Miképp fejlesztette fel Oroszország két évtized alatt az állattenyésztését

Oroszországnak sikerült elérnie a negyedik helyet a világ legnagyobb hústermelői között – jelentette be Mihail Misusztyin miniszterelnök. Az orosz Nemzeti Hússzövetség adatai szerint 2003 és 2023 között a hús és húskészítmények behozatala 2,67 millió tonnáról 0,64 millióra esett. Az importhelyettesítést főképp a baromfi- és sertéshúsnál sikerült véghezvinni. Ezen belül a nyershúsimport a 2000-es évek elején még 1,2 millió tonna volt, ami 2023-ra 0,23 millióra csökkent.   

A sertéshús, illetve az abból származó készítmények – beleértve a disznózsírt is – behozatala az ezredfordulón 600 millió tonna volt, innen emelkedett a 2010-es 1250 milliós csúcsra. Idén a sertéshús behozatala mindössze 3 ezer, a kivitel pedig mintegy 300 ezer tonna lesz.   

A marhahús behozatala is jelentősen csökkent, de ez nem a tenyésztés felfuttatásával, hanem a fogyasztási szokások változásával magyarázható. A többi húsféle jóval olcsóbb lett, mint a marhahús, így ebből egyre kevesebbet fogyasztottak. Az import 2003-ban elérte a 700 ezer tonnát, 2023-ban pedig visszaesett 231 ezerre. Persze azért ebből is exportálnak vagy 40 ezer tonnát más országokba.   

A jelcini időkben az orosz húsfogyasztás 70 százalékát a főképpen Amerikából importált brojlercsirke tette ki. Az oroszok ezt „Bush-sonkának” nevezték, a csirkecombokhoz ugyanis olcsóbban jutottak hozzá, mivel az USA-ban a fogyasztók jobban szerették a csirkemellet. A fogyasztás összetétele miatt logikus volt, hogy az első beruházások a „brojlergyárakra” irányultak. Az oroszok számára ez volt a legelérhetőbb és legmegfizethetőbb hús, a fogyasztását illetően pedig nincsenek vallási megkötések, és a sertéssel szemben jóval rövidebb a megtérülési ideje a gyorshizlalt csirkenevelésnél. A csibe felnevelhető 6-7 hét alatt, a malachoz viszont hónapok kellenek. A borjak felhizlalása akár másfél-két évig is eltarthat, ráadásul a szarvasmarhák kevésbé szaporák, így jóval több tőkét kötnek le.   

Az orosz baromfitenyésztés első nagy befektetői az amerikai alapok voltak, amelyek 1998 után kezdtek Oroszországba bevonulni. A nagyüzemi csirketartás az egyik legjobban indusztrializált állattenyésztési ágazat, ahol szinte minden kiszámítható, olyan, mint egy megszokott ipari tevékenység, szemben más agráripari tevékenységgel – ezért is szeretik a befektetők.   

Az oroszok az ezredfordulón kezdtek beszélni az önellátásról mint elérendő célról, amit erősített az is, hogy hatalmas területeik voltak a takarmányok termesztéséhez. A fő problémát ebben az időszakban a termelésük alacsony jövedelmezősége jelentette, ami gyakran fordult veszteségbe. Hogy a profitot biztosítsák, 2005-ben kvótákat vezettek be a húsimportra, és a kvóta felett magas vámokat állapítottak meg. Ezzel emelkedtek ugyan a húsárak, de az orosz vállalkozások bevételei is növekedtek. Tulajdonképp hasonló intézkedésekkel növelte Európa is az állattenyésztését a második világháború után.   

Oroszországban nagyjából 2005 környékén a vámoknak is köszönhetően megjelent a második húsipari ágazat, a sertéstenyésztés. Ennek jövedelmezősége felkeltette a befektetők érdeklődését: számos külföldi, elsősorban német, dán és francia cég is részt vett a modern sertéstartás kialakításában. Nemcsak saját sertéstelepeket építettek, hanem szakértelmet, technológiai eszközöket, tenyészanyag-szaporítási programokat és új genetikai anyagot hoztak.  

Az állami támogatás szerepe a fejlesztésekben 

Fordulópontot jelentett 2006–2007 között a Nemzeti Agráripari Komplexum Fejlesztési Projekt megvalósítása, amelyben az állam először nyújtott kedvezményes hitelt az állattenyésztéshez.   

