Szudán: egy szegény országnak sok a két hadsereg

 Októberig várhatóan több mint egymillióan fognak elmenekülni a szudáni konfliktus elől – közölte a napokban az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHRC, ami meghaladja a korábbi előrejelzéseket. Már eddig is közel 600 ezren menekültek a szomszédos országokba, például Egyiptomba, Csádba, Dél-Szudánba és a Közép-afrikai Köztársaságba. Dárfúrban azonban a szudáni polgárháború ismét etnikai öldökléssé fajult. 

Helyi jogvédő csoportok és az ENSZ szerint a szudáni Gyorsreagálású Támogató Erők félkatonai alakulatai (RSF), amelynek az összlétszámát 30-50 ezer körülire becsülik, és más arab milíciák a nem arab törzseket veszik célba. Magyarán az ország nyugati felén a feketéket akarják erőszakkal elűzni a földjükről. „A tendenciákat és a dárfúri helyzetet tekintve valószínű, hogy a menekültek számában három-négy hónapon belül meghaladjuk az egymillió főt” – mondta Raouf Mazou, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának főbiztoshelyettese.

A dárfúri válság ismét kiújult Szudánban

Az Omar al-Basír vezette szudáni kormány és az arab milíciák, a dzsandzsavíd 2003-ban népirtást hajtottak végre a dárfúri fekete törzsek ellen. Az arab félkatonai szervezet számos harcosa később csatlakozott az RSF-hez, amely áprilisban fellázadt a hivatásos szudáni katonasággal szemben. Az etnikai válság tovább súlyosbította a szudáni emberek szenvedését. „A helyszínen lévő kollégáktól kapott jelentések szerint a konfliktus riasztó méreteket ölt, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi az életmentő segélyek eljuttatását a lakossághoz” – jelentette ki az ENSZ illetékese.

Mi a jelenlegi helyzet Szudánban, amely hatalmas területű afrikai ország a maga 1,886 millió négyzetkilométerével? Az Abdel-Fattah al-Burhan irányította Szudáni Reguláris Hadsereg és a Mohammed Hamdan Dagalo, ismertebb nevén Hemeti vezette RSF félkatonai alakulat közötti harcok már tizedik hete folynak. A harcoló felek között számtalan tűzszünetre került már sor, amelyek az egymást vádoló vezetők miatt mind idő előtt véget értek.

Szudán a totális háború felé tart?

A helyszíni állapotok tükrözik a két tábornok ellentmondásos törekvéseit, akik egykor szövetségesek voltak a hatalom és az ország vagyonának megosztásában. A két erő között a konfliktus április közepén lángolt fel – rögzítette összefoglalójában a Middle East Eye portál, amely különösen jártas az arab és muzulmán ügyekben. A szudáni konfliktusokban hagyományosan egy mohó, kleptokráciában jártas fegyveres elit vesz részt, amely kifosztja az ország peremvidékein fekvő lenézett régiókat. Ilyen például Dárfúr, Dél-Kordofán és a most már független Dél-Szudán, ahol dézsmálják a szűkös erőforrásokat. A szudáni hadsereg az 1956-os függetlenség kikiáltása óta gyakorlatilag nem változott: megőrizte az egyiptomi és brit gyarmatosítók által kialakított önazonosság-tudatot. Még mindig olyan tisztek uralják a haderőt, akik mind ugyanabból a szűk társadalmi közegből, főleg tehetős családokból, az ország északi részéről származnak – ez az internetes lap hozzáértő értékelése.

Az illegális aranybányászat segítette a milíciát

Nem ez az első alkalom, az elmúlt években az országban lezajlott puccsok következtében számos összecsapás tört már ki Kartúmban. Ám ezek eddig rövid életűek voltak, a katonai eliten belüli ideológiai és politikai nézeteltérésekből fakadtak. Ezek soha nem vezettek olyan heves harcokhoz, mint amilyenek a lázadás első hétvégéjén Kartúmban kitörtek, ahol a harcoló felek a légierőt is bevetették. 

