Az Európai Unió agrárágazatról szóló tavalyi jelentése is megerősíti az eddigi folyamatokat: az elmúlt tíz évben számos kisbirtok eltűnt, helyükbe a 100 hektár feletti gazdaságok léptek. A földtulajdonosok közül a nagybirtokosok száma nem éri el a négy százalékot, akik az európai mezőgazdasági terület több mint felét művelik meg.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
Európában a mezőgazdaság által hasznosított földterületek az összes földterület több mint egyharmadát (38,4 százalék) teszik ki. Az unió mezőgazdasági területének nagy részét kisbirtokos gazdaságok kezelik. Az Európai Bizottság Az európai élelmiszerlánc fő számai címet viselő tanulmányának 2023-as kiadása szerint a gazdaságok átlagos mérete 2020-ban 17,1 hektár volt.
Becslések szerint mintegy 8,6 millió ember dolgozik a mezőgazdasági ágazatban, ami az EU összfoglalkoztatásának 4,2 százalékát teszi ki. Románia (1,76 millió) és Lengyelország (1,46 millió) messze a legnagyobb foglalkoztató – állapította meg a francia Courrier International lap összefoglalójában.
Ezek a számok azonban nem adnak teljes képet, mivel a betakarítás szezonális tevékenység, amely sok embert ideiglenes, részmunkaidős szerződéssel foglalkoztat. Ha ezeket a sajátosságokat is figyelembe vesszük,
az Eurostat 17 millió főre teszi a munkaerő számát, amely megfordul az agrárágazatban.
A gazdálkodók 157 millió hektár mezőgazdasági földterületen dolgoznak, amely 9,1 millió gazdaságra oszlik. Ez a megoszlás azonban rendkívül egyenlőtlen. A birtokviszonyokban a túlnyomó többség (63,8 százalék) kicsi, 5 hektárnál kisebb, míg a legalább 100 hektáros gazdaságok az összes gazdaság 3,6 százalékát teszik ki. Más szóval, az európai mezőgazdasági modell lényegében a mezőgazdasági összterület 51,8 százalékát működtető maroknyi nagygazdaságon alapul.
A földterületek ilyen mértékű koncentrációja a mezőgazdaság iparosodását tükrözi, ahol néhány vállalat megengedheti magának, hogy fejlett technológiát, gépeket és módszereket alkalmazzon a nagyüzemi termesztés és a globális szintű értékesítés érdekében. Ez a tendencia tovább erősödött: 2010 és 2020 között mindenekelőtt a nagy gazdaságok növekedtek, lényegében a kisebbek elnyelésével – közölte az Euronews páneurópai hírcsatorna.
Az ágazatot főleg egyre öregedő férfiak vezetik. A mezőgazdasági üzemek tulajdonosainak túlnyomó többsége férfi (68,4 százalék) és 55 év feletti (57,6 százalék). A nemek közötti egyenlőtlenség Hollandiában a legmarkánsabb, ahol a gazdálkodók mindössze 5,6 százaléka nő, míg Lettország és Litvánia áll a legközelebb az 50-50 százalékos arány eléréséhez.
A munkafeltételek keményebbek, mint máshol: az átlagos heti munkaidő 41,2 óra, míg más ágazatokban 35,9. A munkavállalók 27 százaléka dolgozik túl sokat, egy héten több mint 49 órát. A halálos balesetek száma is túlreprezentált: ezer munkahelyi balesetre 4,53 jut, míg máshol ez az arány 1,76.
Bár a különböző statisztikai adatok szerint 2023 decemberében az előző évhez képest a mezőgazdasági termékek ára európai szinten 7,8 százalékkal csökkent, a jelentésből az is kiderült, hogy a tendencia már régóta ellentétes irányt mutat. A mezőgazdasági termékek szinte mindegyikében az árak emelkedése figyelhető meg 2015 és 2022 között.
A gabonafélék és az olajos magvak esetében volt a legerősebb a drágulás. A 2022 februárjában kezdődött ukrajnai háború pedig csak rontott a helyzeten, mivel Ukrajna és Oroszország a legnagyobb búzaexportőrök közé tartozik.
Az ipari forradalom megjelenésével a mezőgazdaság is átalakult, mivel a hatékonyság, vagyis a hozamok mértéke lett az elsődleges szempont. A nemzeti összterméken belül pedig az ipar fontosabb szektorrá vált, később azt is megelőzte a szolgáltatások, majd a csúcstechnológia és az innováció szegmense.
Ma az ágazat az EU gazdaságának elenyésző részét teszi ki: az Eurostat adatai szerint a mezőgazdaság 2022-ben 215,5 milliárd euróval járult hozzá a blokk bruttó hazai termékéhez (GDP). Ez mindössze a teljes GDP 1,4 százalékát jelenti, az arány az elmúlt húsz évben stabil maradt.
