Nehezen kivédhető, súlyos gond előtt állunk – Magyarország kétharmadát érinti

Az évek óta húzódó súlyos csapadékhiány következtében Európa jelentős része, így hazánk mezőgazdasága is óriási nehézségekkel küzd.

Keressük az új, tiszta energiahordozót. Nem csak az EU, az egész világ kapaszkodik a hidrogénbe, mondván annak elégetésével csak vízpára lesz. Persze minden új technológiára pénz kell, és mint ilyenkor megszokott, a nagyvállalatok is beszállnak a fejlesztésbe. Sokan bíznak a legkönnyebb elemben, de legalább annyi az ellenzőjük.
Nem csak az EU-nak vannak nagy léptékű tervei a hidrogénnel, a hidrogénmeghajtású autó már a piacon van, csak a töltőállomások hiányoznak, és egy hatékonyabb technológia. Joe Biden adminisztrációja is 7 milliárd dollárral támogatna hét amerikai központot, amely hidrogént állítana elő. A bejelentés komoly ellenkezést váltott ki a környezetvédőknél. Világszerte tipikus jelenségre figyelmeztetnek, hogy a hét hidrogénközpont közül csupán egyben állítanak majd elő zöldhidrogént, míg néhányban atomenergiából keletkezik majd a „rózsaszín” hidrogén. A központok többsége az úgynevezett szürke hidrogénre összpontosít: a földgáz metánjából állítanak elő hidrogént, igaz, megindokolják a környezetvédelmi aspektust azzal, hogy a keletkezett szén-dioxidot felfogják, majd újra felhasználják vagy tárolják (innentől kék lesz a hidrogén).
A környezetvédők szerint ez alig több, mint a nagyipar egyik trükkje, amellyel lényegét tekintve csak megváltoztatnák a palagáz nem éppen közkedvelt márkanevét. A kék hidrogén akkor járna éghajlati előnyökkel, ha az előállítása a legmodernebb eljárásokkal történne, azaz ha közben nem szabadul ki a metán vagy a szén-dioxid. Azonban ha a számok mögé nézünk, láthatjuk, hogy 2022-ben a 95 millió tonna globális hidrogéntermelés több mint 900 millió tonna szén-dioxid-kibocsátásért volt felelős. Ez meghaladja azt a közel 800 millió tonnát, amit a teljes globális légi közlekedési ipar bocsátott ki ugyanennyi idő alatt.
A metánból ki lehet nyerni a hidrogént, ami meglehetősen energia- és vízigényes folyamat. A folyamat során keletkezik 4 molekula hidrogén (H2) és egy molekula szén-dioxid (CO2). Mivel a hidrogén nagyon könnyű, így 1 tonna hidrogén előállítása során 12 tonna szén-dioxid is keletkezik. Ha a folyamat energiamérlegét nézzük, akkor megállapítható, hogy
ennek során a hidrogén-előállítás annyi energiát fogyaszt, mintha elégetnénk a kiinduló metánmennyiség 50 százalékát.
Amennyiben a hidrogénnel az autónkat hajtanánk meg, akkor számoljunk azzal, hogy a kocsink üzemanyagcellája is összehoz vagy 20-30 százalék veszteséget. Ezért mondhatják a hidrogén ellenzői, hogy energetikailag lényegesen jobban jártunk volna, ha simán elégetjük a metánt. A folyamat vége így is, úgy is rengeteg szén-dioxid, akkor minek is bohóckodni a hidrogénnel?
Földrészünkre visszatérve, vizsgálva az EU lobbitevékenységét, kiderül, hogy a 100 legtöbbet költő szereplő közül a hidrogénlobbi különösen extravagáns összeget, évi 75,75 millió eurót költött egy év alatt. Ez több, mint amit a BigTech (43,5 millió euró) vagy a nagy pénzügyi szektor (38,75 millió euró) jelentett be. Az unió zöldhidrogénre vonatkozó célkitűzése évi 20 millió tonna lenne 2030-ra. 2022-ben a globális hidrogén kevesebb mint 0,1 százalékát (kevesebb mint 0,08 millió tonnát) állították elő megújuló villamos energiából.
A kitűzött mennyiség előállítása felemésztené az unió által megtermelt szél- és napenergia többségét.
Nem meglepő módon az olaj- és gázipari nagyvállalatok, mint a Shell, a Total, az ExxonMobil, a BP, az Equinor és lobbicsoportjaik szerepelnek a LobbyFacts adatai alapján az EU lobbitevékenységére leginkább költők százas listáján.
Ugyanis tudatában vannak annak, hogy a hidrogén a következő években továbbra is nagyrészt fosszilis alapú lesz, miközben sikeresen hirdetik azt az éghajlati válság megoldásaként. Ezek a nagyvállalatok kihasználják az EU zöldhidrogénre vonatkozó irreális céljait, hogy belopják a fosszilis alapú hidrogént a hátsó ajtón.
Valójában, ha a teljes szén-dioxid- és metánkibocsátásukat összeadjuk, a fosszilis hidrogén éghajlati lábnyoma nagyobb, mint a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen elégetése. Az eljárás mégis mentőöv lehet a fosszilis tüzelőanyag-ipar számára, ezért a hidrogéngazdaságban érdekelt szennyező iparágak is beszálltak a játékba, beleértve a vegy- és műtrágyaipari vállalatokat, valamint a közlekedési szektor nagy szereplőit.
A Corporate Europe Observatory, egy vállalatok lobbitevékenységét feltáró szervezet új jelentésében olyan projekteket vizsgáltak, amelyeknek a tervezett termelési kapacitása meghaladja az 1 gigawattnyi zöldhidrogént. Megállapították, hogy a javasolt 109 projektből 41-et olyan országokban terveznek, amelyek már most is nagy vízhiánnyal küzdenek. A gyártási folyamat során körülbelül 10 liter ultratiszta víz kell (20-30 liter tenger- vagy 12-13 liter édesvíz) minden megtermelt kilogramm hidrogénre. A jelentés kitér arra is, hogy a hidrogéngazdasághoz szükséges szél- és napelemparkok hatalmas területet igényelnek.
Az EU a hidrogén felét importálná, viszont több olyan ország, amelyet az unió a hidrogénimport potenciális jelöltjeként tart számon, kevés zöldenergiát termel.
Például az Öböl menti államokban 2022-ben a villamos energia kevesebb mint 1 százaléka származott megújuló forrásokból. Az Afrikai Népi Klíma- és Fejlesztési Nyilatkozat, amelyet több mint 500 afrikai civil társadalmi csoport írt alá 2023 szeptemberében, „hamis megoldásként” utasítja el a zöldhidrogént. Érvelésük szerint „az exportra szánt zöldhidrogén nem növeli a 600 millió afrikai hozzáférését az energiához”. A földrész éghajlatváltozással foglalkozó szakemberei úgy vélik, hogy a zöldhidrogént inkább a „kis és közepes méretű háztartási használatra (nem exportra) kellene kihasználni, és azt semmiképp sem vízhiányos régiókban kéne előállítani”.
A témáról bővebben itt olvashat.
Címlapfotó: MTI/Lakatos Péter
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.