„Egy életem, egy mellényem” – figyelmeztet az országos mentőszolgálat prevenciós kampánya, amely a nyári balatoni vízimentő-szolgálatot népszerűsíti. A segítség mindig ott van, csak hívni kell, a mentés pedig nemcsak hivatás, hanem életforma is, állítják az elhivatott matrózok. Riportunk a Balaton partjáról.
Szél volt, aztán szélcsend lett. A Balaton északi részén mégis folyamatosan hullámokat vet a víz, a fürdőzni vágyókat a viharjelző villogása figyelmezteti a csendes, lappangó veszélyre. A part szélén sárga és piros színekben pompázik a mentőhajó, indulásra készen.
„Egy strandi vízimentő nem vízimentő. Ahhoz, hogy tudjanak segíteni, mindig szükségük van egy társra” – mondja Tóth Péter, az Alfa vízimentőcsapat hajóvezetője. A nap megcsillan a Balaton tükrén, a vízimentők figyelmét azonban nem vonja el a felhőtlen nyári hangulat. Folyamatosan pásztázzák a vizet, az arcokat, a testeket. „A szeretethormon az első, ami bekapcsol a víztől. A második dolog a pásztázás” – jegyzi meg a hajóvezető. A matrózként bemutatkozó Vajda Márk halkabban szól: „Aki egyszer vízimentő lett, soha többé nem tud úgy ránézni a vízre, mint azelőtt.”
A képzés már tizenhat éves kortól elkezdhető szülői engedéllyel. „Úszásfelmérővel kezdődik, online modulokkal folytatódik, plusz egy hét gyakorlati képzés, nyílt vízen; a végén jön a vizsga. Aztán bekerülnek egy tapasztalt kolléga mellé, aki mellett gyakorlatot tudnak szerezni.” Az egykori tanítványokból idővel tanárok lesznek. A folyamat nemcsak szaktudást, hanem tartást is ad. „Mielőtt beléptem volna az egyesületbe, egy antiszociális, magányos farkas létben voltam. Ez 180 fokos fordulatot vett” – mondja Tóth Péter.
A vízimentés a Balatonnál is több szinten összehangolt rendszer, amelynek kulcsa a csapat és a gyors, szakszerű reagálás. A strandi vízimentők – akiket csak hangyákként emlegetnek – figyelik a part menti zónát, miközben a hajósok a nyílt vízen teljesítenek készenléti szolgálatot. „Mi hibrid üzemmódban dolgozunk, ha kell, leválik rólunk két egészségügyi, ők szárazföldi riasztásra is ellátnak eseteket” – mondja a hajóvezető. A mentésirányítási központba több csatornán érkezhet riasztás: rádión, applikáción keresztül vagy a strandi egységek adó-vevő készülékéről. A központból – amely kamerákkal is figyeli a vízfelületet – azonnal jelzik, melyik egység induljon. „A hajónak egy perc alatt el kell indulnia” – hangzik el szabályként. Nappal tíztől tizenkilenc óráig szoros riasztási ütemezésben működik a rendszer, éjszaka pedig tizenöt percenként van ellenőrzés és bevethetőség. „Három irányból jöhet a riasztás, plusz ott a rádió és a telefon; mindig készen állunk” – mesélik. A BalatonHelp alkalmazás automatikusan továbbítja a koordinátákat is, így a mentőhajó célirányosan tud indulni. „A hajó mindig menetkész. A mentőmellény rajtunk van, az idegrendszerünk közepébe égett, hogy anélkül nincs indulás” – fogalmaz Tóth Péter. A rendszer persze nem csupán a technikától, hanem az emberektől is függ: „Félszavakból megértjük egymást, szimbiózisban vagyunk, csak így működhet” – mondja Tóth-Kecskés Barnabás, a csapat másik matróza.
Tragédiák azonban gyorsabban történnek, mint hinnénk.
„A sekély vízben is lehet görcsöt kapni, a baj nem alszik” – figyelmeztet Pálházi Zoltán mentőtechnikus. A Palatinus fürdőben egy kislány a térdig érő vízben fulladt meg. Hiába próbálták órákon keresztül újraéleszteni, nem sikerült megmenteni. Nem az időjárás vagy a mélység az ellenség, hanem a figyelmetlenség, a vízbe ugrás felhevült testtel, az alkohol, a túlzott önbizalom vagy egy nálunk hatalmasabb erő: a görcs, a szívleállás. A védekezés első lépése tehát a saját határaink ismerete.
Van persze, amit nem lehet előre látni. „Az egyik esethez pillanatok alatt odaértünk, egy dologgal azonban nem számoltunk: akkor volt az árvaszúnyograjzás. Annyira elleptek minket a szúnyogok, hogy az elképzelhetetlen – mesélik. – Máskor horgászok kerültek bajba ködben, a telefonjuk és a GPS-ük lemerült. Olyan sűrű volt a köd, hogy a hajónk elejét sem láttuk. Radarral közlekedtünk, a parttól ezer méterre találtuk meg őket, egy bójába kapaszkodtak órák óta, kihűlve. Másnap megjelentek, és hallal köszönték meg a segítséget.”
A munka nem ér véget a partra szállással: a mentésnek van egy olyan oldala is, amit a kívülállók nem látnak. A vízimentők nem engedik el az eseteket azzal, hogy a bajbajutottakat partra segítették. „Utánkövetést is végzünk, amennyire tudunk, hivatalos úton vagy privát módon érdeklődünk.” A kötődés mély. Van, akinek egyetlen nyár alatt számtalan újraélesztési eseten kell keresztülmennie.
„Mindenkiben nyomot hagy az első mentése – ez is elősegíti, hogy olyasmit is meglásson, amit más nem vesz észre.” Mert a sikeres mentés az izom, a figyelem, az ösztön és a lélek összehangolt munkájának eredménye. A tapasztalat idővel átalakít, a fegyelem pedig formálja a személyiséget.
