A csekkfüzet-diplomácia és a felpörgetett import rövid távon jó megoldásnak tűnhet, hogy Brüsszel leszerelje Trumpot, azonban van vele egy nagy bökkenő.
A szerző a Makronóm újságírója.
Donald Trump beiktatásáig még van néhány hét, a választási győzelme óta eltelt időben azonban az elnök szorgalmasan és alapjaiban forgatja fel a globális kereskedelmet. Lassan nem létezik ország, amelyet ne fenyegetett volna meg extravámokkal, amennyiben nem hoz meg olyan döntéseket, amelyek az Egyesült Államok számára kedvezők.
Mexikótól és Kanadától (épp az a két ország, amellyel szabadkereskedelmi egyezményt írt alá) 25 százalékos vámfenyegetés mellett a drog és az illegális migránsok átáramlásának megszüntetését várja a határon, a BRICS-tagállamoknak 100 százalékos vámot ígért, ha nem hagynak fel dedollarizációs terveikkel, Kínának alapból 60 százalékos tarifát mutatott fel minden termékére, míg az Európai Unió a kereskedelmi többletével húzta ki a gyufát nála, ezért 10-20 százalékos vámokat lebegtetett be előtte.
Az EU előtt két lehetőség áll: vagy beleáll egy kereskedelmi háborúba az Egyesült Államokkal (miután Kínával éppen ezt teszi, bár a sokat hangoztatott diverzifikációs törekvések szempontjából nem feltétlenül ez a legjobb ötlet), vagy igyekszik megfelelni az elnök elvárásainak.
A csekkfüzet-diplomácia bevált trükk, amelynek lényege, hogy az EU többet importál bizonyos amerikai termékekből, mint eddig, cserébe hallgatólagos megállapodás születik a beígért vámok elengedéséről. Az alkalmazása szinte elkerülhetetlen lesz. Trump nyíltan megüzente az Európai Uniónak: vagy több olajat és földgázt vásárolnak az Egyesült Államoktól, vagy jönnek az extravámok.
Brüsszel nagyon is hajlik a dologra: miután az új direktíva szerint a még engedélyezett orosz cseppfolyósított földgáz importját is mással kell helyettesíteni 2027-ig, papíron jól is jön Trump fenyegetése, hiszen úgy lehet megígérni a nagyobb mennyiségű gázvásárlást, hogy közben tényleg szükség van rá.
Ursula von der Leyen remek ötletnek tartja a felsőbb fokozatba kapcsolt importot, teljes egyetértésben Christine Lagarde európai jegybankelnökkel, aki szintén a csekkfüzet-diplomácia lelkes híve.
Ami az olajat illeti, azt Trump talán csak megszokásból sorolta a földgáz mellé. A rövid távú előrejelzések szerint az Egyesült Államok mindössze napi 280 000 hordóval tudja növelni a termelési kapacitását 2025-ben, ami egyáltalán nem az a mennyiség, amelynek a vásárlásával hatékonyan lehetne csökkenteni az USA és az EU között fennálló kereskedelmi hiányt.
Az LNG-vel már más a helyzet. Az Egyesült Államok az orosz energiahordozók kereskedelmének leépülésével párhuzamosan eleve az EU vezető szállítójává vált, a jövőben ráadásul az uniós igények törvényszerűen növekedni fognak, a kereslet és a kínálat tehát elméletileg találkozni is tudna egymással. A tavalyi év első felében Amerika biztosította az uniós LNG-import 48 százalékát, míg Oroszország már csak 16 százalékos részesedést tudott felmutatni.
Ezt is ajánljuk a témában
Christine Lagarde bankelnök már nem látja olyan tragédiának Trump újraválasztását, mint egy évvel ezelőtt, ugyanakkor arra bíztatja az EU-t, kezdjen el több amerikai terméket vásárolni, hogy megenyhítse az új elnököt.
Az Egyesült Államokban ráadásul fokozott tempóban folyik a kapacitásnövelés: napi 13,8 milliárd köblábról (390,7 millió köbméter) az idén 17,8 milliárdra emelkedik a kitermelés, 2028-ra pedig eléri a 24,2 milliárdot.
Ígérni azonban könnyebb, mint betartani azt. Bár az LNG-import növelése valószínűleg megnyugtatná Trumpot, az energiapolitika (így az energiabeszerzés és az importútvonalak meghatározása is) az Európai Unióban tagállami hatáskörbe tartozik. Vagyis
attól, hogy Ursula von der Leyen azt mondja az amerikai elnöknek, hogy a tagállamok több LNG-t fognak vásárolni, nem parancsolhat rá azokra és az európai vállalatokra, hogy valóban így is tegyenek.
