Az ilyen szerződések ugyanis politikailag Oroszországhoz köti a vásárlókat. Az afrikai államok, különösen Dél-Afrika, különösen érdekeltek.
A fejlett világ is elismeri, hogy nukleáris üzemanyag tekintetében továbbra is Oroszországtól függ. Az Egyesült Államok a múlt héten közölte, hogy az idei év első hat hónapjában az orosz urán importja megduplázódott. Washingtont a saját értékelése szerint legalább öt év választja el attól, hogy teljesen megszüntesse az orosz uránbehozatalt.
Franciaországot is megfosztották egyik fő uránforrásától, amelyet az egyik legnagyobb termelő, Niger szállított. A június 26-i nigériai puccsot követően a kapcsolatok megromlottak, és az Orano francia cég ideiglenesen felfüggesztette a nigeri bányászatot. Még ha folytatódnak is a szállítások, a junta bejelentette, hogy emeli az árakat, mivel Franciaország volt a fő vásárló, így ő diktálta az árat, és csak 0,80 eurót fizetett kilogrammonként a nyers uránért. A katonai hatalom közölte, hogy a nemzetközi piaci árral megegyező, 200 eurós kilogrammonkénti árat kér az uránért.
Az urán mint külpolitikai fegyver
Oroszország már most is aktívan használja az uránt külpolitikai eszközként, és kiterjeszti a szállítást a „barátainak”. Idén júniusban 2019 óta először küldött uránszállítmányt Indiába a helyi atomerőmű (NPP) ellátására. Az indiai kereskedelmi és ipari minisztérium adataiból kiderül, hogy a szállítmány értéke 13,5 millió dollár volt, és jelentős mennyiségű, 118 tonna uránt tartalmazott. Oroszország utoljára 2019-ben szállított uránt Indiába, akkor 1770 tonnányit exportáltak, az egész évre vetítve 101,6 millió dollár értékben.