Az öböl menti országok készülnek az olaj utáni világra

Nyitókép: Shutterstock 

A világon először az Egyesült Arab Emírségekben neveztek ki mesterségesintelligencia-stratégia kidolgozására szakosodott minisztert. Omar Al Olama pedig máris belekeveredett a technológiai fölényért folytatott globális hatalmi harcba. A Microsoft áprilisban 1,5 milliárd dolláros befektetést jelentett be az Abu-Dzabiban működő vállalatba, a G42-be, amelynek elnöke az uralkodó királyi család egyik befolyásos tagja. A mesterséges intelligenciával (MI) foglalkozó, hét cégből álló holding az adatközpontok, az energia, az egészségügy, a megfigyelés és a biotechnológia területén folytat fejlesztéseket. 

Az Egyesült Arab Emírségek a világ egyik legnagyobb fosszilistüzelőanyag-termelője, a kormányzat azonban úgy látja, a mesterséges intelligencia használatára való törekvés középtávon kulcsfontosságú az olajtól való függetlenedés szempontjából. Mégis miért ilyen fontos a kőolajexportból meggazdagodott monarchiáknak kiváltani a „feketearany-­tojást tojó tyúkot” olyan szektorokra, amelyekben egyszerre több tucat országgal kell versenybe szállniuk?

Mi jön az olaj után? 

A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint a világ kőolajfogyasztása 2030 körül éri el a csúcspontját. A Perzsa­öböl menti, olajban gazdag monarchiák rájöttek, hogy diverzifikálniuk kell a bevételeiket, nehogy a világ elhaladjon mellettük, és a kőolajkészletek jövőbeli apadásával, valamint a globális zöldátállással elveszítsék jövedelemforrásukat. Azért, hogy több lábon álljanak, fokozatosan fejlesztik a pénzügyi és üzleti szektoron túl a technológia és a turizmus ágazatait is, a céljuk pedig nemcsak az olajeladástól való függőségük csökkentése, de az egyes szakterületeken a világszínvonal elérése és regionális befolyásuk növelése. 

Az öböl menti országok világszerte pénzt fektetnek a diverzifikációba, eközben felforgatják az üzleti, a pénzügyi és még a sportvilágot is. A technológiai szektor beruházásai szintén kulcsfontosságú részét képezik ennek a törekvésnek, ez a térség két vezető gazdasági hatalma, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia esetében jelenik meg a legerősebben és legsikeresebben. Közös vonásuk, hogy bőséges tőkéjük van, amit szívesen fektetnek be: szuverén vagyon­alapjaik együttes értéke több mint 2000 milliárd dollár, ami az összes közel-keleti vagyonalap által kezelt összeg fele. A gazdasági növekedés hosszú távú fenntartásához mindkét ország a tudásalapú gazdaság, valamint a következő évtizedek legígéretesebb szegmense, a technológia, azon belül is a félvezetők és a mesterséges intelligencia felé fordult. Ennek eredményeképpen az fDi Markets szerint 2022–2023-ban a Közel-Kelet volt az egyetlen globális régió, ahol növekedést regisztráltak a közvetlen külföldi tőkebefektetések számában, miközben világszerte 40 százalékos csökkenés volt tapasztalható.

Nagyhatalmi iparkodások

Rijád a közelmúltban jelentette be új félvezető-stratégiáját, amellyel Szaúd-Arábiát csipnagyhatalommá szeretné fejleszteni. Ennek részeként ötven csiptervezéssel foglalkozó vállalatot kíván az országba vonzani az évtized végéig. A cél kezdetben az egyszerűbb csipek tervezése, egyelőre elkerülve a versenyt a csúcstechnológiájú Nvidiával vagy az Intellel. A vállalatok bevonzására, valamint a saját cégek alapítására a szaúdi állam pénzügyi támogatást, képzési lehetőségeket és egyéb ösztönzőket tervez bevetni. Rijád azonban nem kíván megállni a hétköznapi csipeknél, hosszú távú stratégiája, hogy a térség vezető technológiai hatalmává váljon. Ehhez szüksége lesz MI-vel foglalkozó nemzeti vállalatok alapítására, az ezeket kiszolgáló adatközpont-hálózatra és a csipgyártás belföldre telepítésére, a szaktudást pedig elsősorban Kínából vagy az Egyesült Államokból szerezheti meg. Előbbi kevésbé jöhet szóba, mivel Pekingnek is szüksége van a külföldi tudásra, főleg a legfejlettebb csipek tekintetében, ahol öt-tíz éves lemaradásban van az USA-hoz képest. Ráadásul Washington egyértelműen közölte szaúdi partnereivel, hogy választaniuk kell Kína és közötte. A fegyvervásárlások és egyéb amerikai gazdasági kapcsolatok fényében nem meglepő, hogy a monarchia hajlandó elfordulni Kínától.  

Hasonló célokat tűzött ki az Egyesült Arab Emírségek is, azonban szomszédjával ellentétben egyből a mesterséges intelligenciát és az ahhoz szükséges legkifinomultabb csipek gyártását célozta meg. Olyan komolyan veszik a technológiát, hogy a világon egyedüliként kineveztek egy mesterséges intelligenciáért és digitális gazdaságért felelős minisztert is, aki a szaúdi vezetőkhöz hasonlóan szintén megkapta Washington ultimátumát. Omar Al Olamának ráadásul azzal is szembesülnie kellett, hogy az USA korlátozza a Közel-Keletre irányuló csipexportját, attól tartva, hogy termékei Kínába jutnak. Az amerikai félelem nem alaptalan, ugyanis az ország telekommunikációs és adat-infrastruktúrája elsősorban kínai technológiára épül. Az öböl menti állam amerikai kapcsolatait jól mutatja a cikk elején említett példa, miszerint fő MI-vállalata, a G42 1,5 milliárd dolláros befektetést kapott a Microsofttól, miután beleegyezett abba, hogy Kína helyett az Egyesült Államok felé fordul. Abu-Dzabi mindemellett tárgyalásokat folytat az OpenAI-jal is egy fejlett félvezetőipari vállalkozás finanszírozásáról. 

