Időről időre felbukkan a belga hadsereg a hírekben, és egyszer sem pozitív értelemben. A lőszerhiány például már olyan aggasztó méreteket öltött, ami az ország védelmi képességeit a nulla felé közelíti.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
A belga hadseregben újabban szó szerint súlyos problémának számít a személyi állomány testtömege, ám ez a gond szinte eltörpül a szűnni nem akaró lőszerhiány mellett.
Pedig az ügyben már tavaly bilit borított a belga haderő nyugalmazott altábornagya, Marc Thys, aki rámutatott: ha csupán két hónapig támadnák Belgiumot, a védekezésre legalább 5-7 milliárd eurónyi lövedékre lenne szükség, szemben a mostani évi 150 milliós beszerzésekkel.
Akkora a lőszerhiány, hogy ha kitörne a háború, pár óra múlva csak kövekkel tudnánk dobálni az ellenséget
– mondta akkor, az aggodalma pedig nagyon is megalapozott volt. Az ukrajnai háborúban az országok rákényszerítették magukat (és másokat), hogy a lőszerkészleteik tetemes mennyiségét – különös tekintettel a NATO-szabvány 155 mm-es tüzérségi lövedékekre – Kijevnek postázzák. Sikeresen ki is ürítették a raktáraikat, ám a hiányzó muníciót pótolni a hadigyárak kapacitáshiánya miatt egyáltalán nem olyan egyszerű, mint az ajándékozás volt. Így fordulhatott elő, hogy Ukrajnával párhuzamosan egyes országok is kifogytak a tüzérségi lövedékekből: az EU-ban a jelek szerint a belgák sínylik meg legjobban a nagylelkűséget.
Bár a kormány a közelmúltban húszéves megállapodást kötött az FN Herstal fegyvergyártóval, évekbe fog telni, hogy a villámgyorsan elosztogatott készleteket újra beszerezze.
Erre a problémára immár konkrét adatokkal mutatott rá a napokban Theo Francken, az Új Flamand Szövetség (N-VA) párt képviselője, aki szerint a belgiumi lőszerkészletek mindössze 7 százalékát érik el a NATO által megkövetelt szintnek. (A szervezet előírja a tagállamainak, hogy bizonyos mennyiségű lőszertartalékuk legyen egy esetleges védelmi háború esetére.)
Belgium már alig tud valamit Ukrajnának szállítani. Ha kitör egy háború Európában, a szövetségeseinknek nem segítség, csupán teher leszünk, akik a szomszédaiktól koldulnak. Ha azt is átadjuk, amink még van, akkor a gyakorlatok közben akár el is kezdhetjük kiabálni, hogy »bumm-bumm!«”
A politikus dühösen fakadt ki De Croo miniszterelnökre is, aki néhány évvel ezelőtt ostoba ötletnek titulálta a Patriot-rendszerek beszerzésére tett javaslatot, majd rámutatott: senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy az autokrata rezsimek nincsenek tisztában a Nyugat sebezhetőségével és gyengeségével. A beszélgetésre egyébként éppen a NATO április 17-i sajtótájékoztatója után került sor, ahol Jens Stoltenberg főtitkár arra próbálta meg rávenni a tagállamokat, hogy
saját védelmi képességeik kapacitásigényét rendeljék alá Ukrajna érdekeinek, még akkor is, ha ezzel éppen a NATO-elvárást nem tudják teljesíteni.
„Nem érjük el a minimális NATO-s szintet sem. Mindenki alszik, ami egyszerre fájdalmas és abszurd helyzet” – mondta az N-VA politikusa.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
2025 júniusának végén az európai „nagyhatalmakat” felküldték a pályáról a nézőtérre. Persze ideje volt már ennek, de arra talán senki nem számított, hogy a brit–francia– német tandem egyszerre veszíti el a kezdeményezést Ukrajnában és a Közel-Keleten.
Nem biztos, hogy az Egyesült Államok ellenzi a lépést.
Azonnal megadna mindent Zelenszkijnek.
Olaszország egy gigantikus építkezéssel készül megreformálni katonai költségvetését: a 13,5 milliárd eurós Szicília‑híd megépítését „stratégiai infrastruktúraként” számítanák be a NATO‑védelmi célkitűzésekbe – ám a tervnek komoly műszaki, bürokratikus és politikai akadályai vannak, így kérdés, mennyire több blöffnél. Az ötlet azonban ötletet szül.
Nem lesz 5 százalékos GDP-arányos katonai költés sem most, sem a közeli, sem a távoli jövőben, ezt mindenki tudja. Kohán Mátyás írása.
Nos - négy ország kimondva (USA, Szlovákia, Törökország és Magyarország) ellenzi Ukrajna NATO csatlakozását, Németország és Franciaország és még jó pár ország a színfalak mögött.
Kapu Tibor, valamint a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski, az indiai Shubhanshu Shukla és az amerikai Peggy Whitson június 25-én indult útnak a floridai Kennedy Űrközpontból.
Hormonterápia népszerűsítése, fasisztázás és kormányellenes uszítás – erről szólt a Budapesti büszkeség menete. A rendezvényen megjelentek a magyar kabinet politikáját rendszeresen támadó európai politikusok is, s utólag Magyar Péter is reagált a demonstrációra. Riportunk.
