Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint októberig több mint egymillió ember menekülhet el lakhelyéről a Szudánban zajló polgárháború elől. Új fejlemény, hogy Dárfúr tartományban az arab milíciák ismét támadják a fekete bőrűeket, akik tömegével hagyják el eddigi otthonaikat.
Októberig várhatóan több mint egymillióan fognak elmenekülni a szudáni konfliktus elől – közölte a napokban az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHRC, ami meghaladja a korábbi előrejelzéseket. Már eddig is közel 600 ezren menekültek a szomszédos országokba, például Egyiptomba, Csádba, Dél-Szudánba és a Közép-afrikai Köztársaságba. Dárfúrban azonban a szudáni polgárháború ismét etnikai öldökléssé fajult.
Helyi jogvédő csoportok és az ENSZ szerint a szudáni Gyorsreagálású Támogató Erők félkatonai alakulatai (RSF), amelynek az összlétszámát 30-50 ezer körülire becsülik, és más arab milíciák a nem arab törzseket veszik célba. Magyarán az ország nyugati felén a feketéket akarják erőszakkal elűzni a földjükről. „A tendenciákat és a dárfúri helyzetet tekintve valószínű, hogy a menekültek számában három-négy hónapon belül meghaladjuk az egymillió főt” – mondta Raouf Mazou, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának főbiztoshelyettese.
Az Omar al-Basír vezette szudáni kormány és az arab milíciák, a dzsandzsavíd 2003-ban népirtást hajtottak végre a dárfúri fekete törzsek ellen. Az arab félkatonai szervezet számos harcosa később csatlakozott az RSF-hez, amely áprilisban fellázadt a hivatásos szudáni katonasággal szemben. Az etnikai válság tovább súlyosbította a szudáni emberek szenvedését. „A helyszínen lévő kollégáktól kapott jelentések szerint a konfliktus riasztó méreteket ölt, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi az életmentő segélyek eljuttatását a lakossághoz” – jelentette ki az ENSZ illetékese.
Mi a jelenlegi helyzet Szudánban, amely hatalmas területű afrikai ország a maga 1,886 millió négyzetkilométerével? Az Abdel-Fattah al-Burhan irányította Szudáni Reguláris Hadsereg és a Mohammed Hamdan Dagalo, ismertebb nevén Hemeti vezette RSF félkatonai alakulat közötti harcok már tizedik hete folynak. A harcoló felek között számtalan tűzszünetre került már sor, amelyek az egymást vádoló vezetők miatt mind idő előtt véget értek.
A helyszíni állapotok tükrözik a két tábornok ellentmondásos törekvéseit, akik egykor szövetségesek voltak a hatalom és az ország vagyonának megosztásában. A két erő között a konfliktus április közepén lángolt fel – rögzítette összefoglalójában a Middle East Eye portál, amely különösen jártas az arab és muzulmán ügyekben. A szudáni konfliktusokban hagyományosan egy mohó, kleptokráciában jártas fegyveres elit vesz részt, amely kifosztja az ország peremvidékein fekvő lenézett régiókat. Ilyen például Dárfúr, Dél-Kordofán és a most már független Dél-Szudán, ahol dézsmálják a szűkös erőforrásokat. A szudáni hadsereg az 1956-os függetlenség kikiáltása óta gyakorlatilag nem változott: megőrizte az egyiptomi és brit gyarmatosítók által kialakított önazonosság-tudatot. Még mindig olyan tisztek uralják a haderőt, akik mind ugyanabból a szűk társadalmi közegből, főleg tehetős családokból, az ország északi részéről származnak – ez az internetes lap hozzáértő értékelése.
Nem ez az első alkalom, az elmúlt években az országban lezajlott puccsok következtében számos összecsapás tört már ki Kartúmban. Ám ezek eddig rövid életűek voltak, a katonai eliten belüli ideológiai és politikai nézeteltérésekből fakadtak. Ezek soha nem vezettek olyan heves harcokhoz, mint amilyenek a lázadás első hétvégéjén Kartúmban kitörtek, ahol a harcoló felek a légierőt is bevetették.
A közelmúltig az RSF-hez hasonló félkatonai csoportok soha nem törekedtek a főváros elfoglalására. Sőt, a hadsereg reguláris állománya szövetségesnek tekintette őket a helyi konfliktusokban. Amióta Omar al-Basír korábbi elnök 1989-ben átvette a hatalmat, a rezsim egyre inkább függővé vált az olyan milíciáktól, mint Hemetiéi. 2011-ben a parancsnok kezére játszott, hogy jelentős aranybányákat tart az ellenőrzése alatt, különösen Dárfúrban. Dagalo tábornok ezt kihasználva az RSF-et független zsoldos hadsereggé alakította át, amely a nemesfém Dárfúrból való csempészésével gazdagodott meg. Mégpedig olyannyira, hogy a Jemenben vívott háborúban a szaúdi és emírségekbeli erőknek is képes volt segítséget nyújtani.