Az ország már most jelentős lépéseket tett az MI-­fejlesztésben, az évtized végéig pedig a technológia éllovasává akar válni. 2023 szeptemberében 120 ezer fő dolgozott az MI-iparágban vagy az ahhoz kapcsolódó területeken, négyszer annyi, mint négy évvel korábban. A bővülésnek megvan az eredménye: tavaly saját fejlesztésű, nyílt forráskódú generatív mesterségesintelligencia-modelleket jelentettek meg, amelyek lehetővé teszik a technológia elérhetőségét az azzal nem rendelkező szegényebb országoknak. 

Mivel a Közel-Keleten a digitális szektor a gazdaság mindössze 4-5 százalékát teszi ki – ami hasonló ahhoz, ahol Kína állt tizenöt évvel ezelőtt –, a régió exponenciális növekedés előtt áll. Az öböl menti államok további előnye, hogy a népességük fiatal és fogékony a technológia iránt, valamint magas az internet és a mobileszközök elterjedtsége. Mindezen tényezők tovább erősítik a közel-keleti IT-piacot, lehetőséget teremtve a hagyományos iparágak – például a logisztika, a szállítás és az egészségügy – termelékenységének növekedésétől kezdve az új karrierlehetőségekig az olyan területeken, mint az MI, az adattudomány és az automatizálás. A régió digitális gazdasága a 2022-es 180 milliárd dollárról 20 százalékos éves növekedési ütem mellett 2030-ra eléri a 780 milliárdot. Az arab világ éllovasainak számító Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek igyekeznek megtartani pozíciójukat, és gőzerővel dolgoznak a digitális infrastruktúrához szükséges adatközpont-hálózat kiépítésén, ami az MI-fejlesztések egyik alapja.  

High-tech megaprojektek a turizmusban 

A technológia mellett a turizmus továbbra is stratégiai fontosságú iparág az Egyesült Arab Emírségekben, és mára Szaúd-Arábia is beszállt a versenybe. A turisztikai fejlesztések központi részét képezik a high-tech megaprojektek, amelyekkel az országok igyekeznek bevonzani a külföldi látogatókat és a befektetőket. Az emírségekben megépült számos lenyűgöző látványosság, és Szaúd-Arábia – amely 2019 óta már nem csak a muszlim zarándokokat várja – szintén szeretné fellendíteni a szektort, elsősorban a Saudi Vision 2030 program megaprojektjein keresztül. Ezek közé tartozik a Neom nevű megapolisz, amelynek része a rendkívül ambiciózus, 170 kilométer hosszú, tisztán megújuló energiával és a legmodernebb technológiákkal működtetett The Line vonalváros, Trojena hegyi üdülőparadicsoma, a rijádi botanikus kert és az Oxagon tengerparti ipari park. A Saudi Vision 2030 program összértékét 3200 milliárd dollárra becsülik, azonban a legambiciózusabb projektek átadása csak a távoli jövőben várható, már ha valóban megépülnek.  

Az Egyesült Arab Emírségek és a többi öböl menti monarchia egyre inkább biztonságos helyszínnek számít a pénzét befektetni kívánó gazdagabb rétegek számára. Stabilitásának, rugalmasságának és vállalkozóbarát politikájának köszönhetően Dubaj vonzó befektetési cél, adó- és szabályozási rendszere kedvez a beáramló tőkének. Az ország a nyolcadik helyen áll a globális külföldi befektetési bizalmi index szempontjából – a régióban az első –, a pénzügyi tevékenységek 14,3 százalékkal nőttek 2022–2023-ban. A dubaji pénzügyi központ az évtizedben ötször gyorsabban bővült, mint az ország GDP-je, amelynek már a hat százalékát teszi ki. Határozott cél, hogy Dubaj a négy legnagyobb globális pénzügyi központ egyikévé váljon. Az országnak két fontos globális versenyelőnye van. Egyrészt félúton van Svájc és Szingapúr között, így kedvező a földrajzi elhelyezkedése, és nemcsak Európából vagy a Távol-Keletről, hanem Afrikából is viszonylag könnyen megközelíthető. Másrészt minden pénzügyi rendszer kulcsfontosságú eleme a bizalom, ennek kiépülését pedig a pragmatikus külpolitika ösztönzi, amely nyitott a legfontosabb globális szereplők, vagyis a Nyugat, Kína, Oroszország, sőt India felé is. Jól átgondolt külpolitikájával az öböl menti állam a technológiai vezető szerep mellett fontos rést tölthet be a nemzetközi pénzügyi ökoszisztémában is. 

Mivel a világ olajfogyasztása hamarosan csökkenni kezd, a vezető arab monarchiák proaktívan tervezik a fekete aranyon túli jövőt. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek követendő példa lehet a fosszilis tüzelőanyagokra épülő gazdaságoknak. A high-tech szektor beruházási tendenciájából az is jól látszik, hogy a világ a technológiai platformok mentén blokkosodik, s a tudást és a technológiát bevonzani igyekvő országoknak oldalt kell választaniuk, máskülönben nem férhetnek hozzá a javakhoz. Ha az olajnagyhatalmak a jövőben tovább szeretnének prosperálni, gazdaságuk nyersolajtól való elmozdítása nemcsak szükséges, de elkerülhetetlen is. 

A szerző a Makronóm Intézet vezető elemzője.