Törökország 2005 óta tárgyal az uniós csatlakozásról. Erdoğan most úgy döntött, nem vár tovább: kihasználja a világrend várható átalakulását, és inkább a globális dél felé tekint. BRICS-tagsága alaposan felbolygatja majd az amúgy is villámgyorsan változó geopolitikai viszonyokat.
A szerző a Makronóm újságírója.
Törökország hivatalosan is kérte felvételét a feltörekvő piaci országokból álló BRICS-csoportba. Recep Tayyip Erdoğan elnök szerint a geopolitikai súlypont egyre inkább eltolódik a fejlett államoktól, Törökország pedig minden oldallal a lehető legjobb kapcsolatot kívánja ápolni a születőben lévő multipoláris világrendben. A BRICS-tagság mellett természetesen továbbra is ellátja a NATO-kötelezettségeit, amely az ország geopolitikai kulcsszerepe miatt az elmúlt esztendőkben egyre inkább felértékelődött.
Ez azonban nem csak az Észak-atlanti Szerződés vonatkozásában igaz. Az Európát és Ázsiát a szó szoros értelmében összekötő Törökország azzal, hogy csatlakozik az Oroszország, Kína, Brazília és India alapította gazdasági tömbhöz (az első, Dél-Afrikával való bővítés óta Irán, az Egyesült Arab Emírségek, Etiópia és Egyiptom is tagja), felbecsülhetetlen előnyhöz juttatja kereskedelmi vonatkozásban a BRICS-államokat. Brüsszel valóban foghatja a fejét: a lépéssel Ankara gyakorlatilag feladta a meddő, 2005 óta tartó tárgyalásokat az európai uniós tagságról, és geopolitikai befolyását az egyre erősödő BRICS javára fogja kamatoztatni.
Az ukrajnai háború és a szankciós politika egyre inkább perifériára sodorta Törökországot, amely a Washington által irányított európai államok nyomása ellenére nem volt hajlandó sem politikai, sem kereskedelmi blokádot hirdetni Moszkva ellen: ugyanakkor a BRICS is – különösen Oroszország – némi távolságtartással fogadja a közeledést. A török csatlakozás már júniusban is téma volt, amikor a BRICS-külügyminiszterek Nyizsnyij Novgorodban gyűltek össze, hogy többek között az újabb bővítési lehetőségekről tárgyaljanak. A klubtagságiért sorban álló mintegy 30 nemzet között Törökország speciális helyet foglal el:
a többi jelöltnél sokkal szorosabban működik együtt az euroatlanti közösséggel, a NATO-rendszeren belüli geopolitikai kulcspozíciója pedig nemcsak a Nyugatot tölti el némi aggodalommal, hanem a NATO-val (saját szavai szerint) de facto háborúban álló Oroszországot is.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter akkor úgy nyilatkozott: a BRICS struktúrája nem viselné el a hirtelen és nagyarányú bővítést, ezért kiépítik az úgynevezett partnerországi rendszert. Ez egy olyan együttműködési forma, amely mintegy előszobája a csatlakozásnak – a felvételét kérő, és azt a későbbiekben valószínűleg el is nyerő ország itt ismerkedhet meg a szervezet struktúrájával és részletes együttműködési modelljével. Az biztos, hogy Törökország nem marad húsz évig az előszobában, nem úgy, mint az EU-nál, még az is meglepő lenne, ha egy évnél tovább kellene ott lennie.
Amennyiben a jövő hónapban még nem is fogadják el a török csatlakozási szándékot, minden bizonnyal kinyitják előtte az ajtót, és hamarosan beléphet a globális dél elitklubjába. A BRICS-nek ugyanis valóságos főnyeremény lenne a török tagság: egy szoros gazdasági együttműködés azzal az országgal, amely összeköti a keleti és a nyugati gazdaságokat, felbecsülhetetlen értékű a szankciókkal, protekcionista intézkedésekkel, büntetővámokkal és a globális kereskedelmi háború ígéretével sújtott időkben. Márpedig a török elnök éppen ezt kínálja, kezdve azzal, hogy az oroszországi és a közép-ázsiai földgáz-kereskedelem központjává és legfőbb elosztóhelyévé válik. Nem mellesleg:
Ankara vámunióban áll az EU-val, ez pedig mindennél többet jelenthet Kína számára. Cserébe a BRICS segít felpörgetni majd a tagok beruházásait Törökországban.
Erdoğan jó érzékkel vette észre, hogy az EU-tagság – túlzottan is pragmatikus hozzáállása miatt – végleg elúszott, ezzel egy időben azonban azt is, hogy az új, önmagát hangsúlyosan nem a G7 vagy a Nyugat ellenében definiáló (valójában a saját geopolitikai súlyát is GDP-ben mérő) gazdasági tömb falában éppen a török tégla számára van egy rés. Ahogyan fogalmazott: „Törökország akkor válhat erős, virágzó és tekintélyes országgá, ha egyszerre javítja a kapcsolatait a Kelettel és a Nyugattal. Minden más csak árt neki”.
A BRICS-csúcs az idén orosz elnökség alatt október végén lesz Kazanyban. A legfontosabb napirendi pontok a dedollarizációs törekvések és a bővítési lehetőségek lesznek. Az asztalnál vendégként ott fog ülni az az Azerbajdzsán is, amelynek a geopolitikai szerepe legalább olyan hangsúlyossá vált, mint Törökországé. Bár a bővítés kérdésében Kínának van a legerősebb szava, nem valószínű, hogy kikosarazna két ennyire fontos kérőt. Azerbajdzsán és Törökország csatlakozása gyakorlatilag biztos, a kérdés egyedül a pontos időponttal kapcsolatban merülhet fel. Brüsszel addig is előre felmérheti a várható károkat: húsz év alatt nem engedte be Törökországot az Európai Unióba – a lehetőség immár végleg elúszott.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Nedim Enginsoy / MTI/MTVA
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
A techmilliárdos az X-en posztolta újra a bizonyító erejű posztot.
A külügyminiszterük nagyon dicsérte az ukránok kitartását, de mondott kacifántos dolgokat is az Euronews stúdiójában.
Óriási ováció fogadta a tervet, még a kisebb államok küldöttei is boldogok voltak, csordultig telt a zsebkendőjük az örömkönnyektől. Nizalowski Attila írása.
A bizottság bevonná a képviselőket – csak épp dönteni nem hagyná őket.
„Az Európai Unió csak meghosszabbítja a háborút” – jelentette ki Szijjártó Péter.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