A következő szakaszban, 2008-ban elfogadták a mezőgazdaság fejlesztésére és a mezőgazdasági termékek, a nyersanyagok és az élelmiszerek piacának szabályozására vonatkozó állami programot, ami négy évig volt érvényben. Jelentős összegeket különítettek el a régi létesítmények korszerűsítésére, illetve az újak építésére. Emellett mentesítették a vámok alól a külföldről származó tenyészállomány behozatalát.   

Ekkortájt, 2012-ben csatlakozott Oroszország a WTO-hoz, viszont rögtön intézkedéseket is vezettek be az állattenyésztők és a piacuk védelmére, az állami programot pedig 2020-ig meghosszabbították. Ennyi év alatt számos húsipari vállalat alakult Oroszországban, és több mint százezer új munkahelyet teremtettek.   

A világpiac vezető genetikai cégei képviseleteket nyitottak és orosz szakembereket képeztek ki. Ezáltal megtörték azokat a sztereotípiákat, amelyek szerint a kolhoz parasztjának a munkája piszkos és a tanulatlanoknak való, ugyanis nagyon képzett szakembereket vontak be az ágazatba.   

Az állattenyésztés fejlődését a növénytermesztés felgyorsult fejlődése, a legfejlettebb takarmánygyárak építése, az állatorvos-tudomány és a vakcinagyártás is ösztönözte. Az ágazat presztízsének visszaszerzése mellett fontos segítség volt az is, hogy a 2000-es években a lakosság jövedelme elkezdett növekedni, és a gazdaság bővülésével a húsfogyasztás is fellendült.  

A nagy mennyiségű behozatal ellenére egyre többet kellett termelniük, a lakossági kereslet pedig támogatta a jó árakat, ami lehetővé tette a cégeknek, hogy új hiteleket vegyenek fel és beruházzanak. Nyilvánvaló, hogy az orosz állattenyésztés ezen fejlődési szakaszában a hús árát az importkorlátozások mesterségesen megemelték. A fogyasztók tehát ekkor többet fizettek a húsért a világpiachoz képest. Viszont emelni kellett a jövedelmezőséget, hogy bővülhessen a helyi termelés, bízva abban, hogy eljön az a pillanat, amikor a piaci verseny olyan kiélezetté válik, hogy a hús a világ egyik legolcsóbbja legyen a számukra. Az orosz szakértők szerint jelenleg a baromfihús náluk a legolcsóbb, a sertés esetében pedig csak Brazíliában alacsonyabb az ár. Az oroszok, miután kiszorították az importot, és a hazai húsfogyasztás is a gazdagabb országok szintjére emelkedett, elkezdtek dolgozni az exportpiacok megnyitásán, és már most több mint 60 országba szállítanak rendszeresen.   

Igaz, a kiindulási alap alacsony volt: 2003-ban még csak 36 ezer tonna, az is a szomszédos FÁK-országaiba irányult. Ez 2023-ra 800 ezerre nőtt, amiből 343 ezer volt baromfi, 223 ezer sertés, 36 ezer pedig marha.  

Gondok persze még mindig vannak. A legfőbb probléma most a magas banki alapkamatokkal van, mert a konkurens országokban jóval olcsóbbak a hitelek, és senki nem fog kölcsönt felvenni 22-23 százalékos kamattal. Emellett, mivel az építőipari termelés is csaknem megduplázódott az elmúlt öt évben, nem egyszerűen megdrágult a munkaerő, hanem egyenesen hiány van belőle.  

Az oroszországi állattenyésztés fejlesztésének további lehetősége a szarvasmarhahúsban rejlik. Nem értek el látványos sikereket e téren, talán csak annyit, hogy teljes mértékben kielégítik a hazai piac igényeit a drága márványos marhahús iránt, amelyet korábban Amerikából és Ausztráliából importáltak. A steakek fogyasztása egyébként 10 év alatt a tízszeresére nőtt.   

Jelentős beruházás azonban – néhány projektet leszámítva – nem történt ebben a szegmensben. Nagyon hosszú a megtérülési időszak, az infrastruktúra eleve fejletlen, alacsony vagy akár negatív a jövedelmezőség, a szarvasmarhák száma folyamatos csökken. Van elég marhahúsuk és import is, de ez az az ágazat, ahol érdemes lenne komoly lépéseket tenni, amihez viszont további jelentős pénzek kellenének. Bár az orosz marhahús az egyik legolcsóbb a világon, éppen ez az egyik hátránya, hiszen az alacsony ár elriasztja a befektetőket és lassítja az iparág fejlődését.  

Kapcsolódó:  

Címlapfotó: Flickr

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.