelni az új tarifákkal, ami végzetesnek bizonyulhat az egyébként is történetének legrosszabb időszakát élő német autóiparra nézve.  

A szeszháború bizonyos értelemben a Brüsszel és Washington közötti egyre feszültebb viszony állatorvosi lova lesz. Az Európai Bizottság döntése mögött politikai indokok is állnak. A bourbon fő gyártási területei, Kentucky és Tennessee hagyományosan republikánus államok, ahol Trump a voksok elsöprő többségét zsebelte be az idei elnökválasztáson is. Érthető, ha a legmegbízhatóbb támogatói ellen indított európai hadjáratot személyes ügyként is kezeli. Azzal mindkét fél tisztában van, hogy a tarifaháború csak negatív következményekkel fog járni, de a jelek szerint az alkoholpiac lesz az a terület, ahol az egyre szélesedő konfliktus első nagy ütközete lezajlik majd – sok milliárd dolláros/eurós anyagi veszteséget okozva a feleknek.  

***  

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Consolidated News Photos pool/Chris Kleponis 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.