A Nature-ben megjelent friss elemzés szerint már egyetlen Celsius-foknyi hőmérséklet-emelkedés is jelentős élelmiszer-veszteséget okoz globálisan: ez esetben naponta 120 kilokalóriával kevesebb jutna fejenként.
A globális felmelegedés jó ideje nem csupán elméleti veszély, hanem alapjaiban formálja át többek közt az ételeinkért és az azok áráért felelős mezőgazdaságot is. Egy új, a Nature folyóiratban megjelent kutatás szerint minden egyes Celsius-foknyi hőmérséklet-emelkedés napi szinten 120 kilokalória veszteséget okoz globálisan és fejenként. Ez a hatás nemcsak a fejlődő világot, hanem gazdaságilag a legnagyobb mezőgazdasági exportőröket (USA, Kína, Oroszország, Ukrajna, Brazília és a hozzájuk hasonló országok) is sújtja. Ez pedig új, összetett gazdasági és geopolitikai kockázatokat hoz magával. Természetesen hazánk mezőgazdasága sem vonhatja ki magát az alkalmazkodás kényszeréből.
A bevezetőben említett Nature-tanulmány az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatását tudományos alapossággal, kvantitatív módszerekkel vizsgálta, több mint 12 600 régió termelési adatait és hat globális jelentőségű növényi kultúra – búza, rizs, kukorica, árpa, szója és tápióka – teljesítményét elemezve. A kutatás rávilágít: minden foknyi globális hőmérséklet-emelkedés 5,5 × 10¹⁴ kilokalóriányi éves élelmiszer-kiesést jelent.
Ez napi szinten 120 kilokalória veszteség fejenként, ami a napi ajánlott kalóriabevitel (2500–3000 kcal) több mint 4 százalékát teszi ki. Ez a látszólag csekély arány globális léptékben mérve jelentős: az ENSZ szerint
akár 200 millió ember élelmiszer-ellátását sodorhatja veszélybe 2050-ig.
Különösen aggasztó, hogy a hatások a világ legfontosabb mezőgazdasági régióit érintik a legerősebben.
Az Egyesült Államok kukoricaövi (Corn Belt) régiójában, Kelet-Kínában, Ukrajnában, Oroszországban és Brazíliában – ahol a világ kukorica-, búza- és szójatermelésének jelentős hányada összpontosul – akár 40 százalékos terméskiesés is várható.
Az USA középnyugati államaiban (Illinois, Iowa, Indiana) a kukoricatermés a jelenlegi szint 60 százalékára is visszaeshet, ami nemcsak az élelmiszer-ellátásban, de az állattenyésztés takarmánybázisában is válságot okozhat. Ukrajna csernozjom talajai, amelyek ma a világ egyik legnagyobb búzaexportját biztosítják, 2050-re akár 25 százalékkal kevesebb termést hozhatnak.
A kutatás módszertana jelentős újítás: nem elméleti adaptációs modelleket, hanem a gazdálkodók valós döntéseit vette alapul, figyelembe véve a régiós gazdasági, technológiai és intézményi környezetet. A gazdálkodók alkalmazkodóképessége – azaz hogy képesek-e változtatni a vetésszerkezeten, beruházni öntözésbe vagy új technológiákba – erősen korrelál a jövedelmi helyzetükkel és az elérhető agrárinnovációval. Ennek következtében a legnagyobb veszteségek éppen a legnagyobb termelők körében jelentkeznek.
Természetesen hazánk sem kivétel. Az Alföld klímája az elmúlt két évtizedben fokozatosan szárazabbá vált: az éves csapadékmennyiség legalább 50–80 mm-rel csökkent, egyes területeken a visszaesés mértéke akár a 100–200 mm-t is elérte. Közben az aszályos időszakok száma 30 százalékkal nőtt, a talajvíz szintje pedig a Duna–Tisza közén több mint 50 cm-rel apadt. A magyar agrárium GDP-hozzájárulása 3-3,5 százalék körüli, és körülbelül 190 ezer főt foglalkoztat – ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági krízisek nemcsak termelési, de foglalkoztatási válságokat is generálhatnak.
A válasz a gazdálkodók részéről sokrétű lehet. Az adaptáció alapját
az alkalmazkodó vetésszerkezet, a hő- és szárazságtűrő fajták bevezetése, a rövid tenyészidejű kultúrák és a növényi diverzifikáció jelenti.
A szegedi Gabonakutató Intézet több mint 128 hazai és 60 külföldi növényfajtát fejlesztett ki, és folyamatosan dolgozik aszálytűrő, klímarezisztens növényfajták nemesítésén. A korábbi hírek szerint már olyan búzafajtákat is tesztelnek, amelyek harmadával kevesebb vízzel is stabil hozamot biztosítanak. A köles, a cirok és a hasonló növények (amelyek hatékonyabban használják fel a vizet) terjedése is indokolt lehet, különösen az alföldi régiókban, és ennek már vannak is jelei a hazai gazdálkodásban.
