Átugrott Putyin a szomszédjához, és olyan szövetségesre bukkant, akivel az EU-s szankciókra is fittyet hányhat

Putyin elnök eheti látogatása után Azerbajdzsán hivatalosan jelentkezett, hogy csatlakozzon a fejlődő gazdaságokat tömörítő BRICS-blokkhoz. Lefordítva a dolgot: az orosz elnök vagy bólintott az olajban gazdag kaukázusi ország szándékára, vagy egyenesen előre áldását adta, bátorítva Bakut a csatlakozási tárgyalások megkezdésére – némi szívességért cserébe. A szívesség természetesen nem más, mint Moszkva szankciók miatt kiépített alternatív gazdasági útvonalának további biztosítása volt.  

Putyinnak kapóra jön a BRICS már-már agresszív terjeszkedési politikája. A gazdasági-kereskedelmi tömb egy évtizeden át öt országból, Brazíliából, Oroszországból, Indiából, Kínából és Dél-Afrikából állt, egészen idén januárig, amikor egy hirtelen bővítési körrel Irán, Egyiptom, Etiópia és az Egyesült Arab Emírségek is csatlakozott hozzá. Több tucat állam várakozik a sorban, hogy klubtagok legyenek, ám a címet nem osztogatják ingyen. A BRICS már most is magában foglalja a világ néhány legnagyobb olajtermelőjét, és a globális GDP több mint egynegyedéért felel. Azerbajdzsán tehát megtisztelő és jól jövedelmező ajánlatot kapott Putyintól, cserébe eddigi és további segítségéért.  

Kölcsönös érdekek 

Hogy mi pontosan ez a segítség? Azerbajdzsán kivételesen jó geopolitikai helyzetben van: földrajzi elhelyezkedése okán mind Oroszország sikereiből, mind kudarcaiból képes profitálni. Iránnal és Oroszországgal is határos – az Azerbajdzsánon áthúzódó észak-dél folyosó köti össze a Perzsa-öbölt Oroszországgal. Emellett azonban az európai kereskedelemben is kulcsszerepet játszik, vagyis az ország olyan kiemelt kereskedelmi csomópont, amely szinte kiabál az ingaállam címért. 

Növekvő geopolitikai súlyával Azerbajdzsán teljesen tisztában van: ezért engedheti meg magának, hogy nem hajlandó nyíltan támogatni Oroszországot annak Ukrajna elleni háborújában. Igaz, Ukrajnát sem, tartja magát ahhoz, hogy fegyverszállítást egyik országba sem vállal. Nem is szükséges: 

Miután a szankciók leállították az energiaexport nagy részét, Moszkva közvetítők segítségére szorult. Ursula von der Leyen a háború kitörése után nem sokkal megállapodást írt alá Ilham Alijev elnökkel arról, hogy Baku 2027-ig minimum évi 20 milliárd köbméter gázt szállít az EU-nak. Azerbajdzsán így több saját gázt exportálhat, míg a hiányzó mennyiséget maga számára orosz gázzal pótolhatja.

Az orosz vezetékes földgáz tranzitkereskedelmét ráadásul Ukrajna nem akarja meghosszabbítani, vagyis a Magyarországra, Ausztriába és Szlovákiába eljutó földgáz „orosztalanítását” mindenki megelégedésére Azerbajdzsán tudja elvégezni azzal, hogy a vezetékeken immár nem orosz, hanem azeri gáz folyna Európa felé.  

Az már egy másik fejezet a történetben, hogy Azerbajdzsán feltehetően az orosz gázt is szemrebbenés nélkül szállítja Európa felé, miután neki nincs akkora készlete, amennyi szükséges lenne.   

Hasonló a helyzet az orosz kőolajjal is, amelynek exportja megnégyszereződött a tavalyi évben. Moszkva számára a jelenlegi helyzetben létfontosságú a kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolat, nem beszélve a Perzsa-öböl felé irányuló kereskedelemről, amely valóban kulcsszereplővé teszi Azerbajdzsánt.  

Mindenki jól jár, főleg Azerbajdzsán 

Ugyanakkor Azerbajdzsán is számít Oroszország jóindulatára. Moszkva többször kinyilvánította, hogy a térségben nem hajlandó lemondani a geopolitikai irányító szerepéről, ám azt is, hogy 

Pedig nem volt ez mindig így. Az ukrajnai háború és az azt megelőző évek eseményei alapjaiban változtatták meg a régió geopolitikai erőviszonyait. A háború előtt Oroszország szövetségese a térségben Azerbajdzsán legfőbb ellenlábasa, Örményország volt. Az első hegyi-karabahi háborúban, amely Örményország és Azerbajdzsán között dúlt – és az előbbi győzelmével végződött, kialakítva az örmény enklávét – Oroszország egyértelműen az örményeket támogatta. A fegyverszünet 1994-es megkötésekor Moszkva úgynevezett békefenntartó csapatokat küldött a területre, hogy megakadályozza a harcok újbóli fellángolását. 

Csakhogy nem tett semmit, amikor azok 2020-ban valóban kiújultak. Ahogyan nem lépett 2023-ban sem, amikor Azerbajdzsán egy villámháborúban visszaszerezte területeit. Oroszország ezzel egyértelmű jelét adta, melyik országot tartja geopolitikailag fontosabbnak, míg Azerbajdzsánt lekötelezte katonai tétlenségével. Baku tehát arcvesztés nélkül újradefiniálhatta kapcsolatait Moszkvával, aminek egyenes gazdasági következménye lett a mostani találkozó, illetve Azerbajdzsán felvételi kérelme a BRICS-be.  

Utóbbi igazi fegyvertény. Oroszországnak nem lesz nehéz dolga meggyőznie tagtársait, hogy engedjék a csatlakozást. Azerbajdzsán geopolitikai szerepe túl nagy lesz ahhoz a jövőben, hogy elszalasszák a kínálkozó alkalmat. Baku ugyanakkor ezzel a lépéssel a pragmatikus gondolkodás iskolapéldáját adja: miközben a lehető legjobb kapcsolatokat ápolja a Nyugattal, csatlakozik a voksát a multipoláris világrend mellett letevő gazdasági óriástömbhöz, hidat képezve ezzel kelet és nyugat között. Win-win szituáció, mégis Azerbajdzsán az egyértelmű győztes.  

***  

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Grigorij Sziszojev 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.