Mint kiderült, a Scholz-kabinet csak beblöffölte a Kijevnek szánt fegyverszállítmányokat, a valóságban pedig pusztán a töredékét teljesíti az ígért mennyiségnek. Amikor kezd kínossá válni a dolog, akkor egyszerűen törlik a kormányzati oldalakról a csak szóban odaajándékozott tételeket.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Egészen elképesztő jelentés látott napvilágot a német Welt hasábjain. A napilap szerint a német ígéretek a hatalmas, Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokról, a május óta harsogott óriási lőszerkészletek, az ukrán ellenoffenzíva indítása előtti pénzt, paripát, fegyvert kiáltások gyakorlatilag egyetlen hatalmas blöffnek bizonyultak, a Scholz-kormány ugyanis csak töredékét szállította le a valóságban mindannak, amit hangosan belengetett, sőt menet közben egyszerűen törli a megígért tételeket a szállítási listáról.
Zelenszkij májusban látogatott el Németországba, ahol Olaf Scholz nem csak egy kitüntetést adott át neki, de azonnal mintegy 3 milliárd eurós fegyvercsomagot is felajánlott, hogy a tavaszra hirdetett (de aztán nyárra tolódott), fordulópontként várt ukrán ellenoffenzívában Németország Európa vezető gazdasági hatalmához méltó módon tudjon segíteni. A csomag harckocsikat, légvédelmi rendszereket és természetesen a legszükségesebbet, a hiánycikké váló tüzérségi lövedékeket tartalmazta volna – ha valaha megérkezett volna. Miután Scholz a sajtó előtt szokásos közhelymondattal biztosította az ukrán elnököt, hogy „addig támogatják és addig küldik a segélyeket, ameddig csak szükséges”, mintha megfeledkezett volna ígéretéről, lelkesedése pedig csupán addig tartott volna, amíg egy utolsót nem intett a Zelenszkijt szállító repülő után.
Az ígéret azért is kapott nagy visszhangot, mert Németország egy darabig folyamatosan igyekezett kibújni a fegyverszállítások alól, egyrészt a keserű történelmi örökség, másrészt az eszkalációtól való félelem miatt. Berlin tulajdonképpen végig ugyanazt a receptet követte:
mindig megvárta, amíg az Egyesült Államok valamilyen új fegyvert beígér Ukrajnának, és csak aztán tette meg saját fegyverszállítmányára vonatkozó javaslatát.
A májusi Zelenszkij-látogatás úgy tűnt, eléri a célját, és igaza lesz Boris Pistorius védelmi miniszternek, aki szerint a beígért fegyverekkel Németország azt demonstrálja, hogy igenis a lehető legkomolyabban veszi Ukrajna támogatását.
Tény, hogy Berlin már tavaly küldött a sok bonyodalmat okozó PzH-2000 tarackokból, majd a légvédelmi rendszerekből is Ukrajnába, az is igaz, hogy januárban bejelentette a Leopardok szállítását, amelyekből több mint egy tucat meg is érkezett Kijevbe,
a májusi, konkrét összeggel ellátott vállalás azonban sokkal komolyabbnak tűnt.
A leszállított fegyverek listáját a Welt a szövetségi kormány honlapján ellenőrizte újra és újra, majd meghökkentő felfedezésre jutott. Az ukrán ellenoffenzíva támogatására ígért csomag többek között 110 darab Leopard harckocsit, 20 Marder harcjárművet, 18 Gepardot, 4 IRIS-T légvédelmi rendszert és 26 350 tüzérségi lőszert tartalmazott, utóbbit az egész világon hiánycikknek számító 155 mm-es változatból. A német védelmi tárca honlapján a lista közzétételekor büszkén ki is írták: „A szövetségi kormány által meghatározott intézkedések végrehajtása megkezdődött”.
Csak éppen nem fejeződött be. A Welt által közzétett adatokból az derül ki, hogy a megígért segélyből alig jutott el Kijevbe.
A Marderekből, az IRIS-T rendszerekből és az azokat szállító járművekből nulla, azaz nulla darab érkezett meg Ukrajnába. A beígért 110 Leopardból mindössze tíz, a 7 radarrendszerből csupán egy, a 26 350 tüzérségi lövedékből pedig csak 850 jutott el Kijevbe.
Szintén egy darabot sem szállítottak a listán szereplő vízi drónokból, a 100 beígért MG5-ös fegyverekből és az MGW gránátvetőkből. Amit maradéktalanul sikerült teljesíteni, az a 11 000 adag élelmiszer, a három drónfelderítő rendszer és öt hídvető beszállítása volt.