A 2013-as felkelés idején al-Basír felszólította Hemeti csapatait, hogy törjék le a kartúmi tüntetéseket. Így az RSF tartósan megvethette a lábát a fővárosban. Más disszidens csoportokkal ellentétben az RSF Kartúm biztonsági apparátusának szerves részét képezi. Néhány évvel később, 2019 áprilisában Hemeti szövetségest váltott, és támogatta korábbi védelmezője megbuktatását. A pálfordulás, az árulás mindig is jellemezte ezt a milíciát.
Pontosan ez az, ami a jelenlegi konfliktust olyan veszélyessé teszi – vonta le a tanulságot a Middle East Eye cikkírója. A Hemeti és al-Burhan tábornok közötti szakadás oka az volt, hogy a milíciát megpróbálták besorozni a reguláris hadseregbe. Ennek üteme és a módszerek felett számos nézeteltérés robbant ki, amelyek végül meggyújtották a puskaporos hordóhoz vezető kanócot. Hemeti a maga részéről hevesen ellenezte az erőinek beolvasztását mindaddig, amíg iszlamisták maradnak a hadsereg vezetésében. A feszültség növekedésével Hemeti elkezdte visszahívni a csapatait az ország nyugati részéből, és az északi Kartúmba, valamint Meroéba összpontosította őket, ahol április 15-én ki is törtek a harcok.
Ha a hadseregnek sikerül megtartania az ellenőrzést a légi bázisok felett, különösen Meroéban, akkor döntő előnyre tesz szert a lázadó csapatokkal szemben. Ma azonban más a helyzet, mert az RSF már a fővárosban van: régóta kiépítettek egy jelentős bázist a repülőtér közelében, ahol heves harcok dúlnak. A konfliktus valószínűleg tovább mérgesedik. Míg a reguláris hadsereg számbeli fölényben van, az RSF-nek több a harci tapasztalata, különösen a jemeni misszióból, és jelentős páncélozott erőt tud mozgósítani.
A két tábor ereje nem teljesen kiegyensúlyozott, de az RSF kétségtelenül az eddigi legkomolyabb fenyegetést jelenti a reguláris hadsereg katonai uralmára.
Al-Burhan tábornok rövid vagy középtávú győzelme valószínűleg a civil kormányzat javára tett közelmúltbeli előrelépések visszavonásához vezetne. Hemeti elsöprő diadalára pedig kicsi az esély. Még úgy is, hogy az orosz Wagner-zsoldosok – mintegy ezren – az ő csapatait támogatják.
A közvélemény szemében mindkét ellenséges tábornok – akik a gazdaság militarizálásának és a helyi hatalmak klientizmusának köszönhetően gazdagodtak meg – egyfajta folytonosságot testesít meg az önkényuralommal, amelyet a 2018–2019-es forradalom megpróbált megszüntetni. A legrosszabb forgatókönyv szerint nem lesz megoldás a konfliktusban, egyik fél sem tud majd fölénybe kerülni. Ha ez a változat teljesül be, akkor Szudán szép lassan elmerül az öldöklő polgárháború mocsarában.
Címlapfotó:123rf.com
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Kiderült, 2025 végén rekordméretű – 1,57 milliárd dolláros – hiányuk volt.
A világtörténelemben kevés dolog ritkább annál, mint amikor egy közepes méretű ország vezetője egy potenciálisan globális intézmény alapítói körébe kerül. Az ilyen pozíciók hagyományosan a nagyhatalmak kiváltságai. Éppen ezért nem napi politikai esemény, hanem történelmi jelenség az, hogy Orbán Viktor a Béketanács alapító tagja. Az ilyen pillanatok jelentőségét a történelem mindig késleltetve értelmezi.
Donald Trump újfajta politikájával szemben a régi gárda görcsösen ragaszkodik saját előjogaihoz.
Az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint az Egyesült Államok bevándorlási intézkedései során önkényes letartóztatások, aránytalan erőszak és halálesetek történnek.
Nyolcvan éve nyújtotta be Nagy Imre, a Tildy-kormány kommunista belügyminisztere a németek kitelepítéséről szóló rendelettervezetet a minisztertanácsnak, amelyet egy történelmi jelentőségű vitát követően fogadtak el.
Utcáról utcára járó gyilkosok, tömeges nemi erőszak, és olyan vérengzés, amelynek nyomai az űrből is látszanak: Szudán nyugati részén a világ legsúlyosabb humanitárius válsága bontakozott ki.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
