Szerző: Karl Mátyás Gracián, a Makronóm Intézet junior elemzője
Kolumbusz Kristóf döntően azért indult a világ felfedezésére, hogy új utakon keresztül juthasson hozzá a keleti fűszerekhez. A nemzeti ételek – nyilván elsősorban a környezeti adottságok és a helyi hatások okán – lokálisan fejlődtek ki. Azaz világszerte több száz kulináris régió létezik. A globalizáció következtében pedig ezek az ételek világszerte elterjedtek. Először akként, hogy a külföldről érkező bevándorlók felismerték az új és érdekes receptek iránti nyitottságot, ezért éttermeket nyitottak és az otthoni ízeiket kínálták a helyiek számára.
Az ételek által teremtett kapcsolatok nemcsak a helyi gazdaságok szintjén, de nemzetközi szintéren is jelentősek.
Az országok felismerték, hogy ha a nemzeti ennivalóik népszerűek, az növelheti a turizmust és elősegítheti az országuk megítélését a nemzetközi porondon. Az éttermi és ételkultúra „exportja” az elmúlt évtizedekben kiváló „puha diplomáciai” eszköztárrá változott.
A felvázolt trendek régiek, ám a gasztrodiplomácia fogalma igazán a 2010-es évek elején vált ismertté, amikor nagyobb, nemzetközi tanulmányok is elkezdték vizsgálni az ételek szerepét a nemzetek imázsának erősítésében. Empirikus kutatások szerint ugyanis a gasztrodiplomácia hatékonyan javítja a nemzetek megítélését.