Robert Fico utalt arra, hogy ezt a gázt nemcsak szlovákiai, hanem ausztriai és olaszországi vállalkozások is felhasználhatják majd. Mindezt állítólag úgy, hogy nem hosszabbítják meg a Naftogaz és a Gazprom közötti jelenlegi tranzitszerződést. Ukrajna nem tárgyal, hű marad azon kijelentéséhez, miszerint 2024 után nem lesz több kontraktus a Gazprommal. Az ukrán miniszterelnök ehhez viszont hozzátette, hogy
nem áll szándékukban tárgyalni az oroszokkal és megújítani a szerződést, de egy EU-s tagállamnak megengedhetik, hogy használja a gázszállító hálózatukat.
Az RBC-Ukraine ügynökség az ukrán kormány forrásaira hivatkozva azt írja, hogy a tranzit akkor lehetséges, ha a címzett bérli az ukrán gázszállító rendszer kapacitásait.
Tehát az orosz gáz továbbcsordogálhat az ukrán vezetéken, majd az „európai elvek alapján” aukciókat hirdetnek, ami alapján kibérelhetik az ukrán gázszállító rendszer kapacitását egy napra, egy hónapra, negyedévre vagy akár egy évre.
A Gazprom már került hasonló helyzetbe Lengyelországban, amikor Varsó nem újította meg a tranzitszerződést, de a Jamal-Európa gázvezetéken, az európai aukciós rendszeren keresztül időszakosan folytatódott a szállítás. Akkor a cég európai vevői bérelték ki a lengyel gázszállító rendszer kapacitását, és hasonló séma alkalmazható az ukránok esetében is. Sőt, korábban maga a Gazprom vásárolt az ukrán gázszállító rendszertől többletkapacitást, amikor több európai jelentkezés érkezett, és szerződésen felüli mennyiségek szállítására volt szükség.
A hosszú távú kontraktusok aláírásának már az oroszok sem látják értelmét, a hasonló aukciós rendszerre való átállás mindhárom fél számára kényelmes.
Az előző időszakban a Gazprom évi 40 milliárd köbméter gáz tranzitjára kötött megállapodást Ukrajnával, ám ők az egész szerződött mennyiség után követelték a pénzt, annak ellenére, hogy a szállított mennyiség 11 milliárd köbméterre csökkent, mivel csak az északi tranzitág működött. Ukrajna lezárta a tranzitot a déli vonal mentén, így a Gazprom azt állíthatta, hogy technikailag a rendelkezésre álló infrastruktúra alapján képes lenne teljes kapacitással szivattyúzni, az ukránok hibája, ha mégsem.
Ukrajna – nyilvánvalóan politikai okokból – nem köt hosszú távú szerződést sem a Gazprommal, sem az orosz vezetéssel. Viszont északkeleti szomszédunk számára fontos lenne, hogy legalább valamennyi mennyiségű gázt megőrizzen a keletről nyugatra haladó vezetékben, különben az egész rendszer használhatatlan ócskavassá válik. Ukrajnának ráadásul szüksége van egy gázvezetékrendszerre a gáz újraelosztásához a saját országán belül is. Az ottani gáztermelés főként az ország nyugati részén folyik, és a gázt kelet felé kell szivattyúzni. Ezt most nem teszik meg, így a problémát az orosz tranzittal oldják meg.
Ugyanakkor az európaiak zöme számára az ukrán tranzit már nem olyan fontos, mint korábban. Évente már nem 140, hanem csak 22 milliárd köbméter vezetékes gáz érkezik az oroszoktól Európába, oda is csak néhány tagállamba – például Magyarországra, Szlovákiába és Ausztriába.
Az elmúlt másfél év során egyébként (jobbára a magas árak és az alternatív forrásokra történő átállás okán) erősen visszaesett a gázfogyasztás az EU-ban. Ezt főleg az ipar szenvedte meg, így most sokkal könnyebben megbirkózik Nyugat-európa nagy része az ukrán tranzit hiányával.