Paranoia uralkodik az ukrán elnöki hivatalban

Kétoldalú biztonsági megállapodást készül aláírni a jövő heti G7-es csúcs egyik off programjaként az Egyesült Államok és Ukrajna. Míg az Európai Unió tagállamainál ez jelent is valamit (közös EU-s döntés vétózása esetén is tudnak működni a dolgok), Washington tekintetében inkább szimbolikus – de kétségtelenül hatásos – gesztus, amellyel vállalásban erősíti meg mindazt, amit eddig is tett: katonai kiképzést, hírszerzési adatok megosztását, gazdasági segítséget.  

A hosszú távra szóló dokumentum aláírása Biden elnök szemszögéből egyfajta biztosíték is arra, hogy Trump megválasztása esetén az Egyesült Államok nem áll le teljesen Ukrajna támogatásával – más kérdés, hogy az esetlegesen következő elnöknek mennyi idejébe telik miszlikre tépni egy ilyen papírt. A Financial Times szerint a megállapodás felszíni tartalma mögött inkább az ukrán–amerikai kapcsolatok mélypontra süllyedésének megoldási kísérlete áll. Zelenszkij egyre agresszívebb és hisztérikusabb megnyilvánulásai, a 61 milliárd dolláros tengerentúli segély féléves befagyása, valamint az izraeli háború, illetve az elnökválasztási kampány ukrajnai helyzetet felülíró prioritásai miatt a feszültség egyre nagyobb a két elnök között.  

Nincs Biden, nincs parti 

A feszültség a minap csúcsosodott ki, amikor kiderült, hogy Biden nem vesz részt a Zelenszkij által Svájcba szervezett békekonferencián. Az eseménynek semmi köze a békekötéshez vagy fegyverszünethez, miután az orosz felet meg sem hívták rá: a célja csupán annyi, hogy a lehető legtöbb ország vezetőjét állítsa diplomáciai csatasorba Moszkva ellen – és az ukrán, ultimátumnak tekinthető feltételek mellé.  

A meghívottak közül természetesen Kína és az Egyesült Államok vezetői voltak a legfontosabbak. Előbbitől Ukrajna azt reméli (remélte), hogy nyomást gyakorol Putyinra a háború ukrán feltételek szerinti befejezése érdekében, és az utóbbitól is hasonlót várt, hogy az a befolyását latba vetve megpróbálja meggyőzni a semleges vagy várakozó állásponton lévő államokat a Moszkva elleni szövetség bővítésének szükségességéről.  

Mindkettőben csalódnia kellett. 

Zelenszkij ekkor a szokásos módszerhez folyamodott, és az „aki nincs velem, az ellenem van” gondolat jegyében teljesen nyíltan vádolta meg Pekinget azzal, hogy valójában Oroszországot segíti a háborúban. Nem biztos, hogy az ukrán elnök részéről jó megoldás volt Kínába páros lábbal beleszállni, Hszi Csin-ping ugyanis legendásan nem kedveli, amikor egy külföldi ország vezetője meg akarja neki mondani, mit tehet és mit nem. 

Biden még keményebb diónak bizonyult, az elnök ugyanis a békecsúcs időpontjában egy adománygyűjtő kampányeseményen vesz részt, nem mellesleg George Clooney, Julia Roberts és Barack Obama társaságában. A hírek szerint Zelenszkij tajtékzott, amikor ezt megtudta, és utasítást adott, hogy milyen kommunikációs paneleket kötelező használni az eset kapcsán. Ebben gyakorlatilag arra utasítja a kormány tagjait, hogy élesen kritizálják Bident és Hszi Csin-pinget a távolmaradásuk miatt, olyan kérdéseket megfogalmazva, mint a „Ha részt sem vesznek a konferencián, akkor mi áll valójában az érdekükben?”. 

Az ilyen és ehhez hasonló agresszív diplomáciai stílusú trükkök nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Biden és az ukrán vezető viszonya fagyosabbá váljon. A Fehér Ház pletykái szerint már arra is akadt példa, hogy Zelenszkij szó szerint követelőzni kezdett a telefonban, ami annyira kiverte a biztosítékot Bidennél, hogy a hangját felemelve nyersen rendre is utasította az ukránt. Ennél súlyosabb eset történt a tavalyi NATO-csúcson (ahol végképp eldőlt, hogy ameddig Ukrajna háborúban áll, meg sem kezdheti a csatlakozási folyamatot): akkor Zelenszkij dühösen fakadt ki az X-en a tagállamokra, elsősorban az Egyesült Államokra Ukrajna konkrét csatlakozási ütemtervének hiánya miatt. A felháborodott ukrán elnök meglepő nyíltsággal rontott neki a csúcs résztvevőinek, példátlannak és abszurdnak minősítve a bejelentett döntéseket. Akkor Biden állítólag személyesen teremtette le idegileg egyre labilisabb kollégáját, ám a feszültség kettejük között onnantól mindenki számára tisztán látható volt. És nem is csillapodik. Egy ukrán kormányzati tisztviselő úgy fogalmazott a Financial Timesnak az amerikai–ukrán kapcsolatokról: „A háború kezdete óta messzebb vagyunk egymástól, mint valaha. Nagyon-nagyon feszült a viszony”. 

