Kína Trump elnökségére vár, a Biden-féle kereskedelmi csapásokra csupán gyengéd lövöldözéssel válaszol, pont úgy, hogy az Egyesült Államok megérezze, de ne fájjon neki túlzottan.
A szerző a Makronóm újságírója.
A Kína és az Egyesült Államok között kibontakozó kereskedelmi háború minden bizonnyal drasztikusan lép majd szintet Donald Trump beiktatása után, aki máris általános, 60 százalékos vámokat ígért a kínai termékekre, bónuszként pedig 100 százalékos büntetőtarifát arra az esetre, ha a BRICS-tagállamok nem hagynak fel dedollarizációs kísérleteikkel.
Az elnökváltás napjáig azonban a Fehér Ház jelenlegi lakója sem tétlenkedik: Joe Biden olyan durván szigorított a Kínának eladható, mesterséges intelligenciához szükséges félvezetők területén, amely már nem is hadüzenetként, hanem az első komolyabb csataként értelmezhető a chipháborúban. Válaszképpen Peking betiltotta néhány kritikus fontosságú anyag, többek között a gallium és a germánium exportját az Egyesült Államokba, valamint korlátozta az oda és Európába szállítható kulcsfontosságú drónalkatrészek értékesítését.
Bár a csapások és ellencsapások komolynak tűnnek, valójában inkább szimbolikus jelentőségük van. Peking a most betiltott kínai nyersanyagokra és finomított termékekre már elég régóta exportkorlátozásokat vezetett be, azóta a kivitel annyira elapadt, hogy az Egyesült Államok eleve máshonnan próbálja megoldani a vásárlást. Visszafelé is ugyanez a helyzet: Kína már több mint két éve gőzerővel dolgozik saját chipiparának bővítésén, hazai termékekkel ellensúlyozva az amerikai exporttilalmat. Vagyis ami most történt, az inkább azért különleges, mert Hszi Csin-ping először büntette kifejezetten és kizárólagosan az Egyesült Államokat, jelezve, hogy Kína készen áll a háborúra, és az eszközei is megvannak arra az esetre, ha Trump elnökként beváltja a fenyegetéseit. Ezeket az eszközöket egyelőre csak a távolból mutogatja: trösztellenes vizsgálatot indított például a világ legnagyobb félvezetőipari vállalata, az amerikai Nvidia ellen, jelezvén, vannak olyan fegyverek a kezében, amelyekkel megkeserítheti Washington mindennapjait, de továbbra is hajlandó a párbeszédre és a megegyezésre.
A kínai óvatosság nem új keletű: Peking gazdaságpolitikájának szerves részét alkotja, hogy csak akkor nyúl drasztikus eszközökhöz, amikor már kipipált minden más lehetőséget. Ha valakinek, Hszi Csin-pingnek biztosan nem áll érdekében belemenni egy olyan, a blokkosodást elősegítő kereskedelmi háborúba, amelyben az Egyesült Államokhoz várhatóan a mindig szolgálatkész Európai Unió is csatlakozhat. Más kérdés, hogy meddig tudja tartani az egyensúlyt, és mikor érkezik el az a pillanat, amikor az események átlépnek a döntéshozókon, akiknek nem marad más a kezükben, mint a hidegháborút idéző kereskedelmi eszközök használata.
Ezeket az eszközöket Peking már felhalmozta, de egyelőre csak messziről mutogatja. Világosan látszik, hogy csak olyan fegyvereket vet be, amelyek különösebben nem fájnak az Egyesült Államoknak, vagyis sokkal nagyobb a füst, mint a láng. A megtorló intézkedéseket óvatosan és körültekintően alkalmazza: célja az elrettentés, nem pedig a háború. Az Nvidia elleni vizsgálat például éppen ilyen. A felhördülés óriási volt az Egyesült Államokban, valójában az amerikai kormányzat az Nvidiát évek óta újabb és újabb exportkorlátozásra kényszeríti Kína felé, a vállalatnak így elég ideje volt más piacokra helyezni a hangsúlyt. Egy trösztellenes vizsgálat Kínában talán érzékenyebben érintheti régebbi típusú, nem csúcstechnológiás chipjeinek exportját, ám még egy esetleges kiesést is bőven tud ellensúlyozni a mesterséges intelligencia berobbanásának köszönhetően más piacokon. Egyeduralkodói szerepét ebben az esetben Kína már egyáltalán nem veszélyezteti, a vizsgálat tehát pontosan az, aminek látszik: szándékosan bágyadt figyelmeztetés, része a játéknak, különösebb következmények nélkül.
Azt ugyanakkor nem lehet állítani, hogy a két fél elkomolytalankodná a felkészülést a háborúra. Amióta Trump az első elnöki ciklusában megindította a kereskedelmi hadjáratát Peking ellen, Biden pedig mindenki meglepetésére csak fokozta annak intenzitását, mindkét fél pontosan tisztában van vele, hogy ha eldurvulnak a dolgok, az rövid távon visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ennek megfelelően senki nem vár csodára: az amerikai vállalatok hatalmas készleteket halmoznak fel a kínai termékekből, hogy ideig-óráig kihúzzák magukat a Trump-féle beígért büntetővámok negatív hatásai alól, Kína pedig az Nvidia-vizsgálathoz hasonlóan folytat hajtóvadászatot amerikai cégek ellen. Mindezt óvatosan, folyamatosan fürkészve az ellenfelet, nehogy átlépje annak vörös vonalát. Egyelőre.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Andrés Martínez Casares
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Miközben a jövő Kína és az Egyesült Államok történelmi léptékű, globális versengéséről fog szólni, a két szuperhatalom vezetője most egy asztalhoz ült és megegyezéseket hozott tető alá.
John Healey szerint az orosz elnököt csak egyetlen ember tudná rávenni a tárgyalásra.
A miniszterelnök megnevezte a tengerentúli utazás fő okát.
Washingtonban a béke, Brüsszelben a háború a téma, Magyarország pedig továbbra is a józan ész mentén halad. Trump és Orbán tárgyalása új irányt adhat a magyar külpolitikának.
Biztonsági megfontolások állhatnak a háttérben.
Washington szerint a kormány drogkereskedelemben érintett, Caracas szerint rezsimváltásra készülnek.
A Republikon Intézet vezetője az orosz szálra sem lát bizonyítékot.
Miközben a jövő Kína és az Egyesült Államok történelmi léptékű, globális versengéséről fog szólni, a két szuperhatalom vezetője most egy asztalhoz ült és megegyezéseket hozott tető alá.