A közelmúltig az RSF-hez hasonló félkatonai csoportok soha nem törekedtek a főváros elfoglalására. Sőt, a hadsereg reguláris állománya szövetségesnek tekintette őket a helyi konfliktusokban. Amióta Omar al-Basír korábbi elnök 1989-ben átvette a hatalmat, a rezsim egyre inkább függővé vált az olyan milíciáktól, mint Hemetiéi. 2011-ben a parancsnok kezére játszott, hogy jelentős aranybányákat tart az ellenőrzése alatt, különösen Dárfúrban. Dagalo tábornok ezt kihasználva az RSF-et független zsoldos hadsereggé alakította át, amely a nemesfém Dárfúrból való csempészésével gazdagodott meg. Mégpedig olyannyira, hogy a Jemenben vívott háborúban a szaúdi és emírségekbeli erőknek is képes volt segítséget nyújtani.

Szövetségesekből a fegyveres ellenfél szerepéig

A 2013-as felkelés idején al-Basír felszólította Hemeti csapatait, hogy törjék le a kartúmi tüntetéseket. Így az RSF tartósan megvethette a lábát a fővárosban. Más disszidens csoportokkal ellentétben az RSF Kartúm biztonsági apparátusának szerves részét képezi. Néhány évvel később, 2019 áprilisában Hemeti szövetségest váltott, és támogatta korábbi védelmezője megbuktatását. A pálfordulás, az árulás mindig is jellemezte ezt a milíciát. 

Pontosan ez az, ami a jelenlegi konfliktust olyan veszélyessé teszi – vonta le a tanulságot a  Middle East Eye cikkírója. A Hemeti és al-Burhan tábornok közötti szakadás oka az volt, hogy a milíciát megpróbálták besorozni a reguláris hadseregbe. Ennek üteme és a módszerek felett számos nézeteltérés robbant ki, amelyek végül meggyújtották a puskaporos hordóhoz vezető kanócot. Hemeti a maga részéről hevesen ellenezte az erőinek beolvasztását mindaddig, amíg iszlamisták maradnak a hadsereg vezetésében. A feszültség növekedésével Hemeti elkezdte visszahívni a csapatait az ország nyugati részéből, és az északi Kartúmba, valamint Meroéba összpontosította őket, ahol április 15-én ki is törtek a harcok. 

Lehetetlen a visszatérés a polgári kormányzáshoz

Ha a hadseregnek sikerül megtartania az ellenőrzést a légi bázisok felett, különösen Meroéban, akkor döntő előnyre tesz szert a lázadó csapatokkal szemben. Ma azonban más a helyzet, mert az RSF már a fővárosban van: régóta kiépítettek egy jelentős bázist a repülőtér közelében, ahol heves harcok dúlnak. A konfliktus valószínűleg tovább mérgesedik. Míg a reguláris hadsereg számbeli fölényben van, az RSF-nek több a harci tapasztalata, különösen a jemeni misszióból, és jelentős páncélozott erőt tud mozgósítani.

 Al-Burhan tábornok rövid vagy középtávú győzelme valószínűleg a civil kormányzat javára tett közelmúltbeli előrelépések visszavonásához vezetne. Hemeti elsöprő diadalára pedig kicsi az esély. Még úgy is, hogy az orosz Wagner-zsoldosok – mintegy ezren – az ő csapatait támogatják.

A közvélemény szemében mindkét ellenséges tábornok – akik a gazdaság militarizálásának és a helyi hatalmak klientizmusának köszönhetően gazdagodtak meg – egyfajta folytonosságot testesít meg az önkényuralommal, amelyet a 2018–2019-es forradalom megpróbált megszüntetni. A legrosszabb forgatókönyv szerint nem lesz megoldás a konfliktusban, egyik fél sem tud majd fölénybe kerülni. Ha ez a változat teljesül be, akkor Szudán szép lassan elmerül az öldöklő polgárháború mocsarában.

Címlapfotó:123rf.com