Aki KAPja, marja
Arról éppen a Financial Times számolt be, hogy egy belső EU-s tanulmány szerint Ukrajna a jelenlegi költségvetési struktúra szerint majdnem 190 milliárd eurós támogatásra lenne jogosult a csatlakozás utáni első hét évben. A közös agrárpolitika (KAP) forrásaiból 96,5 milliárdot, a kohéziós alapból pedig 61 milliárdot kellene utalni Kijevnek, ez pedig azt jelenti, hogy Csehország, Észtország, Litvánia, Szlovénia, Ciprus és Málta kiesne a támogatási rendszerből.
Kallas szerint ezt az áldozatot vállalni kell Ukrajna csatlakozásáért cserébe. Szerinte az Európai Unió eszméje nem arról szól, hogy a tagállamok pénzelosztóként tekintsenek Brüsszelre, a lényeg ennél sokkal magasztosabb.
A jelenlegi rendszer valóban alkalmatlannak tűnik egy bővítés végrehajtására, ugyanakkor abban az EU-s tagállamok többsége egyetért, hogy a reformfolyamat kidolgozása lassú és aprólékos munka lesz, rengeteg vitával és tagállami érdeksérelemmel kísérve. Éppen emiatt a csatlakozást sürgetőket tempólassításra kérik a nagyobb gazdaságok, óva intve őket attól, hogy átpolitizált, érzelmi alapon meghozott döntéseket próbáljanak kicsikarni.
Kallas nem ért egyet a lassú folyamattal. Mint mondta, a reformok szükségességét az EU-s vezetők zöme csak felszínesen érinti, többen pedig érezhetően fintorogva közelítik meg a bővítés kérdését. „Remélem, hogy a »nagyok« nem egymás között fognak dönteni a kérdésben. Ha azt akarjuk, hogy történjen valami érdemi előrelépés, mindenkinek figyelemebe kell venni az egyes tagállamok javaslatát.”
A maga részéről megtette.