Elemző: Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője
A kamatcsökkentést egyrészről a továbbra is kedvező inflációs folyamatok támogatták. Az áremelkedési ütem hónapok óta a jegybanki toleranciasávon belül alakul, és habár a szolgáltatások inflációja érdemben felfelé húzza az áremelkedés mértékét, emögött nem árnyomás húzódik meg elsősorban, hanem a vállalatok árazási gyakorlata. Bár a következő hónapokban a bázishatások – a tavalyi havi árcsökkenések bázisból való kikerülése – miatt gyorsulhat az infláció, ennek mértéke várhatóan nem lesz jelentős.
A jövő év elejétől kezdődően ismét lassulhat a pénzromlás üteme és 2025 nyarára elérheti a jegybanki célt. Emiatt alacsonyabb kamatszintek mellett is fennmaradhat a jegybank által korábban is szükségesnek tartott, pozitív visszatekintő reálkamat.
A júniusi kamatdöntés idején a jegybank még meglehetősen szigorú hangnemet ütött meg, elsősorban a változékony pénzügyi piaci környezetre és a jelentős geopolitikai feszültségekre tekintettel, aminek kapcsán már jelezték, hogy nem feltétlenül kerül sor minden ülésen lazításra. Összességében a szigorú és óvatos hangnem a mostani közleményben is fennmaradt.
Mi változott júniushoz képest?
Ami változást jelent, hogy június óta érdemben javult a nemzetközi hangulat és így a pénzpiaci környezet is, ami lehetővé tette a júliusi kamatvágást. Az EKB júliusi ülésén ugyan nem csökkentette tovább az irányadó rátáját, azonban a piaci várakozások szerint szeptemberben tovább folytatódhatnak a kamatvágások, ami a kamatkülönbözeten keresztül támaszt jelent a forint eszközök számára.
Fordulat a Fed politikájában
Érdemi fordulat következett be viszont a Fed várható kamatpolitikáját illetően. Amíg június elején még a kérdés az volt, hogy idén egy vagy két alkalommal csökkenhet az amerikai jegybank irányadó rátája, addig most már a piacok szinte biztosra veszik a szeptemberi kamatvágást, sőt ismét előtérbe került, hogy akár 3 alkalommal, vagyis novemberben és decemberben is sor kerülhet lazításra. A fordulatban a kedvezőbb amerikai inflációs adatok, illetve a munkaerőpiaci aktivitás lassulása játszottak szerepet, de a Fed kommunikációja is támogatta azt. A lazábbá váló amerikai monetáris politika pedig a dollár gyengítésén keresztül kedvez a feltörekvő piacoknak is.