A precíziós gazdálkodás elterjedése szintén nélkülözhetetlen. A drónokkal, talaj- és növényszenzorokkal, valamint műholdas megfigyeléssel támogatott rendszerek akár 20–25 százalékkal is javíthatják a terméshozamokat. Magyarországon jelenleg a szántóterületek kevesebb mint 10 százalékán alkalmaznak ilyen technológiát, pedig a tapasztalatok alapján ezek jelentősen csökkentik a veszteségeket és optimalizálják a felhasználást.
Az öntözés modernizálása különösen sürgető. Míg Nyugat-Európában a szárazabb, mediterrán régiókban öntözött mezőgazdasági területek aránya 15–20 százalék, Magyarországon ez 2-3. Ráadásul a klímaváltozás miatt a Duna–Tisza köze és más, szárazság sújtotta térségek csak intenzív vízgazdálkodási beruházásokkal – víztározók, csatornahálózatok, csepegtetőrendszerek – maradhatnak gazdasági értelemben versenyképesek. A tervezett Nagykörű–Tisza víztározó például 50 ezer hektár öntözését tehetné lehetővé, ami nemcsak hozamstabilitást, hanem gazdasági kiszámíthatóságot is jelentene. (Ez a létesítmény a 2010-es évek eleje óta szerepel a vízügyi tervekben, de a pontos tervezés és a beindítás csak később, a 2020-as évek elején kezdődött el; a projekt jelenleg is tervezési fázisban van.)
Az alkalmazkodást ugyanakkor nem lehet csak a gazdákra hárítani, szükség van pénzügyi kockázatkezelési eszközökre is. Egyes biztosítások az aszály mellett az árvízkárokat és a szélsőséges időjárási eseményeket is fedezik, ám az ilyen konstrukciók jelenleg gyerekcipőben járnak. Az EU-s Közös Agrárpolitika (KAP) 2023–2027 közötti 387 milliárd eurós költségvetésének a 40 százalékát klímacélokra kellene fordítani, amelyből hazai szinten is jelentős támogatási programokat lehet és kell is létrehozni az adaptációs beruházások ösztönzésére.
A gazdasági következmények ugyanakkor túlmutatnak az agrárszektoron. Az élelmiszerárak emelkedése, az ellátási láncok megbillenése és a globális élelmiszer-kereskedelem újrarendeződése várható. Az elmúlt két évtizedben két nagyobb élelmiszerválság is volt: a 2008-as során a gabonaárak legalább 60–100 százalékkal nőttek, ami világszerte 100 millió embert sodort szegénységbe. Három éve, 2022-ben ugyanezen termények ismét csúcsot döntöttek, India egyes régióiban a termés 15–30 százalékát veszítették el, és a világban rekordmagas árak alakultak ki.
A mai trendek szerint a következő évtizedekben hasonló válságokra kell felkészülni, különösen akkor, ha a klímaváltozás következményeit nem sikerül mérsékelni.
A migrációs nyomás is fokozódhat a következő évtizedekben. A Világbank 2021-es Groundswell jelentése szerint 2050-ig akár 216 millió ember is a lakóhelyének elhagyására kényszerülhet a klímaváltozás következtében, főként a mezőgazdasági termelés összeomlása, a vízhiány és a tengerszint-emelkedés miatt, de ez a migráció elsősorban a saját országukon belüli belső lakóhely-változtatást jelenti, nem pedig nemzetközi menekültáramlást.
A jelentés az Európai Unióra vonatkozóan kitér Kelet-Európára és Közép-Ázsiára is, ahol mintegy 5 millió fős belső lakóhely-változtatásra számítanak, ennél jelentősebb nemzetközi migrációs nyomás főként a globális déli országokból érkező menekültek miatt várható, ami közvetetten az EU politikai stabilitását is próbára teheti.
Azaz minden Celsius-foknyi globális felmelegedés kézzelfogható, konkrét veszteséget jelent a globális és a hazai élelmezési rendszerben. A jelentés szerint azonban a klímaadaptációban élen járó országok nemcsak túlélhetik a változást, hanem gazdasági előnyre is szert tehetnek. A kérdés az, hogy a szükséges lépéseket időben és rendszerszinten hajtják-e végre.
(Forrás: Nature)
Kapcsolódó:
A baloldali politikai elemző szerint hiába állt vissza az egyes ukrán mezőgazdasági termékek importtilalma, a dolog még nincs teljesen megoldva.
Bóna Szabolcs szerint sok tényezőt kell figyelembe venni, ha korlátozásokról van szó.
A mostani válság láncreakciót indíthat el, amely a gazdáktól egészen az európai családok bevásárlásáig mindenkit érinthet.
Miközben a világ az olajárak száguldását figyeli, a globális gazdaság mélyén kevésbé látható, mégis sorsdöntő jelek jeleznek komoly zavarokat.
A tavaszi időjárás nem volt kegyes a magyar mezőgazdasághoz. A szárazságot késői fagyok követték. A szakértő szerint még egy csapadékosabb május sem garancia a fordulatra.
Diadalittasan számolt be az új fejleményekről az Európai Bizottság elnöke.
A legnagyobb összeggel a műtrágyakirály Bige László és családja támogatta a jelenlegi kormánypártot, de olyan nevekre is fény derült, mint Romsics Ignác vagy Mellár Tamás.
Június 1-jével távozott a szervezet éléről.
