A vételi szándék ennél világosabb nem is lehetne Trump részéről, a jelenlegi tulajdonos azonban óvatosan nemet mond Grönland eladására. De mi történik, ha befut a konkrét árajánlat is? Mennyit érhet valójában Grönland szigete?
A szerző a Makronóm újságírója.
Az Egyesült Államoknak történelmi hagyományai vannak a területnövelő vásárlásokban. Thomas Jefferson 1803-ban Louisianát vette meg a franciáktól, megduplázva az ország akkori területét, míg Andrew Johnson elnök Alaszkát szerezte meg az oroszoktól ilyen módon 1867-ben. Önmagában azzal, hogy Trump vételi szándékot fejezett ki Grönlanddal kapcsolatban, nem ördögtől való, a problémát inkább az elnök egyetlen elejtett mondata okozta, amely szerint kész akár katonai erő alkalmazásával is üzletet kötni.
Elfogadva természetesen azt, hogy Grönland sorsáról csakis maguk a grönlandiak dönthetnek (akár azon az áron, hogy egy népszavazáson a Dániától való elszakadás mellett voksolnak), amennyiben a morális alapok elé egy reálpolitikai szűrőt húzunk, azt láthatjuk, hogy a sziget megvásárlásával mind az Egyesült Államok, mind Grönland, mind a nyugati biztonságpolitika jól járna. A terv gyakorlatba ültetését sokan az évszázad üzletének nevezik: elemzők serege mutat rá egy megállapodás hasznosságára, amellyel Grönland is busásan profitál, betonszilárd alapokra helyezve jövőjét.
Miután hivatalos árajánlatról nem tudunk, csak találgatni lehet, mi az az összeg, amit az Egyesült Államok hajlandó lenne felajánlani Grönlandért Dániának vagy egy esetlegesen már független grönlandi kormánynak. Az Economist például a legkézenfekvőbb egyenletet használta, a GDP-alapú számítást. Mint írja, Grönlandon mindössze 56 ezer ember él, fő gazdasági tevékenységük a halászat, a munkaerő 43 százaléka az államnak dolgozik (az Egyesült Államokban ez 15 százalék, vagyis a karcsúsítás elkerülhetetlen), annak fenntartását pedig Dánia évi 500 millió euróval támogatja. Ezek alapján a sziget éves GDP-je mindössze 3 milliárd dollár. Ha az egyenletből kivesszük a nyereséget nem termelő állami apparátus működését, és szigorúan csak Grönland jelenlegi gazdasági termelését vesszük alapul, nem pedig azt, hogy milyen lehetőségek rejlenek benne az Egyesült Államok számára, akkor a lap szerint nagyjából 50 milliárd dollár lehet az ajánlat.
Ez az amerikai kormányzat éves védelmi költségvetésének a huszada, ám ha figyelembe vesszük, hogy Grönland (Trump terveinek megfelelően) éppen egy döntő, függetlenedési népszavazásra készül, amely után már Dániától elszakadva, önálló államként határozhat a saját sorsáról – az 56 ezer polgár gyakorlatilag milliomossá válhatna a tranzakció után.
Az Economist számításai azonban a nyers GDP-n és a grönlandi–amerikai viszony összehasonlításán alapulnak, az éves növekedés végletekig leegyszerűsített mérőszáma pedig nem minden esetben biztosít szilárd alapot egy nemzet gazdaságának és jóllétének valós feltérkepézéséhez. A New York Times a Fed volt közgazdászához, az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó David Barkerhez fordult, aki inkább az Egyesült Államok eddigi területvásárlásait vetette össze a most kialakult szituációval. Szerinte az 1867-ben 7,2 millió dollárért megvásárolt Alaszka és az 1917-ben éppen Dániától 25 millióért megvett Virgin-szigetek jelenthetnek kiindulópontot – bár Grönland területe sokkal nagyobb ezeknél, az ingatlan értékét a biztonsági-hadászati szempontok növelik, nem pedig a nagysága. Barker szerint (aki abból indul ki, hogy Dániával kell az üzletet megkötni) ha a Virgin-szigeteket vesszük kiindulópontként, akkor azt kell megvizsgálni, hogy (az inflációt is figyelembe véve) 1917 óta mekkora gazdasági növekedést ért el Dánia és az Egyesült Államok, miután egy nagyobb gazdaság többet fizethet a területért, egy másik, gyorsan bővülő gazdaság pedig magasabb eladási árat számolhat fel. Ennek alapján az egykori vételárból kiindulva Grönland értékét 12,5 milliárd dollárban állapítja meg. Ugyanez a számítás az alaszkai vételár 7,2 milliós akkori költségét figyelembe véve és az USA GDP-növekedéséhez rendelve viszont már sokkal nagyobb, 77 milliárd dollár lenne.
