Miképp hűtötték az ősi civilizációk az otthonaikat?

2024. szeptember 04. 15:04

Mivel a forróság csak nem akar enyhülni, talán érdemes megvizsgálni, miképp élték át az ókoriak a hőhullámokat elektromos áram és a légkondicionálás nélkül. Talán még a mai tervezők is tanulhatnak a múltból.

2024. szeptember 04. 15:04
Matus Tibor
Matus Tibor

A szerző a Makronóm újságírója,

Manapság a nagyvárosokban üveghomlokzatok mögött, nem nyitható ablakok mellett élünk, attól rettegve, nehogy egy áramszünet miatt a lakás elviselhetetlenné váljon. Az ősi civilizációknak azért volt pár megoldása arra, hogy miképp lehet menedéket nyújtani az embereknek a forró és száraz éghajlaton. Az idei nyár bizonyította, hogy nyakunkon a felmelegedés, és jobbra nem igazán számíthatunk. A meleg nyarak gyakoribbak lesznek, az intenzív viharok pedig több áramkimaradást okozhatnak.  

Sumérok: egymásnak épített hűvös lakások  

A sumérok, a világ legősibb kultúrnemzete körülbelül 6000 évvel ezelőtt élt a Tigris és az Eufrátesz környékén, forró és száraz éghajlaton. Már nekik is megvoltak a hőkezelési technikáik. A mezopotámiai városok maradványait tanulmányozó régészek leírják, hogy a sumér épületeknél vastag falakat és kis ablakokat használtak, amelyek minimálisra csökkentették a hőhatást és hűvösen tartották a belső hőmérsékletet.  

Olyan anyagokból építkeztek, mint a vályog vagy a sár, amelyek nappal képesek voltak elnyelni a hőt, éjszaka pedig leadták azt. Közvetlenül egymás mellé építettek épületeket, ami csökkentette az intenzív napsugárzásnak kitett falak számát. Ezek közé kis udvarokat telepítettek, ami a világítást és a szellőzést biztosította. Az utcákat keskenyekre szabták, így ezek is egész nap árnyékot nyújtottak, és lehetővé tették a kényelmes mozgást a városban.  

Ókori egyiptomiak: ahol a szél hűti a falakat  

Az ókori egyiptomiak is olyan  anyagokat használtak, amelyek segíthettek távol tartani a hőt. A palotáik kőből, a lakóépületeik vályogtéglából épültek. A nomádoktól is tanultak: tetőteraszokat használtak hálóhelyként, ahol az éjszaka hűvösében megpihenhettek. A technikai bravúrjuk viszont a mulqafok voltak. 

A falak fölé tornyocskákat építettek, amelyek felfogták az uralkodó szelet, és bevezették a falakba, segítve az az épület hűtését.

 A beáramló szél légáramlást hozott létre, a hő kivezetését pedig megoldották más nyílásokon keresztül. Ezt az elvet nagyobb terek hűtésére is használták. Jelenleg a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában láthatunk ilyet, így a nagyon meleg időszakokban is elviselhető a hőség, még légkondicionáló nélkül is.   

Ősi pueblo indiánok: igazodni a naphoz  

A mai Egyesült Államok délnyugati részén élő népcsoport szintén kis ablakokat és olyan anyagokat használt, mint a vályogtégla és a szikla, illetve közös falakkal ellátott épületeket terveztek, hogy minimálisra csökkentsék a hő bejutását. Emellett egyedi megoldásokat is kidolgoztak, valamint megértették a szoláris orientáció fontosságát. Például kiválasztották a déli fekvésű sziklák kinyúlását, amelyek alatt egész közösségeket építettek ki. Ez a tájolás biztosította, hogy az épületeik árnyékosak és hűvösebbek maradtak nyáron, amikor a nap magasról sütött, míg télen, amikor alacsonyabban járt, napfényt és hőt sugárzott az épületekre, ezzel biztosítva némi meleget.  

