A 2 százalékos esély
Egy Politicónak adott interjúban a miniszterelnökből külügyminiszterré avanzsált Karins elmondta: amennyiben a lett kormány is méltónak találja, harcba száll a főtitkári posztért. Ugyanitt elegánsan adott egy taslit holland versenytársának is, meglovagolva a 2 százalék körül felhabosított hullámot. Mint mondta, a következő NATO-főtitkárnak igenis olyan országból kell jönnie, amely teljesíteni tudta a minimális költségvetési szintet a védelmi területen, hiszen egy olyan embertől, aki a maga országában nem tudta megvalósítani azt, finoman szólva is visszás lenne a sürgető szavakat hallani a 2 százalék alattiaknak.
Karins más érveket is előhúzott kalapjából a balti vonal erősítésére. Ha valakiknek, hát nekik sokkal nagyobb előnnyel kellene indulni a posztért, miután Nyugat-Európával ellentétben hosszú évek óta kongatták a vészharangot Moszkvára mutogatva – fogalmazott.
„Előre szóltunk, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Figyeltük Oroszországot: Csecsenföld, Grúzia, a Krím annektálása. Láttuk, milyen a tendencia, láttuk a negatív irányt, és tapasztalatainkat, információinkat meg is osztottuk szövetségeseinkkel”
– mondta, utalva arra, hogy a szövetségesek azonban a fülük botját sem mozdították a figyelmeztetésekre.
Karins szerint a balti országok javára szól a földrajzi elhelyezkedésük is, miután egy eszkaláció esetén ők lennének Oroszország hátsó udvarában. Néhány elemző szerint a Kreml kifejezetten provokációnak tekintené, ha a balti országok egyikéből választanának új főtitkárt, ám a lett diplomata szerint ez badarság, sőt a NATO-tagállamok közül leginkább a baltiak érintettek a stabilitás megteremtésében, ezért elemi érdekük a provokációk elkerülése.
Stoltenberg mandátuma jövő októberben jár le, de az információk szerint több NATO-ország azért lobbizik, hogy a bizonytalanság elkerülése érdekében minél hamarabb megnevezzék az utódját.
***