A francia gazdák nem a beáramló ukrán gabona, hanem a rohamosan megnőtt ukrán csirkehúsexport miatt panaszkodnak. Tisztességtelen versennyel vádolják Ukrajnát, és segítséget kérnek.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Úgy tűnik egyre több tagállamban válik problémává az Ukrajnával folytatott korlátok nélküli kereskedelem, amelyet Brüsszel politikai gesztusként fogadott el az ukrán néppel való szolidaritás jegyében.
A francia baromfitenyésztők legutóbb azért szólaltak fel, mert komoly károkat okoz az ukrán baromfi a francia piacon. Eddig is érkezett ukrán csirke az európai egységes piacra, de annak mennyiségét eddig kvótával, vámokkal korlátozták. Közvetlenül a háború kitörése után mind a kvótákat, mind a vámokat eltörölték az ukrán mezőgazdasági termékekre. Magyarországon elsősorban a beáramló alulárazott gabona okozott gondot, illetve ez kapott megfelelő publicitást.
Az olcsó ukrán gabona ezer kilométerre az ukrán határoktól már nem deformálta annyira a piacot, mert addigra annyi szállítási költség rakódott rá, hogy nem volt érdemes ukrán gabonával lecserélni, mondjuk a franciát. A csirkehús esetében azonban már más a helyzet, hiszen kilogrammonként jóval drágább a csirkehús, így arányaiban a szállítási költség nem jelent akkora gondot.
Az EU Ukrajnával 2016-ban kötött szabadkereskedelmi megállapodást, aminek keretein belül
az ukrán baromfi 90 000 tonnára kapott kvótát. A kvóta eltörlésével 2022 júniusa és 2023 júniusa között az ukrán baromfiexport az EU-ba körülbelül 220 000 tonnára nőtt.
A franciák érvelése szerint nem csak Franciaországban romlik a helyzet, Európa számos országában, így Németországban, Hollandiában és Lengyelországban is tönkremennek a baromfitenyésztők. Természetesen a franciák is kétségbe vonják az érvelést, miszerint szolidárisnak kell lennünk az ukrán néppel, mert – ahogy rámutatnak – az ukrán csirke beengedése elsősorban Jurij Kosiuk milliárdos oligarcha körüli csoport érdekeit szolgálja.
Az, hogy több mint duplájára nőtt az ukrán csirkeexport, jelzi az uniós tenyésztők versenyképességét is, illetve azt, hogy
milyen könnyű destabilizálni az EU egységes piacának korábbi egyensúlyát.
A franciák joggal érvelnek amellett, hogy az ukrán termékeknek nem kell megfelelniük az európai minőségi szabványoknak, a baromfitenyésztésnél például a szigorú európai állatjóléti előírásoknak.
Tény, hogy Európában a gazdálkodóknak magasabbak a kiadásai, mint Ukrajnában, így nehéz versenyezniük.
Európában általában családi vállalkozások végzik a baromfitenyésztést, ahol egy családi cég átlagosan 40-50 ezer csirkét nevel. Nekik kellene versenyezniük azokkal a más méretkategóriában dolgozó ukrán vállalkozásokkal, amelyek átlagosan 1,8 millió csirkét nevelnek.
A francia csirke előállítása legalább a duplájába kerül. A legnagyobb költségtétel a takarmány, amihez az ukránoknak ott az olcsó gabonafeleslegük. A kiscsibék nevelésekor sok energiára van szükség, ami Ukrajnában szintén olcsóbb, illetve a munkaerőköltségeket sem lehet összehasonlítani. Mindez láthatóan még a drága, keltetéshez szükséges tojások költségeit is kompenzálja, amelyeket Ukrajna kénytelen importálni.
A franciák persze nem csak a kultikus, mondhatni túlárazott fajtáikat féltik, mint amilyen a Label Rouge, Bresse, Saint-Sauveur vagy a Janzé. Erre amúgy is megvan a kereslet. Az olcsó baromfihúst inkább a közétkeztetésben, a menzákon használják.
Felhívják a figyelmet arra is, hogy az EU-ban javítani kellene a termék nyomon követhetőségét.
Főleg román és lengyel vállalatokat vádolnak azzal, hogy importálják az olcsó ukrán baromfit, és némi átalakítás (előfőzés vagy fűszerezés), illetve újracsomagolás után már európaiként kínálják a terméküket.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: 123rf.com
Magyarország több mint tíz esztendeje védi az Európai Unió határait; az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint még Brüsszel bírságát is megéri vállalni otthonunk védelme érdekében.
Gyorsan reagált a NATO.
Csak Franciaország és Lengyelország hívhat le több forrást.
A kötcsei találkozón Orbán Viktor beszéde idén is programalkotó jelleggel határozta meg a jobboldali politikai közösség gondolkodását.
A miniszterelnök hangsúlyozta: „az EU-tagság nem biztonsági garancia, hanem érdemalapú folyamat”.
Magyarország és Lengyelország ellen szervezkednek.
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
Ha adakozunk egy kórháznak, az nem az egészségügy összeomlásának a jele. Sőt, a leggazdagabb országokban a legnagyobb a jótékonykodási kedv. Az adomány a bőség jele, nem a hiányé. Magyarországon pedig a milliárdos fejlesztések mellé érkezik szívből jövő segítség. Sebestyén Géza írása.
