„Sokan még mindig azt gondolják, hogy az adatok karbonsemlegesek – magyarázza a professzor. – De minden egyes adatnak, legyen az egy kép vagy egy Instagram-poszt, saját karbonlábnyoma van. A felhőalapú tárolást gyakran egy szép, tiszta felhőként képzeljük el, pedig az adatközpontok valójában forrók, zajosak és energiaigényesek.”
Bár egyetlen vicces mém nem fogja elpusztítani a földet, a felhalmozott, kihasználatlan képek és adatok már igenis érezhető hatással vannak a környezetre. „Egy kép nem okoz katasztrófát, de ha mindenki átnézné a telefonját, és látná, mennyi régi fotót tárol, az már összeadódva komoly energiafelhasználást jelent” – hívja fel a figyelmet Hodgkinson.
Az adatóriások számára pedig nem igazán előnyös, ha a felhasználók törlik a fölösleges fájlokat, hiszen minél több adatot tárolunk, annál többet kell fizetnünk a szolgáltatásokért. A tömeges adatmegtakarítás tehát senkinek sem érdeke – kivéve azokat, akik tudatosan törlik az elavult fájlokat.
Mi fizetünk azért a helyért, amit ezek az adatok elfoglalnak
– teszi hozzá Hodgkinson. – Tulajdonképpen olyanért adunk ki pénzt, amit soha többé nem használunk fel, mert már el is felejtettük, hogy létezik. Ha pedig figyelembe vesszük az anyagi és környezeti költségeket, láthatjuk, hogy messze vagyunk attól, hogy 2050-re elérjük a zéró kibocsátást.”