Ennél sokkal szembetűnőbb, hogy a védelmi minisztérium magyarázat nélkül töröl is a kötelezettségvállalások közül. Mint arra a Welt rámutatott, a konfliktus kezdete óta folyamatosan frissülő táblázatban
5032 páncéltörő fegyvert tüntettek fel, ám ez a tétel egyik napról a másikra egyszerűen eltűnt az adathalmazból.
Miután a kormány nem adott magyarázatot a dologra, egyedüli lehetőségként felmerül, hogy az egész szállítási szerződést érvénytelenítette.
A Scholz-kormány nem először csúsztat sok százmilliós tételben. A háború kitörése után pár nappal Olaf Scholz kancellár bejelentette, hogy 100 milliárd eurós alapot hoznak létre a Bundeswehr ütőképessé tétele érdekében, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy Németország újra Európa vezető katonai hatalmává váljon. Ez volt az a bizonyos Zeitenwende, amelyről a mai napig nem derült ki, hogy pontosan mit takar, mivel a német kormány ugyanazt tette vele, mint az ukrán fegyverszállítmányokkal: finoman szólva is elmaszatolta.
Eva Högl – egyébként Scholz-párti, szociáldemokrata – német képviselő, a fegyveres erőkkel foglalkozó parlamenti biztos márciusban éles kritikával illette a német kormányt, amiért az ország hadseregének erősítését célzó, nagy hangon beharangozott tervekből semmit nem valósított meg egy év alatt. Tájékoztatása szerint ugyanis
a kormány egyetlen centet sem költött egy év alatt arra, hogy a hadsereg kritikán aluli körülményein javítson.
Ezt is ajánljuk a témában
A német kormány a 100 milliárd eurós haderőfejlesztési extra büdzséből eddig semmit nem áldozott arra, hogy a romjaiban heverő Bundeswehrt gatyába rázza.
Scholz kancellár most ismét vakarhatja a fejét, hogyan keressen a hangzatos ígéretek alól kibúvókat. Az ukránok az elmúlt időszakban ismét sürgetni kezdték a Taurus cirkálórakéták szállítását, ám a német kormány eddig ezt megtagadta – hivatkozva a nagy hatótávolság (500 kilométer) miatti esetleges eszkalációra, illetve a szokásos érvre: megvárja az Egyesült Államok döntését.
Hogy aztán megtagadja, vagy végül megígéri és szállítja, esetleg megígéri és nem szállítja, azt már csak a kancellár és kormánya tudhatja. De arrafelé még ez sem biztos.
A történet rendkívül tanulságos, és nem csak a német kormány már-már hagyományosnak számító idétlenkedése miatt. Ukrajna a legerősebb és legmegbízhatóbb katonai partnert kereste Európában, de az már biztos, hogy (Leopardok ide vagy oda) nem Németországban fogja megtalálni azt. Zelenszkij a tavaszi offenzíva nyárra csúszását a nyugati fegyverszállítmányok késlekedésével indokolta. Most, hogy már (minimális sikerekkel) zajlik az ellentámadás, nincs visszaút, így Ukrajna csak remélni tudja, hogy leadott és visszaigazolt rendeléseit a futárok ki is szállítják valamikor. Ha ugyanis a német jelenség ismétli önmagát, az egészen bizonyosan az oroszoknak kedvez.
Homályos, miként akarja Németország önmagát Európa vezető katonai hatalmaként definiálni, ha több energiát fektet abba, hogy elfelejtse, mit vállalt, mint abba, hogy teljesítse azt. A Zeitenwende mítosza a szemünk láttára válik semmivé.
Web: makronom.eu
Fotó: Volodimir Zelenszkij és Olaf Scholz német kancellár 2023. május 14-én. MTI/EPA/Clemens Bilan
Bár lenne hatékony megoldás, az ukrán igazságszolgáltatás malmai igencsak lassan őrölnek. Nem véletlenül. Az ukrán korrupcióellenes akcióközpont vezetője szerint Zelenszkij bizalmi köréig érnek a szálak, így érthető, hogy a korrupció elleni küzdelemben is vesztésre áll az ország.
A Terrorelhárítási Központ emberei is kiszálltak a főváros VIII. kerületébe a Tömő utca egyik toronyházába zajló akcióhoz.
Bemutatta az ukrán parlamentnek az ország ellenállóképességi tervét, a hadielemzők hangosan felnevettek.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
A harmadik világháború lenne a következménye.
„A nők nem olyan férfit akarnak, aki az ajtóhoz löki a várandós feleségét, aki nadrágszíjat vág a hátához vagy lehallgatja” – mondta az országgyűlési képviselő.
„Mert a GDP ugyan fontos dolgokat mér, de azt, ami az emberi élet, a jólét és a fenntarthatóság szempontjából releváns, azt nem” – mondta.