Ezt is ajánljuk a témában
Óriási a stratégiai jelentősége a világ legnagyobb szigetének, amit már többször próbáltak megszerezni az amerikaiak, de mindeddig sikertelenül. Mutatjuk a részleteket!
Mindkét számítás figyelmen kívül hagyja, hogy a sziget stratégiai jelentősége nem csupán katonai szempontból kiemelkedő: az ásványkincsek és a kritikus nyersanyagok, amelyek Grönland mélyén és partjainál lapulnak, elméletileg a csillagos egekbe löknék a vételárat – Barker szerint azonban pusztán a nyersanyagok jelenléte nem növelné annyival az értéket, mint a nemzetbiztonsági szempontok. Mint mondta, ha a sziget megvásárlása valóban segíti az Egyesült Államok katonai értelemben vett biztonságát, akkor az értéke az USA gazdasági növekedésével egyenes arányban ugrik meg. Akkor azonban, ha egyetlen értéke a nyersanyag lenne, pusztán az amerikai gazdaság mérete már nem lenne kiugróan nagy hatással az árra.
Tegyük hozzá: Trump jelenlegi módszere Grönland megszerzésére nem tűr ellentmondást. Az elnök két lehetőséget is felvázolt elutasítsa esetén: vagy pusztító extravámokat vet ki Dániára, vagy fegyveres támogatással szerzi meg a szigetet. Utóbbi ötlet meglehetősen zavaros még, az azonban tény, hogy az ilyen alkupozíció az elnök malmára hajtja a vizet, vagyis az Egyesült Államok dominanciáját mindenestől kihasználva alapvetően ő fogja meghatározni a vételárat. A szándék komolyságát jelzi, hogy a republikánusok már be is nyújtották a „Make Greenland Great Again” elnevezésű törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi az elnöknek, hogy hivatalba lépésének napján máris tárgyalásokat kezdjen Dániával a sziget megvételéről/megszerzéséről.
Az évszázad üzletét a jelek szerint valóban meg fogják kötni. Kérdéses, hogy ez Grönland önrendelkezési jogának maximális tiszteletben tartásával megvalósítható-e, vagy valóban be kell vetni hozzá a Trump által emlegetett gazdasági, illetve valós fegyvereket. Utóbbira nagyon csekély az esély, de már maga a tény, hogy szóba került, az elnök eltökéltségét jelzi: ami 1946-ban Truman elnöknek és saját magának 2019-ben nem sikerült, azzal második ciklusának első 100 napjában végezni akar. A fő kérdés, hogy milyen áron.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Allison Robbert
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A politikai botrány elsodorta a Trump-család nagyszabású tervét.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok elnöke újabb húsz ország állampolgáraival szemben vezet be teljes vagy részleges beutazási korlátozásokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
Az Egyesült Államok „platina” biztonsági garanciát kínál Kijevnek, míg Európa inkább csak a szájkaratéban erős.
A lap a józan ész irányába mutató tengerentúli politikai nyomás miatt nyafog, és az Európai Unió egységét félti az amerikai elnöktől.
Két várost támadtak az ukrán drónok.
A Shell hangsúlyozta, egyedi, elszigetelt esetről van szó.