A szoláris orientációt a magyar népi építészet is használta. Láthatjuk ezt a régebbi településeken, ahol még nem határozták, tervezték meg annyira az utcaképet. Igyekeztek nagyobb ereszt használni, és az épületet úgy beállítani, hogy a tornácot a reggeli kelő nap világítsa be. Így az egy kellemes klímájú teret biztosított, és a tornác vastag hüssén” ma is jobb meginni egy hideg nagyfröccsöt, mint egy üvegfal mögött.   

Muszlim kalifátusok: felfogni minden csepp esőt  

A vízgazdálkodás legnagyobb ösztönzője a száraz éghajlat. A lehullott csapadékot a lehető leggyorsabban el kellett vezetni, de erre szüksége is volt az ott élőknek és a kertjeiknek. Így vagy felfogták, vagy távoli forrásokból kellett odaszállítani a vizet. Nem lezárt betonfelületeket használtak, hanem például macskaköves járdákat, hogy a víz befolyhasson a kövek között a földbe. A spanyolországi Córdoba mecsetében pedig már egyenesen úgy rendezték el a terepet, hogy az esővizet az öntözéshez szükséges helyre vezették.   

A nyolcadik század folyamán a muszlim kalifátusok Észak-Afrika és Spanyolország déli száraz vidékein az épületeikben esővízgyűjtési technikákat alkalmaztak a víz megtartására. A csapadékot a tetőn összegyűjtötték és a ciszternákba vezették. A tető lejtése és az udvar padlózata úgy irányította a vizet, hogy abból öntözhető legyen az udvaruk növényzete. Manapság az argentínai Mendoza városa szintén ezt a megoldást alkalmazza a városi utcákat szegélyező növények és fák öntözésére.  

Maják és teotihuacanok: hogyan tárolhatjuk az esővizet későbbre  

Az emberek a városokban gyűjtötték a csapadékvizet, és tárolták, hogy felhasználhassák a száraz évszakban. Xochicalco ősi Teotihuacan városa és sok maja település a mai Mexikó és Közép-Amerika területén vízvezetékeket alkalmazott arra, hogy a csapadékvizet nagy ciszternákba irányítsa a jövőbeni felhasználás céljából. Emellett a víz tisztítására gyakran használták a növényeket is. Nem egyszerű feladat a víz tárolása. A tetőről érkező csapadékvíz ugyanis madár- és állatürülékből származó baktériumokat is tartalmazhat, amelyek szennyezhetik a begyűjtött esővizet. Idővel a ciszternában is növekszik a mikrobiális aktivitás, ami fertőtlenítést igényel, és abban az időben még nem nagyon használtak klórt. A tudósok ma azt kutatják, hogyan lehet jó minőségű esővizet tárolni például Indiában és más országokban. Az esővízgyűjtés és a zöld-infrastruktúra ma már egy hatékony stratégia a városi ellenálló képesség növelésére.  

A rómaiak és görögök módszere a hőszigethatás ellen  

Az ókori Róma építészei az utcákat szűkítették a késő délutáni hőmérséklet csökkentése érdekében. Azt találták, hogy a szűk utcák hűtik a levegőt azáltal, hogy korlátozzák a közvetlen napfénynek kitett területet. Persze előttük jártak a görögök, akik ugyanebből a célból fehérre meszelték az épületeket, a világos színű falak és tetők pedig hatékonyabba verték vissza a beérkező napfényt. De jó megoldás lehet a várostömbök között kinevelt sűrű növényzet is, ugyanis az épületek és a növényzet hideg és meleg zónái között konvektív légmozgás alakul ki. Aki ezt meg szeretné tapasztalni, nem kell messzire mennie, Szabadka platánjai és egyéb fái jó példák erre.  

A városokban mindig melegebb van   

Az ingatlanfejlesztők fákat vágnak ki, hogy helyet adjanak az épületeknek és az autóknak. Amikor a fák lombkoronája eltűnik, az csökkenti az árnyékolást és a hűsítő vízgőz kipárolgását. Az aszfalt, a beton és a sötét tetőfedő anyagok pedig elnyelik a nap hőjét, és felmelegítik a körülöttük lévő környezetet. Az elnyelt napenergiához hozzájárulnak az ipari folyamatok, a járművek kipufogócsövei és az épületek klímaberendezései által kibocsátott nagy mennyiségű hulladékhő. A város magas épületekkel beépített zónáiban az utcákból és parkolókból felszabaduló sugárzó energia bezáródik a betonkanyonokba, tovább emelve a hőmérsékletet.  

