Törökország 2005 óta tárgyal az uniós csatlakozásról. Erdoğan most úgy döntött, nem vár tovább: kihasználja a világrend várható átalakulását, és inkább a globális dél felé tekint. BRICS-tagsága alaposan felbolygatja majd az amúgy is villámgyorsan változó geopolitikai viszonyokat.
A szerző a Makronóm újságírója.
Törökország hivatalosan is kérte felvételét a feltörekvő piaci országokból álló BRICS-csoportba. Recep Tayyip Erdoğan elnök szerint a geopolitikai súlypont egyre inkább eltolódik a fejlett államoktól, Törökország pedig minden oldallal a lehető legjobb kapcsolatot kívánja ápolni a születőben lévő multipoláris világrendben. A BRICS-tagság mellett természetesen továbbra is ellátja a NATO-kötelezettségeit, amely az ország geopolitikai kulcsszerepe miatt az elmúlt esztendőkben egyre inkább felértékelődött.
Ez azonban nem csak az Észak-atlanti Szerződés vonatkozásában igaz. Az Európát és Ázsiát a szó szoros értelmében összekötő Törökország azzal, hogy csatlakozik az Oroszország, Kína, Brazília és India alapította gazdasági tömbhöz (az első, Dél-Afrikával való bővítés óta Irán, az Egyesült Arab Emírségek, Etiópia és Egyiptom is tagja), felbecsülhetetlen előnyhöz juttatja kereskedelmi vonatkozásban a BRICS-államokat. Brüsszel valóban foghatja a fejét: a lépéssel Ankara gyakorlatilag feladta a meddő, 2005 óta tartó tárgyalásokat az európai uniós tagságról, és geopolitikai befolyását az egyre erősödő BRICS javára fogja kamatoztatni.
Az ukrajnai háború és a szankciós politika egyre inkább perifériára sodorta Törökországot, amely a Washington által irányított európai államok nyomása ellenére nem volt hajlandó sem politikai, sem kereskedelmi blokádot hirdetni Moszkva ellen: ugyanakkor a BRICS is – különösen Oroszország – némi távolságtartással fogadja a közeledést. A török csatlakozás már júniusban is téma volt, amikor a BRICS-külügyminiszterek Nyizsnyij Novgorodban gyűltek össze, hogy többek között az újabb bővítési lehetőségekről tárgyaljanak. A klubtagságiért sorban álló mintegy 30 nemzet között Törökország speciális helyet foglal el:
a többi jelöltnél sokkal szorosabban működik együtt az euroatlanti közösséggel, a NATO-rendszeren belüli geopolitikai kulcspozíciója pedig nemcsak a Nyugatot tölti el némi aggodalommal, hanem a NATO-val (saját szavai szerint) de facto háborúban álló Oroszországot is.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter akkor úgy nyilatkozott: a BRICS struktúrája nem viselné el a hirtelen és nagyarányú bővítést, ezért kiépítik az úgynevezett partnerországi rendszert. Ez egy olyan együttműködési forma, amely mintegy előszobája a csatlakozásnak – a felvételét kérő, és azt a későbbiekben valószínűleg el is nyerő ország itt ismerkedhet meg a szervezet struktúrájával és részletes együttműködési modelljével. Az biztos, hogy Törökország nem marad húsz évig az előszobában, nem úgy, mint az EU-nál, még az is meglepő lenne, ha egy évnél tovább kellene ott lennie.
Amennyiben a jövő hónapban még nem is fogadják el a török csatlakozási szándékot, minden bizonnyal kinyitják előtte az ajtót, és hamarosan beléphet a globális dél elitklubjába. A BRICS-nek ugyanis valóságos főnyeremény lenne a török tagság: egy szoros gazdasági együttműködés azzal az országgal, amely összeköti a keleti és a nyugati gazdaságokat, felbecsülhetetlen értékű a szankciókkal, protekcionista intézkedésekkel, büntetővámokkal és a globális kereskedelmi háború ígéretével sújtott időkben. Márpedig a török elnök éppen ezt kínálja, kezdve azzal, hogy az oroszországi és a közép-ázsiai földgáz-kereskedelem központjává és legfőbb elosztóhelyévé válik. Nem mellesleg:
Ankara vámunióban áll az EU-val, ez pedig mindennél többet jelenthet Kína számára. Cserébe a BRICS segít felpörgetni majd a tagok beruházásait Törökországban.
Erdoğan jó érzékkel vette észre, hogy az EU-tagság – túlzottan is pragmatikus hozzáállása miatt – végleg elúszott, ezzel egy időben azonban azt is, hogy az új, önmagát hangsúlyosan nem a G7 vagy a Nyugat ellenében definiáló (valójában a saját geopolitikai súlyát is GDP-ben mérő) gazdasági tömb falában éppen a török tégla számára van egy rés. Ahogyan fogalmazott: „Törökország akkor válhat erős, virágzó és tekintélyes országgá, ha egyszerre javítja a kapcsolatait a Kelettel és a Nyugattal. Minden más csak árt neki”.
A BRICS-csúcs az idén orosz elnökség alatt október végén lesz Kazanyban. A legfontosabb napirendi pontok a dedollarizációs törekvések és a bővítési lehetőségek lesznek. Az asztalnál vendégként ott fog ülni az az Azerbajdzsán is, amelynek a geopolitikai szerepe legalább olyan hangsúlyossá vált, mint Törökországé. Bár a bővítés kérdésében Kínának van a legerősebb szava, nem valószínű, hogy kikosarazna két ennyire fontos kérőt. Azerbajdzsán és Törökország csatlakozása gyakorlatilag biztos, a kérdés egyedül a pontos időponttal kapcsolatban merülhet fel. Brüsszel addig is előre felmérheti a várható károkat: húsz év alatt nem engedte be Törökországot az Európai Unióba – a lehetőség immár végleg elúszott.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Nedim Enginsoy / MTI/MTVA
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Az egész világot felforgatják a Donald Trump által bejelentett vámtarifák és viszonossági vámok. Az Európai Unió vesztes pozícióból próbál egyezkedni az Egyesült Államokkal, és Kína is okozhat meglepetéseket. Megnéztük, hogyan is érintené Európát és benne hazánkat a tényleges vámháború.
„Kedves Donald, ne fűzz túl nagy reményeket ehhez” – üzente a magyar miniszterelnök.
Az Országgyűlés elnöke a DVTK-stadionban tartott fórumot.
Nagyon fél a budapesti politikai forgatókönyvtől.
A magyarok tapasztalatai a brüsszeli demokrácia-felfogással kapcsolatban hasonlóak, mint a svájciaké.
Komoly vita kerekedett Ukrajna uniós tagsága kérdésében, de véleményütköztetés történt Rogán Antal amerikai szankciós listáról való levétele kapcsán is.
Kezd dühbe gurulni az amerikai elnök.
Hadházy Ákos valótlan állításait visszautasítjuk! – közölték.
