Ma újra Külügyi Tanács Brüsszelben
Úgy látom, tíz év nem volt elég ahhoz, hogy megismerjenek…
A magyar uniós elnökség kiemelt célja a versenyképesség megerősítése – hangsúlyozta Orbán Viktor július 19-én reggel is a Kossuth rádióban. Erre valóban nagy szükség van, mivel Európa gazdasága egyre inkább lemarad. A gyengélkedésnek számos oka van, amelyek közül sokat még orvosolni lehetne.
A Makronóm Intézet elemzése
Orbán Viktor a Kossuth rádióban adott interjúban kifejtette: november 8-án Budapesten tanácsülést tartanak, ahol versenyképességi paktumot terjeszt elő, amiről már tárgyalt a franciákkal, az olaszokkal és a németekkel is. Vannak jó kiinduló anyagok, és lesz egy olyan, az európai gazdaság képességeit, versenyképességét javítani tudó magyar javaslat az asztalon, amit november 8-án el tudnak fogadni. Ez reményeik szerint egy új fejezetet nyit, és kijavítja az eddigi hibákat – mutatott rá.
Hivatkozva a témában készült jelentésre, hangsúlyozta: ebből a szempontból baj van. Nekünk olcsóbban, jobb minőséget és korszerűbben kell termelnünk Európában, mint ahogy eddig tettük – mondta a miniszterelnök.
A Makronóm Intézet már korábban is írt arról, hogy az EU gazdasága komoly versenyképességi problémákkal néz szembe. Az elemzőink által írt anyag kapcsolódó részei következnek.
Kontinensünk problémái közé sorolható a kereslet növekedésének hiánya. Ennek egy része a fogyasztói bizalom elvesztéséhez köthető: a lakosság úgy érzi, hogy az állami jóléti és nyugdíjrendszerek nyújtotta erőforrások nem lesznek elegek a jövőben, így kevesebbet költenek, és inkább tartalékolnak. Ezt tovább fokozza a háború okozta bizonytalanság. Az eurózónában élők átlagosan a jövedelmük 14 százalékát félreteszik (a németek 20, míg a franciák is közel 18 százalékát), ezzel szemben például az amerikaiak a pandémia során felhalmozott megtakarításaik nagy részét elköltötték, így 5 százalék alá csökkentve azok arányát – ezáltal pedig növelték a keresletet.
A demográfia is kedvezőtlen Európában. Az USA példájánál maradva, a munkaképes korú lakosság az Egyesült Államokban 2030-ig 3,2 millió fővel bővül, míg a legtöbb nagy európai országban csökkenni fog (1. ábra). Az USA-ban az időskori eltartottsági ráta (a 65 év felettiek és a munkaképes korúak hányadosa) 2050-re várhatóan 42 százalékra emelkedik. Ez a korábbi évtizedek trendjeihez képest kifejezetten magas, azonban ezt az arányt Európában jóval nagyobbra, 60 százalék körülire becsülik. Mindkét régió a bevándorlással próbálja orvosolni a helyzetet, azonban ez számos új társadalmi és kulturális kihívást is magával hoz. Ami a legképzettebb munkaerőt illeti,
nagymértékű, Európából Amerikába irányuló agyelszívás figyelhető meg,
ami jelentősen csökkenti az innovációt a kontinensünkön.
Az innovációra fordított összegek terén Európa jelentősen elmarad nemcsak az Egyesült Államokhoz, hanem Kínához képest is. Ahhoz, hogy az EU versenyképes maradjon, meg kell növelnie a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásait. A vezető gazdaságok közül GDP-arányosan az unió költi a legkevesebbet K+F-re, és ez az arány egyre csak romlik. A Volkswagen volt tavaly az egyetlen EU-s vállalat, amely a top 10-ben szerepelt az Európai Bizottság nemrégiben közzétett jelentésében, amely a világ 2500 legnagyobb K+F-beruházóját vizsgálta. A támogatások elmaradása mellett megfigyelhető az európai technológiai szakértők hiánya is.
A gyenge európai innovációs képességek hátterében négy fő ok áll.
Az IT-ben érezhető a leginkább a lemaradás: a hét legnagyobb amerikai techcég tavaly több mint 200 milliárd dollárt költött K+F-re, ami a teljes európai magán- és közszféra összes hasonló kiadásának a fele. A meghatározó techvállalatok többségének az USA-ban van a központja, ahol könnyebben hozzáférnek úgy a korai, mint a késői fázisú finanszírozáshoz, valamint a nemzetközi tehetségekhez.
Az európai piac fragmentáltsága és a bonyolult bürokrácia visszafogja az innovációt.
Ezzel szemben az USA-ban az ágazatspecifikus szabályozások és a vállalati önkéntes kötelezettségvállalások jobban ösztönzik a fejlesztéseket.
Az Európai Uniónak nincsenek jelentős olcsó energiahordozó-tartalékai, mint például a kőolaj vagy a földgáz. Oroszország ukrajnai offenzívájára adott válaszként az EU elvágta magától az egyik fő energiaellátóját, így rászorult a sokkal drágább folyékony gáz importjára, amelyből az Egyesült Államok is profitál. És akkor még nem is beszéltünk a kritikus nyersanyagok hiányáról (például réz, ólom, vas, nikkel, lítium, ritkaföldfémek bauxit és urán), amelyek az újraiparosítás és a zöldátállás szempontjából kulcsfontosságúak. Az európai országok természeti erőforrások szűkében számos ipari és kritikus nyersanyag tekintetében a külföldi ellátástól függenek. Így az európai energiaárak is magasabbak, mint például az USA-ban.
Európa számára elengedhetetlen lenne, hogy legalább az olyan kritikus szektorokba, mint a zöld- és digitális, valamint a védelmi technológiák, jelentős összegeket fektessen.
A fejlődés elősegítéséhez nagyobb mértékű magán- és állami befektetésre lenne szükség, és életre kell kelteni Európa kockázatitőke-piacát is. Ebben segíthet a hosszú távú befektetők, például nyugdíjalapok és a biztosítótársaságok finanszírozásának bővítése, valamint a háztartásokra szabott uniós szintű pénzügyi termékek kifejlesztése.
Az eredeti, teljes elemzés a Makronóm honlapján, az alábbi linken olvasható:
Címlapfotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.