A tudósok szerint a városi hőszigeteffektus e négy mozgatórugója együttesen 5,6, de akár 11 Celsius-fokkal is emelheti a hőmérsékletet  

egy forró nyári délutánon. Tudjuk, hogy a városi levegő szabaddá tesz, csak gyakran elviselhetetlen.  

Lehűthetők a városok?  

Először is elengedhetetlen, hogy jelentősen csökkentsük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, hogy ne tápláljuk tovább az éghajlatváltozást.   

Világviszonylatban a városi területek az iparukkal, a járműveikkel és az épületeikkel együtt az energiafelhasználásból származó üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 70 százalékáért felelősek, és ez jó eséllyel nem is változik, mivel a települések népessége gyorsan növekszik.   

A fák ültetése például utcák mentén, parkolókban és lakóudvarokon akár 2–5 fokkal is csökkentheti a hőmérsékletet. A hideg tetőfedő anyagok és a világos színű felületek szintén segíthetnek. Ennek bizonyítására elég, ha kipróbáljuk, mit jelent kiállni a tűző napra fekete vagy fehér trikóban. Nem utolsósorban érdemes a városra eső csapadékot is felfogni, és nem kiereszteni a csatornába. Erre már alkalmaznak esőkerteket, illetve betonfelületek helyett igyekeznek egyes területeket beszivárgásmentesen lefedni. A rendszerben megmaradt víz pedig frissítőleg hathat a közérzetünkre.   

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Pixabay

 

 


További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.  

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 46 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
VeressZoltán
2024. szeptember 04. 17:44
"a városi levegő szabaddá tesz" ???
polárüveg
2024. szeptember 04. 17:36
Magyar népi építészeti trükkök felmelegedés ellen: - A főfal elé 10 cm-es légréssel, néhol bekötéssel erősítve vendégfal építése jellegzetesen téglaszélesség vastagságban, téglából. - Vastag főfal, kicsi ablakokkal. A nagyszülői 60 cm-es vert falú házban bent csak hosszúújjúban lehetett tartózkodni megfázás veszélye nélkül kinti kánikula esetén is. - Hosszan és mélyre lógó eresz. - 20 cm vastag nádtető. - Helyenként kinyitható ablaktábla, nem vált jellemzővé. - Nappal kinyitott kéményajtók, melyen a légmozgás állandó szellőzést biztosított. - A tornác keleti tájolása. Ahol lehetett L alakban építkezni, akkor azon nyertek egy másik napszak árnyékát. - Lombhullató fa ültetetése a ház közelébe az árnyékának hűsítése miatt, arasz pontosságra kiszámítva az ültetés helyét. - Sváb falvak találmánya, a kb. 1,2-1,5 m mély süllyesztett kamra, ahol az ételek se romlottak meg. - Ahol házon belül volt pincelejárat, ott kánikulában felnyitották pár óráig. A régi módszerek modernizálhatók.
ZagerEvans2525
2024. szeptember 04. 16:35
A magyar építészet minden szinten a keresztény útvesztőben bolyongott. 119-ben 133 napon keresztül csodálatos épületek emelkedtek még a legkisebb falvakban is. Majd jött egy bő negyedszázados zuhanás a keresztény-nemzeti építészetbe. A Rosenfeld-Csermamek (Rákosi-Kádár) érában újból a tökélyre emelkedett ezen tevékenység is, majd 20 évig szárnylás-zuhanás. Az utóbbi 14 év a legrosszabb időket idézi építkezésben is. Ha új ház felhúzását tervezném, megvárnám Magyar Pétert. Ugye, tőkéletesnél is jobb történelmi keresztmetszetet vázolta, fel?
UgyeletesFoApolo
2024. szeptember 04. 16:34
Meg kell kérdezni zselét, ő biztos tudja!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!