Ugyanakkor a jelentőségét mutatja, hogy az ágazat 2022-ben több mint 537 milliárd eurót termelt, ebből 287,9 milliárd származott növénytermesztésből, például gabonafélékből, zöldségekből, gyümölcsökből, borból és burgonyából, 206 milliárd pedig a tejből, sertésekből, szarvasmarhából, baromfiból és tojásból.
Tavaly Franciaország volt a legnagyobb termelő 97,1 milliárd euróval, majd Németország (76,2 milliárd), Olaszország (71,5 milliárd), Spanyolország (63 milliárd) és Lengyelország (39,5 milliárd) következett.
A mezőgazdaság kockázatos üzlet, amely ki van szolgáltatva az időjárási eseményeknek, az ingadozó keresletnek és a külföldi versenynek, ez pedig megnehezíti a nyereségszerzést, illetve a beruházások vonzását. Ez magyarázza, hogy a mezőgazdaság az egyik legjobban támogatott iparág az EU-ban.
Az először 1962-ben létrehozott közös agrárpolitika (KAP) egy hatalmas támogatási program, amelynek célja, hogy az európai mezőgazdasági termelők minimális, stabil jövedelemhez jussanak, és határokon átnyúlóan is versenyképesek legyenek.
A KAP a 2023–2027-es időszakra 264 milliárd eurót különít el, amelyet főként két cselekvési irányvonalra fordítanak: 189,2 milliárdot a jövedelemtámogatásra, azaz a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetésekre, és 66 milliárdot a vidékfejlesztésre, az elszegényedett területek kihívásainak kezelésére.
A közvetlen kifizetések döntően nem a mezőgazdasági termelők által megtermelt termény mennyiségéhez kapcsolódnak. Brüsszel szerint ez a kapcsolat a túltermelést ösztönözné a támogatások nagyobb részének megszerzése érdekében, és felborítaná a piacot. Ehelyett a kifizetéseket a hektárszám (megművelt földterület), valamint a biológiai sokféleség, az állatjólét és az egészségügyi szabályok betartása alapján folyósítják.
A KAP az EU politikájának egyik legtöbbet emlegetett eleme, és folyamatos bírálatok érik többek között a kiegyensúlyozatlan elosztás (a költségvetés mintegy 80 százaléka a mezőgazdasági termelők 20 százalékának a kezébe kerül), a megkérdőjelezhető hatékonyság (a mezőgazdasági termelők jövedelme 40 százalékkal alacsonyabb az uniós átlagbérekhez képest) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) felé okozott kereskedelmi torzulások miatt.
Tavaly januártól a zöldpaktum részeként a KAP-támogatásokat a környezetvédelmi előírások betartásához kötötték. Európa-szerte sok gazdálkodó panaszkodik e támogatások kifizetésének késedelmére. Ezek most már olyan ellenőrzéseket igényelnek, amelyek elodázzák az időpontot, mire a pénzükhöz jutnának.
A támogatás folyósításának feltételei környezetvédelmi kötelezettségek, például a földek egy részének parlagon hagyása vagy sövények, ligetek, árkok, tavak létesítése, telepítése. Ezek kivitelezéséhez számos adminisztratív eljáráson szükséges keresztülmenni, és fel kell készülni a helyszíni ellenőrzésekre.
A KAP-támogatásoknak – amely az EU legdrágább programja, hiszen évente több mint 54 milliárd euróval terheli meg a közös költségvetést – Franciaország a fő kedvezményezettje, ami a mezőgazdasági ágazatának évente több mint 9,5 milliárd eurót jelent. Összehasonlításképpen: Spanyolország 6,9 milliárd, Németország pedig 6,4 milliárd euróhoz jutott hozzá legutóbb.
És ráadásul senki sem elégedett a közös agrárpolitikával, többek között erről szóltak az év eleji gazdatüntetések.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Sóki Tamás
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A szocialista örökség terhe alatt a kelet-európai országok korábban a magas többkulcsos jövedelemadókat mellett döntöttek – s ez pusztító hatással volt a gazdaságukra. Byrappa Ramachandra írása.
Orbán Viktor vasárnap Kötcsén, a Polgári Pikniken mond beszédet.
A Tisza Párt újra megmutatta valódi arcát.
Brüsszel egyelőre nem tudott olyan ajánlást megfogalmazni, ami megvalósítható lenne a gyakorlatban és ne ütközne a tagállamok jogszabályaiba.
Nagyon nem kellett volna.
Az ukrán elnök szerint a tagság nemcsak politikai, hanem gazdasági és geopolitikai értelemben is erősítést adna Ukrajnának.
A miniszterelnök nagyon bízik a magyar futballválogatott – amely megkezdi a vb-selejtezős sorozatát – győzelmében.
Eldőlt, ki helyettesíti a sérült Schäfer Andrást.
