Most éppen a grafitra.
Saját szavaikkal
Kína a szokásos eljárást követte: minden esetben hivatalosan, legfelsőbb szinten kell jóváhagyni a grafittal kapcsolatos exportengedélyeket. Ez szándékosan lelassíthatja (az exportellenőrzés nem egyenlő a tilalommal, de könnyen átcsúszhat abba) annak az országnak a kiviteli eljárásait, amely a világ legnagyobb grafittermelője és -exportőre, ráadásul globálisan uralja a grafitfinomítási piac 90 százalékát.
A kínai kereskedelmi minisztérium úgy fogalmazott: a lépés „elősegíti a globális ellátási lánc stabilitásának biztosítását, valamint nemzetbiztonsági érdekeket is szolgál”. Az indoklás cinikus válasz az USA és az EU felé, amely pontosan így szokta megindokolni a „kockázatmentesítést” és az exportkorlátozó intézkedéseket, így aztán nem maradhatott el a szokásos „a rendelkezés nem egyes országok ellen irányul” formula sem. Pedig dehogynem.
A kínai grafit fő importőre egyébként Japán, India, az USA és Dél-Korea. Utóbbi fénysebességgel próbálja megoldani az ásvány helyettesítését az elektromos akkumulátorok anódjaiban, de az USA is – a kutatók szerint – előrehaladott kísérleteket folytat egy új vegyülettel, ami gyorsan újratölthető, így kiválthatja a grafitot a gyártásban.