Éles helyzetekre csak egy összeszokott csapat tud jól reagálni, ezért egymást mentve szoktak gyakorolni. „Nem lehet másképp jól menteni, csak akkor, ha egységként működünk öten. Mi érezzük egymást, a hajót, az időjárást, a vizet.” Ez a közös nyelv csak a gyakorlatban sajátítható el.
Minden riasztás lehetőség a segítségre. „Nagyon várjuk a riasztást. Ez egy függőség. Ha baj van, megyünk.” A vízimentés nemcsak hivatás, hanem életforma is.
Aki elvégzi a tanfolyamot, és kiáll néhány napra a strandra, többé nem fogja tudni úgy nézni a vizet, akárhol van a világon, mint előtte civilként”
– fogalmaz Vajda Márk. A változás nemcsak fizikai, hanem lelki is: „Beidegződik, beleivódik a lelkébe. Még ha nem ezt végezzük is az év minden napján, akkor is máshogy nézzük a veszélyt.”
A csapat ereje tartja össze az egyént. „Csapatban lehet jól dolgozni. Szeretem azokat, akikkel együtt vagyok. Tudom, kinek mi a nyűgje, kitől mit lehet elvárni. Számíthatunk egymásra” – meséli lelkesen Tóth-Kecskés Barnabás. A reggeli közös rutin is szimbolikus: először ellenőrzik a hajót, csak aztán jöhet a bundás kenyér, a tojásrántotta. „Mi egymást tartjuk karban – fontos a közös reggeli.”
Tóth-Kecskés szerint a legfontosabb, hogy felismerjük: nincs olyan, hogy jó úszó. A baj ott kezdődik, amikor valaki elhiszi, hogy nem történhet baleset vele.
Arra tanítjuk a fiatalokat, hogy amint vízbe megyünk, nemcsak magunkra figyelünk, hanem másra is
– és ez kölcsönös.” Az ösztönök gyorsabbak az észnél, ezért nem mindegy, ki van ott, ha történik valami. „Aki segíteni akar, de nem képzett, az maga is könnyen bajba kerülhet.”
A vízimentők igazi jelenléte a háttérben van: a megelőzés, az éberség, a másodpercekben mért válaszidő és az a szemlélet, amit csak az ért meg igazán, akinek volt már köze ehhez a világhoz.
„Félelem helyett tartás van. Csak szcenáriókra lehet készülni” – mondja Molnár János. A biztonságérzet nem a veszély hiányából fakad, hanem abból, hogy valaki figyel. Csendesen, éberen, minden pillanatban. „Már azt is jelzik, ha a bójasoron kívül látnak valakit gumimatracon sodródni. Nem azért, mert baj van, hanem megelőzési jelleggel. Ha a központ úgy ítéli meg, inkább menjen oda egy mentőhajó, akkor is, ha nincs gond.”
„Amiben mi civilként segíteni tudunk: figyelünk egymásra, »hintjük az igét«. Ha baj van, egyedül kevesek vagyunk. Jelzünk” – mondja Tóth Péter. A mentés nem korfüggő, ahogy a baj sem. „A környezettel nincs gond. A viharra is fel tud készülni, aki tájékozódik. Nagyobb százalékban történik baj felelőtlenségből, mint a környezeti tényezőkből.
Ittasan, felhevült testtel ne menjünk vízbe.
Lehet jól érezni magunkat, de bizonyos dolgokra illik, érdemes és kell is odafigyelni”– hangsúlyozza.
Mert a víz nem játék. És a segítség mindig ott van, csak hívni kell. Rádión, applikáción, kézfeltartással vagy egy pillantással. A rendszer működik. „A hajó mindig menetkész”, de a lényege mégis az ember. Az, aki figyel, és megy, ha baj van. A legtöbben nem emlékszünk arra, mikor voltunk utoljára igazán veszélyben, a vízimentők viszont mindennap tudják, milyen törékeny a biztonság. Nem azért, mert szeretik a veszélyt, hanem mert szeretik az életet.
A nyári szezon a vízi balesetek szezonja is: az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2024-ben világszerte 3 millió ember került bajba a vízben. A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesület adatai szerint a múlt nyáron az országban 341 alkalommal riasztották a mentőhajókat, a vízimentők 3497 esetben láttak el embereket. A KSH adatai tükrében 2019 óta nem volt olyan magas a víz által okozott halálozási arány, mint 2024-ben.
Nyitókép: Bence Bianka
A miniszterelnök egy interjúban beszélt arról, hogy rendkívül nagy szükség lenne olyan akkumulátorokra, amelyek eltárolhatják a családi házak által megtermelt napenergiát. A kormányzat dolgozik egy olyan programon, amely támogatást is adna a magyar háztartásoknak. Utánajártunk, mi lehet ebben a programban.
Túlzás nélkül állítható, hogy 1956 a nemzetet megmozgató eseménysorozat volt.
A német kancellár egy újságírói kérdésre válaszolva kelt ki magából.
Az elherdált állami energetikai vagyon visszaszerzése lehetővé tette, hogy ne a profit legyen az első, hanem az ellátás biztonsága és a lakosság, a vállalkozások boldogulása. Giró-Szász András írása.
A kommunista álom végül mindig ugyanoda vezet: nem a közös jólétbe, hanem a közös semmibe.
„A Tomahawkok és más új eszközök is ezek közé tartoznak, amelyek valóban rászoríthatják Oroszországot a háború befejezésére” – jelentette ki az ukrán elnök.
Süllős Gyula 43 éves volt.
Ha a publicista ezt nem viccnek szánta, akkor minden eddiginél komolyabb lehet a baj.