Fagyos mosolyok 

Mind az ukrán elnöki hivatal, mind a Fehér Ház részéről természetesen hurráoptimista nyilatkozatok születnek a megromlott viszonyról. Zelenszkij kabinetfőnöke, Andrij Jermak bagatellnek nevezte a dolgot, mondván: név nélkül sajtónak nyilatkozó forrásokkal nem foglalkoznak, azok pedig nem is árthatnak a két nemzet „megingathatatlan” barátságának.  

A Fehér Ház stábjának egyik (szintén név nélkül nyilatkozó) tagja erre rímelve elmondta, hogy bár valóban voltak nézeteltérések, de az Egyesült Államok jóváhagyása Kijevnek az orosz területek elleni csapásra nagy hatótávolságú amerikai rakétákkal, valamint a 61 milliárd dollárnyi segély, amelyet hat hónapos huzavona után mégis sikerült legyömöszölni a kongresszus torkán, segítettek kisimítani a gyűrődéseket.  

Ugyanakkor egyre többen számolnak be arról, hogy Zelenszkij idegei valóban kezdenek tönkremenni, sőt: az elnök már-már paranoiás tüneteket mutat. A források szerint egyre érzelgősebbé és idegesebb lesz az ukrán hadsereg eredménytelensége és az orosz sikerek miatt, ráadásul rögeszméjévé vált, hogy Washington titokban a háború befejezéséről szeretne tárgyalni Moszkvával. Ez a gondolat nem új nála: tavaly a Time magazin írt alapos összefoglalót Zelenszkij „lecsúszásáról” (az a Time, amelyik egy évvel korábban még az év emberének választotta őt), hangsúlyozva, hogy az elnök viselkedése teljesen megváltozott. Optimizmusa és humorérzéke eltűnt, a helyét enerváltság és kiábrándultság vette át.  

Egyes vélemények szerint Zelenszkij már-már messianisztikus küldetéstudatának kevés köze van a valósághoz, ez pedig aggodalommal tölti el környezetét. Ahogy egyik tanácsadója fogalmazott: „Becsapja magát. Nem fogunk győzni, kifogytunk a lehetőségekből. De próbálja valaki ezt megmagyarázni neki…”. 

A Financial Timesnak nyilatkozó harmadik magas rangú ukrán tisztviselő is a paranoia szót használta az elmúlt hónapokban az elnöki hivatalban uralkodó légkör leírására. Mint mondta, a háborús erőfeszítések eredménytelensége által okozott kudarcérzet a svájci békecsúcs csonkasága miatti rettegéssel párosul az elnökben, ez pedig már a morálra is rányomja a bélyegét. 

A kéz, amely enni ad 

Zelenszkij békecsúcs miatti elkeseredettsége érthető, a mód, ahogyan kezeli azt, már annál kevésbé. Azzal, hogy előírja, a kormány tagjai miként véleményezzék a lehető legnegatívabban Biden távollétét, és nyomás alatt akarja tartani az amerikai elnököt, tovább gyengíti a Fehér Ház vezető szerepéről a geopolitikai konfliktusok megkérdőjelezhető kezelése miatt egyébként is halványuló képet. Washingtonnak semmi szüksége arra, hogy még egy olyan ország vezetője is számonkérje és kioktassa, amely lesarkítva neki köszönheti azt is, hogy egyáltalán valamennyire még működtetni tudja az állami funkcióit.  

„Tisztában vagyok vele, hogy Amerika támogatja ezt a csúcstalálkozót, de az nem világos, hogy mennyire gondolja komolyan” – csapott oda az amerikai elnöknek Zelenszkij a minap, figyelmen kívül hagyva egyébként azt a tényt, hogy a Biden részvételével tervezett adománytámogató kampányeseményt már jóval a svájci békecsúcs időpontjának bejelentése előtt meghirdették, erről pedig az ukrán vezetést is tájékoztatták. Amennyiben az elnök lemondaná a saját választási kampányának egy ilyen fontos eseményét, azzal rendkívül rossz jelzést küldene a szavazói felé. Másfelől Zelenszkijnek abban igaza van, hogy Biden személyes megjelenése nélkül a csúcs komolytalanná válik: hogyan tudná meggyőzni a vonakodó globális dél országait a Moszkva elleni összefogás szükségességéről, ha még az Egyesült Államok elnöke sem veszi a fáradságot, hogy megjelenjen?  

John Kirby, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója igyekezett tüzet oltani a maga módján, amikor úgy fogalmazott: az Egyesült Államok és Biden is kitart Ukrajna mellett, ezen pedig semmit nem változtat, hogy ki ül ott a békecsúcson Washington képviseletében. Az ukrán elnököt ez egy cseppet sem hatotta meg, és folytatja stábjával a kommunikációs hadjáratot Biden ellen. Ukrán kormányzati források szerint Zelenszkij annyira ingerült, hogy már nyíltan provokálja a Fehér Házat, „megharapva a kezet, ami enni ad”.  

Zelenszkij egyébként gondoskodik arról is, hogy ne csak Bidennek, de a lehetséges következő elnöknek, Donald Trumpnak is jó előre beszóljon. A Guardiannek adott interjújában élesen kritizálta Trump azon gondolatát, hogy be kell fejezni a fegyverszállításokat Ukrajnának, így kényszerítve Kijevet a konfliktus diplomáciai rendezésére. Mint mondta, 

 Így, ha nem lenne elég a jelenlegi amerikai vezetéssel vívott egyre kétségbeesettebb különháborúja, Zelenszkij már el is indított egy újat a következő ellen. Nem a legjobb kilátások a vég felé vezető úton.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Consolidated News Photos pool/Julia Nikhinson 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.