Az Európai Bizottság vezetője valószínűleg meg fog próbálkozni az orosz LNG elleni szankciók bevezetésével, ám ennek eléréséhez is teljes konszenzusra lenne szükség a tagállamok részéről, márpedig ameddig az európai kormányokra ekkora nyomás nehezedik az úgy-ahogy még megfizethető energiaellátás biztosításának területén, megegyezés valószínűleg nem fog kialakulni.
Ezt is ajánljuk a témában
Itt van a megválasztott amerikai elnök új üzenete.
Nem szabad elfelejteni, hogy az ázsiai, különösen a kínai LNG-import folyamatosan növekszik, ami az árak emelkedéséhez fog vezetni. Az erős kereslet vastagon belenyúl majd a globális árazásba, vagyis az európai tagállamok érdeke egyáltalán nem az lesz, hogy kizárólag az amerikai szállítmányokra támaszkodjanak, hanem az, hogy a lehető legolcsóbb és legtöbb helyről szerezzék be azokat.
Megtehetik, semmi nem köti a kezüket, még Von der Leyen ígérete sem. (Segítségükre lesznek például 2026-tól a már tavaly és az előtt letárgyalt közel-keleti szállítmányok, elsősorban Katarból és az Egyesült Arab Emírségekből.)
Az Európai Bizottság a legközelebbi jövőben minden trükköt, diplomáciai fogást vagy akár zsarolási technikát be fog vetni annak érdekében, hogy rávegye a tagállamokat a hosszú távú szerződések aláírására az Egyesült Államokkal.
A siker azonban meglehetősen kétséges, így a Trump által beígért extravámok még akkor is Damoklész kardjaként lebegnek majd az EU feje fölött, ha ideiglenesen sikerül is elkerülni azokat.
A kérdés tehát továbbra is az, létezik-e a kereskedelmi háborún és a csekkfüzet-diplomácián kívül más lehetőség is az extravámok leszerelésére. Talán igen: Trump annyi követeléssel fordul az Európai Unió felé, hogy ha azoknak csak egy részét teljesítik a tagállamok, máris jobb alkupozícióban találhatják magukat. Az elnök a védelmi kiadások drasztikus emelését követeli a NATO európai tagországaitól, és ez például máris egy olyan pont, ahol közös nevezőre lehet jutni, bebizonyítva a Fehér Háznak, hogy a szavait nagyon is komolyan veszik.
A másik terület fájdalmasabb, de szorosan illeszkedik Brüsszel forgatókönyveihez. Az USA és Kína közötti kereskedelmi háborúba az Európai Unió lelkesen követi Washingtont, szándékosan megfeledkezve arról, hogy diverzifikációs képességei messze az amerikai alatt vannak, vagyis egy Kína elleni vámkonfliktusban mindenképpen alul fog maradni.
Ennek ellenére nem okoz majd gondot neki, hogy az amerikai utasításoknak (például a technológiai exportkorlátozások tekintetében) mindenben megfeleljen. Az ehhez hasonló együttműködési szándékok, valamint az LNG-vásárlás lehetséges növelésének az ígérete elegendők lehetnek ahhoz, hogy Trump legalább egy időre visszavonja az extravámokra vonatkozó ígéreteit.
Egyetlen dolgot nem engedhet meg magának az Európai Unió: hogy Kínával párhuzamosan az Egyesült Államokkal szemben is megtorló intézkedéseket alkalmazzon,
ezzel pedig egy olyan kereskedelmi feszültséget teremtsen, amelyből csak vesztesként kerülhet ki. Tetszik vagy sem, az EU elkésett a probléma megoldásával. Jelenleg mások szabályait kell elfogadnia, hogy idővel annyira megerősödjön, amikor már sajátokat alakíthat ki.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/Purger Tamás
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Az amerikai elnök 2026 első negyedévében több mint 3700 pénzügyi tranzakciót hajtott végre.
A Pentagon váratlan döntése komoly zavart okozott Lengyelországban.
Az amerikai belbiztonsági minisztérium szerint történelmi fordulat zajlott le a mexikói határnál
Zelenszkij szorult helyzetétől az európai gazdaság válságán át egészen a globális titkosszolgálati játszmákig vesszük górcső alá a világpolitika legforróbb pontjait.
Hatalmas parádé közepette köszöntötték Donald Trumpot Pekingben, azonban a kínai elnök szinte azonnal rátért a legkényesebb kérdésre: Tajvanra.
Európában hárommillióan, Magyarországon 251 ezren élhettek volna tovább.
A támadó a rendőrség szerint letépte Krystyna nővér nyakából a keresztet, majd az úttestre dobta. Az ügyet vallási hovatartozás miatti bántalmazásként vizsgálják.
Az új miniszterelnök folytatja bosszúhadjáratát.
